Reckless Life [Guns N' Roses]

20/1. Misty Moutain Hop

1985. szeptember 5. de. 1:14, Palm Ave, West Hollywood

- Ez nagyon baró volt - vágta rá Slash, ahogy lefogtam a Hey Joe utolsó hangjait a gitár nyakán, aztán eldobta a kezében lévő üres üveget a raktár másik felébe. A sörös üveg hatalmas csattanással a falnak vágódott, aztán ezernyi darabra törve lepotyogott a helyiség hideg betonpadlójára. Úgy tűnt, ez csak egy szokásos mozdulata volt, se Axl, se Duff nem kapták fel a fejüket a csörömpölésre.

- Az - állt fel Sandy a dobok mögül, és óvatosan letette Steven otthagyott dobverőit a földre. Lecsillapodva a zene okozta repülésemből elsimítottam pár koszos hajtincset az arcomból, a gitárt viszont nem akartam letenni. Amíg a kezemben van, biztos lelkiállapotban érzem magam. Akkor még a kokain utóhatásaként rámtörő hányinger is elmúlni látszott.

- Zenekarban dobolsz? - fordultam Sandy felé, aki teljesen természetesnek véve az imént lenyomott Hendrix-számot lehuppant mellém a sarokba. Hátát a falnak támasztva lejjebb csúszott a matracon, aztán az ajkai közt billegő cigivel felém pillantott.

- Már nem. Neked van bandád?

- Már nincs - vigyorodtam el, aztán kivettem a felém nyújtott dobozból egy szál cigit, és berögzött mozdulattal egy pillanat alatt rágyújtottam. Sandy arckifejezéséből ítélve valami hasonlóra gondolhatott, mint én.

- Otthon van egy dobszerkóm, kipróbálhatnánk ezt a cuccot.

- Hol laksz? - kérdeztem, aztán elfordulva fújtam egy füstfelhőt. Hiányzott már a nikotin.

- Itt nem messze, még a Palm Ave-en - biccentett a fejével Sandy, mire felvontam a szemöldököm. Frankó, mindenki itt lakik egy rakáson.

- Te Zoe, ma este Mötley Crüe, hallod? - szólt közbe Slash feleszmélve, mire felcsillanó tekintettel kaptam felé a fejem. Axl ijedten felkapta a fejét a füzet lapozgatásából, aztán idegesen beletúrt tupírozott vörös hajkoronájába.

- Bazdmeg, tényleg! Picsába, teljesen kiment a fejemből.

- Mindegy, majd belógunk, ahogy a többire is - rugdosta a falat ütemesen Duff, és ásított egy hatalmasat.

- Hogyan? Ellenőriznek a Whisky bejáratánál - közöltem kételkedve a belógós tervben. A srácok múltkori koncertjén is sorban állás volt a jegyvásárlás miatt, és nem hinném, hogy a két szép szememért ingyen beengednek egy Mötley koncertre.

- Ugyan már - könyökölt fel a kanapén Duff, hogy rám lásson. - Megoldjuk.

- Oké, ember - röhögtem el magam beleegyezve, aztán a némán hallgató Sandy felé fordultam. - Te ott leszel?

- Nem, meló van - rázta meg a fejét, aztán szívott egy hatalmasat a cigijéből, és a plafon felé fordítva a fejét kifújta a füstöt. Megvontam a vállam, aztán letettem magam mellé Izzy gitárját, és újabb hányingertől tartva óvatosan feltápászkodtam a szakadt matracról.

- Ne már, mész is? - nyögött fel Slash, aztán Duff példáját követve óriásit ásított. Természetesen a kezét sem rakta a szája elé, úgyhogy kábé a gyomráig leláttam.

- Nektek is szunyálnotok kell, majd este találkozunk.

- A Rainbow-ban leszünk a Mötley előtt - szólalt meg Axl, aztán végre letette a kezéből a nyúzott jegyzetfüzetet, és fáradtság jelét sem mutatva felvett a sarokból egy bontatlan sört.

- Jó, akkor fél hétre ott leszek, nyolckor meg koncert - számolgattam hangosan, de a fejem is belefájdult, úgyhogy a homlokomhoz kaptam a tenyerem, és inkább hanyagoltam a gondolkodást. - Te, az nem buggyant meg?

- Mi, a sör? - kérdezett vissza Axl, aztán belivott, és pár másodpercig ízlelgette. - Nem, jó. A sarokban hideg van, úgyhogy ott jó piát tárolni.