Reckless Life [Guns N' Roses]

25. Move your ass, here's the Guns N' Roses!

Drága gunnerek,
elmondhatatlanul szar ember vagyok, amiért folyamatosan eltűnök ilyen fél évekre innen és a blogról is, de esküszöm az utolsó leheletemig kapaszkodni fogok ebbe a történetbe, úgyhogy még nincs vége. Köszönök mindent, pusz!

1985. szeptember 20. du. 7:38 Holloway Drive, West Hollywood

Még egyszer végigsimítottam a fekete Fender húrjain, aztán óvatosan lecsuktam a gitártok tetejét, és pántját átvetettem a vállamon. Két és fél óra volt hátra a Troubadourig, és én az eddig viselt füst- és piaszagú, koszos, átázott gönceim helyett már fellépésre kész cuccokban feszítettem. A srácok annyi kikötést tettek, hogy legyek "dögös", de őszintén szólva fogalmam sem volt, mire gondolnak, úgyhogy maradtam a magas derekú, fekete rövidnadrágnál, egy letépett ujjú pólónál, nyúzott tornacipőnél, meg a jó öreg, kopott bőrdzsekimnél, amit senki kedvéért sem hagytam volna otthon. Egyre jobban erőt vett rajtam a koncert előtti izgalom, és mivel Mike-kal sem sikerült találkoznom, ahogy terveztem, egy kis idegesség is társult hozzá.

Akármennyire is tudtam, hogy kismilliószor elpróbáltuk újra a dalokat, akármennyire is határozottnak mutattam magam, nem kicsit voltam beparázva a pár óra múlva kezdődő, hatalmas dobásnak tűnő Troubadourbeli koncert miatt. Abban azért még reménykedtem, hogy a józanságommal együtt majd az aggodalmam is elmúlik.

- Ronnie mindjárt hozza a kocsit - lépett be az ajtón Steven, aztán beengedte a mögötte érkező, profinak tűnő fényképezőgéppel felszerelt Marcot, és becsukta utána az ajtót, ezzel kizárva a sötétedő Hollowayről beszűrődő utcazajt. Slash felnézett a Mockingbirdje pengetéséből, és haláli nyugalommal befektette a mellette heverő tokba a vérvörös gitárt. Izzy és Axl sem tűntek túl izgatottnak - egy-egy üveg sörrel a kezükben dumáltak éppen valamiről, ami valószínűleg nem a koncert volt. Nem értettem, hogy lehetnek ilyen kibaszottul higgadtak. Már ezen is látszott, hogy mindannyian erre lettek teremtve.

- Fasza - vetette oda Duff, és még ép bal karjával felnyomta magát a kanapéról. Slash mellett, a matracon ücsörögve vártam, hogy történjen valami, miközben mindenki más - magához képest - tök normálisan viselte az utolsó koncert előtti órákat. Duff megállt előttem, mire feleszmélve felkaptam a tekintetem a fölém magasodó punkra. - Vidd el a másik Fendert is.

- Oké - bólintottam egy erőltetettnek érződő mosoly kíséretében, mire Duff elröhögte magát, és lehuppant mellém a matracra. Fél karral átölelt, és magához húzott, mire azonnal megcsapott ismerősen édes illata. Mindjárt jobb.

- Nyugodj meg, jó? - mondta halkan, és kisimította a hajamat az arcomból, hogy a szemembe nézhessen. Kifejezéstelen arccal bámultam vissza rá, és hagytam, hogy még közelebb hajolva a fülembe suttogjon. - Minden állat lesz.

- Tudom - feleltem őszintén elmosolyodva, és Duff vidáman felcsillanó tekintetét látva a szívem is boldogan dobbant egy erőset.

- Megint a Troubadourban, srácok - szólalt meg hangosan a kanapén terpeszkedő Steven, és vigyorogva végignézett rajtunk. - Kurva nagy lesz.

- Kibaszott nagy bulit csapunk - közölte halál komolyan Izzy, és ajkai közé véve a kezében pihenő cigijét szívott belőle egy hatalmasat. Komolysága és nyugodtsága láttán ismét elvigyorodtam - mindig el tudtam rajta szórakozni, hogy minden srác mennyire máshogy kezeli a koncert előtti helyzeteket.

- Zoe szétrúgja a sok faszagyerek seggét - szólt közbe Axl is felém pillantva, mire felröhögve elkaptam a tekintetét, és biccentettem egyet. - Duff meg majd játszik jövő héten a Street Scene-en.

- És ezért most ő fizeti minden kibaszott piánkat - közölte Slash mellettem meggondolatlanul, mire a következő pillanatban átlendült mögöttem Duff karja, és azzal a lendülettel tarkón is vágta a bongyor hajút, akinek előrebillent a feje az erős ütéstől. - A kurva anyádat!