Egyáltalán nem foglalkoztam az elmúlt órákban a többiekkel beleértve Niall-t is. Na meg a Kellyt. Kíváncsi lennék mit szólna,ha most lemennék és megcsókolnám a fiút.
Miért gondolok ilyenekre? Nem lenne szabad. De mit is gondoltam?! Egy árvaházi csalódás vagyok semmi több. Ha szeretném se tettszene neki egy olyan,mint én. Neki a Kelly félék kellenek,akikkel eltud hitetni mindent és ájulásig csinálják reggeltől estig. Gondolatmenetemet halk kopogás zavarta meg a szobaajtón. Szenvedte kinyögtem egy "Gyere!"-et bár nagyon jól tudtam ki fog várni az ajtó mögött s csak reménykedve bíztattam magam,hogy Violet az de nem. A festettszőke fiú lépett be ezer wattos mosolyával. Most komolyan azt hiszi mindent helyrehoz ezzel az angyalian édes kisfiús mégis gyönyörű kaján mosolyával?! El kell szomorítsam mert nem adom könnyen magam. Még sose voltam szerelmes,erre jön Ő és fenekestül felforgatja az életem. A szerelem szar dolog!
Mire ezeket a gondolatokat végig motyogta a lelkem Niall már az ágyam szélén ült és kérdően nézett rám.
-Föld hívja Lanát! Föld hívja Lanát!-ismételgette még egy jó ideig mire teljesen észhez tértem. Akaratomon kívül mosolyogtam. Egyszerűen ha Ő a közelembe van,nem tudok magamnak parancsolni..
-Mit akarsz még itt?-Nem kiabáltam. Nem tudhatja meg mit érzek..azonnal megalázna!-Menj a plázacicádhoz! Ezzel a mondattal elárultam magam.
-Kellyre gondolsz? Ugye tudod,hogy Kelly csak arra kell nekem? Ssmmi többre de ő ezt másképp gondolja.-Hangsúlyozta ki a szavakat. Én nem tudtam mit mondani..már tudta mit érzek és ez nincs rendben. Tudni akarom Ő mit érez,mert lehet hogy nekem csak egy védőpajzs lenne a szeretethiány ellen. Ennyi idő alatt nem lehet szerelmesnek lenni!
-Mondj már valamit!-parancsolt rám mire én összerezzentem. Majd hirtelen újra megtörtént. Ajkait enyémre nyomta s csókcsatára hívott. Ajkai repedezettek voltak annyira kiszáradtak. Ennyire rég elment volna Kelly? Mindegy. Most nem ezzel foglalkoztam. Maga alá gyűrt majd kezei derekamra vándoroltak. Felnéztem rá és szemei a vágytól égtek. A kék íriszei mostanra már elbarnultak.
-Ni-Niall...-dadogtam újból. Ez van. Ha valami új dolog ér dadogni kezdek.-Nekem még sohasem..Na érted. Sohasem történt meg.
Ő csak vigyorgott. Mintha tudná.
Hát persze hogy tudja! Árvaházi vagyok. Soha nem volt fiúm ugyanis ott nem éppen a Niall féle fiúk fordultak meg. Nem volt rá alkalmam.
-Ne aggódj..-nézett föl rám miután szép nyomot hagyott a nyakamon.-Óvatos leszek. Folytatta azt amit abbahagyott,de most is megzavarta valami. Vagyis inkább valaki. De nem baj. Én olyannal akarom elveszteni akit tényleg szeretek.
Violet izgatottan nyitott be,ám amikor megpillantott engem és Niall-t lemosódott a mosoly arcáról. Niallnek már hűlt helye volt.
-Lana! Jól vagy? Aggodalmas tekintetét végigmérte rajtam majd nyugodtan állapította meg,hogy minden rendben.
-Jó figyelj. Nem érdekel milyen szexuális életet folytatsz vele,inkább elmegyünk szépen vásárolni neked ruhákat meg ahogy elnézem pár fehérneműt. Csipkéset!-röhögött fel de én nem díjaztam a humorát.
-Violet! Nem történt semmi és semmilyen csipkés fehérnemű nem kell! Bólintott majd közölte,hogy 10 percem van elkészülni. Remek. Fürödni sincs időm!
A hajam elfogadhatónak állapítottam meg majd felvettem egy fekete csőnadrágot majd egy sima fekete pólót. Nem voltam a színek embere..szerettem a feketét.Jellemezte az életem:
-Egyhangú
-Unalmas
-Összetört.
