Reckless Life [Guns N' Roses]

14. Ladies and getlemen... The Mötley Crüe!

1985. szeptember 4. 0:46, Robertson Blvd, West Hollywood

- Mégis hova akarsz menni? - próbáltam elkapni a kezéből a slusszkulcsot, de csak szimplán felemelte a kezét, hogy ne érjem el. Két méteresnek lenni könnyű.

- A Rainbowba.

- Én is tudok vezetni - vontam fel a szemöldököm vigyorogva, de Duff csak kinyitotta a vezető oldali ajtót, és szimplán kiröhögött. Felháborodva kerültem meg a kocsit, és Duffal egyszerre vágódtam be az ülésre, aztán becsaptam magam mellett az ajtót.

- Persze. Meg majd hagyom, hogy elaludj vezetés közben - pillantott felém, mire lejjebb csúsztam ülő helyzetemben, és sértődött kisgyereket játszottam. Mi a fasz? Megtiltják nekem, hogy vezessem a saját autómat? Álljon meg a fáklyás.

Duff még mindig vigyorogva nyugtázta, hogy hat éves lettem, aztán elfordította a kocsikulcsot, mire felbőgött a motor - az ismerős hang rögtön megnyugtatott kicsit. Lehunytam a szemem, és hagytam, hogy feltöltődjön az agyam a rádiós magnóból felüvöltő Rock and Roll All Nighttal.

- Már be is ájultál - zökkentett ki félálmomból Duff, mire felpattantak a szemeim. Felegyenesedtem, és előrenyúlva lehalkítottam a zenét - vége volt a számnak, jött a Getaway.

- Jó, csak menjünk, oké?

Duff gázt adott, és jobbra rántva a kormányt kifarolt az úttestre. Megkapaszkodtam az ülés törött karfáján, és önkéntelenül is elvigyorodtam - meg kell, hogy mondjam, nagyon is élveztem a sebességet. Lejjebb húztam az ablakot, Duff felhangosította a zenét, én pedig halkan énekelgetve hagytam, hogy belekapjon már amúgy is kócos hajamba a menetszél. A zene mindig eszembe juttatja, mennyire imádom ezt az életet.

•

Duff belelépett a fékbe, én meg a rádiós magnóhoz nyúltam, és lehalkítottam a Room Service-t. Csend lett hirtelen, ami kissé azért jól esett a fáradtságtól leszívott agyamnak - most azonban Duff felől sem hallottam egy mukkanást sem.

- Mi az? - vigyorodtam el, mikor felpillantva Duff jellegzetes és meglehetősen pofátlan mosolyát láttam meg - nem válaszolt, csak továbbra is debilen vigyorogva leállította a motort, és kiszállt. Megráztam a fejem, és félmosollyal a fejemen kinyitottam a kocsiajtót. Ez száz, hogy be van tépve.

Felegyenesedtem, és nagy csattanással kísérve becsaptam magam mögött az ajtót. Megtöltötte a tüdőmet a jéghideg, de friss hajnali levegő, ami szinte már csípte a torkomat. Kicsit kiűzte a fejemből az álmosságot.

Duff zsebre vágott kézzel várt be a Rainbow előtt, aztán előre engedett - teljes súlyommal nekidőltem a nehéz ajtónak, és beléptem a bárba. Azonnal megcsapott a benti fülledt és meleg levegő, a tömény cigifüst és a sör szaga. Az orrom hamar hozzászokott a környezetváltozáshoz, így azonnal körbevezettem a tekintetemet a bárban - nem voltak túl sokan, max félig volt tele a hely, de így is erős volt a fülemnek az a bizonyos jellegzetes kocsmazaj.

Automatikusan a legeldugottabb sarok felé indultam - a lábaim szinte már maguktól működtek, a nullára letekert agyam konkrétan kikapcsolt, semmire sem volt jó.

- Hé - vágódtam le komoran Slash mellé, aki engedelmesen arrébb csúszott. Helyet adtam a rögtön utánam érkező Duffnak is, így teljes volt a létszám. Nem figyeltem nagyon a srácokra, felvettem a hozzám legközelebb eső poharat, és kiittam az alján maradt vodkát. Tiszta vodkát. Grimaszoltam egyet az ízétől, miután az alkohol mintha végigégette volna a torkomat - mégis ezerszer jobban éreztem magam tőle.