Reckless Life [Guns N' Roses]

15. Nightrain

Sziasztokk, nagyon elnézést, amiért néhanapján eltűnök, egyszerűen lehetetlen számomra egy rendszerhez tartani magam, mert úgyis mindig elcsúszok. Mindenesetre hoztam a kövi részt - ami őszintén szólva az egyik legeslegkedvencebb fejezetem -, remélem, tetszeni fog❤

1985. szeptember 4. 10:58, Clark Street, West Hollywood

Valami rohadtul nyomta az oldalamat, de mivel még félálomban voltam, nem akaródzott nagyon kinyitódni a szemem. Mocorogtam egy keveset, mire még nagyobb fájdalom hasított a bordáimba - felpattant a szemem, a következő pillanatban pedig átégett a retinám az ablakon beszűrődő kevés fénytől.

- Bazdmeg - motyogtam, és magamban tovább szitkozódva átfordultam a másik oldalamra. A földön feküdtem, a hajam ráborult az arcomra - cigi és sör undorító keverékének a szaga áradt belőle. A szájízem borzasztó volt, mintha acetonnal mostam volna fogat. A szememet összeszorítva tapogattam meg a bordáimat, amik per pillanat rettenetesen, iszonyatosan sajogtak - az oldalamat nyomó tárgy a nyitott erkélyajtó volt.

Amint ez tudatosult bennem, azonnal észleltem a kintről beáramló, hűvös levegőt és a padló jéghideg keménységét. Felnyomtam magam a földről, és kicsit megtántorodva a homályos látásom miatt feltápászkodtam. Hunyorogogva becsaptam az erkélyajtót, és ráfordítottam a kilincset, aztán megborzongva a hidegtől körülnéztem - igaz, nem láttam sokat, de az a kevés is elég volt ahhoz, hogy felmérjem az állapotokat.

A mellettem lévő kanapén Steven feküdt, karjaiban egy alulöltözött csajjal, akire még csak nem is emlékeztem a tegnap estéről. A homlokomat ráncolva léptem át a földön fekvő Duffot, és lehajolva óvatosan kivettem a kezéből egy vodkás üveget, aminek a fél tartalma a földre folyt. Mivel az ital látványától is hányingerem lett, csak leraktam az asztalra, és ott hagytam. Az ágyon Axl, mellette pedig egy újabb valaki feküdt, akin egyetlen bugyi és egy apró pólócska volt. Izzy az ágynak dőlve, félig ülve szuszogott, feje előre billent, kezében a gitárom. Néha bizonytalanul meginogva odalépkedtem hozzá, és óvatosan kivettem a kezei alól a hangszert, mire megmoccant, de nem ébredt fel. A gitárt letámasztottam a fal mellé, aztán bepillantottam a konyhába. Senki. Hol van Slash és a csaja?

Benyitottam a fürdőszobába, és a teljes sötétség miatt automatikusan felkattintottam a villanyt - meggondolatlan lépés volt. A hirtelen fénytől majdnem lefejeltem az ajtófélfát, és a szememet hasogató, vakító fehérség miatt erősen megszédültem. Káromkodva kitapogattam a villanykapcsolót és egy mozdulattal lecsaptam.

- Mi van? - hallottam halkan bentről egy morgó hangot, mire megtorpantam, és kijjebb tártam a fürdőszobaajtót - a helyiséget borító sötétség félhomállyá világosult. A vécé mellett, a hideg csempén Slash ült, hátát a falnak vetve, hatalmas, göndör és kócos hajkoronája pedig az egész arcát beborította. A szeméhez kapott a világosság miatt, aztán lelökte magáról a félmeztelen kurváját, és a vécére támaszkodva, kissé instabilan megpróbált felállni. Felháborodottan újra felcsaptam a villanykapcsolót, de ezúttal nem érdekelt, hogy meg fogok vakulni.

- Mi a franc? - szólaltam meg alig kiabálva, mégis belehasított a fejembe a fájdalom a hirtelen hanghatás miatt. Slash nem igazán tudott válaszolni, mert siket-néma-vak lett a pislákoló lámpafénytől és a kiáltásomtól. A homlokomat szorongatva próbáltam visszatartani a hányingeremet, ami a látványtól csak egyre nőtt. Az én fürdőszobámban csinálják, ahol én fürdeni szoktam. Bazdmeg. - Mi a fasz van itt?

- Ne ordíts már, a kurva életbe - szólalt meg végre Slash, és megtámaszkodott a mosdótálon. Egy pillanat alatt elfelejtve kínzó másnaposságomat megragadtam a karját, és kilöktem a fürdőszobából. Azonnal a szőke csajhoz léptem, aki félálomban, némán szenvedve próbált feltápászkodni. A kezébe nyomtam a földön heverő ruhakupacot, a karjánál fogva felránottam, majd kilökdöstem a szobába. Segítőkészen kitártam előtte a bejárati ajtót, hogy azzal ne kelljen szenvednie.