Megszoktam a gyorsaságot. Derekán pihenő kezeim szorításán,már enyhítettem,de azért még néhány kanyarban eléggé megijedtem. Fel sem tűnt,hogy a motor már nem bőgött alattunk. Hatalmas fák tárultak a látóköreinkben,bokrokkal, kevés paddal s egynéhány emberrel rajtuk. Tényleg nagyon kevesen ültek. Valószínűleg ide jönnek megbeszélni a veszekedés okait a szerelmesek, az idősek pletykálgatni,a fiatalok bulizni,vagy éppen a depressziósok elzárkózni.
-Na tetszik? Vagy inkább menjünk haza?-Tudtam,hogy mosolyog. Hallani lehet a jól megformált szavai mögött azt az angyali mosolyt. Nem bírtam megállni, azt hogy ne húzzam el én is széles vigyorra a rózsaszín repedezett kiszáradt ajkaimat.
-Ez a hely olyan szép..-tekintete lyukat formált bennem, ami elég zavaró volt. De ami az őszintét megvallva tényleg eszméletlen gyönyörű volt ez a hely. Lehet azért, mert Niall társaságában voltam. De ez a legkevésbé sem érdekelt.
-Akkor örülök..reméltem hogy tettszeni fog. És a motorozás?-Hangja kíváncsiságban fulladozott,most nem volt rekedt ami szokatlan volt. Inkább kisfiús volt,de így is tökéletes.
-A motorozás?-Hangszálaimat,lassan mégis erőteljesen szólaltattam meg.-Az elején nagyon féltem,hogy nem vigyázol rám de aztán hamar sikerült ellazulnom. Megszoktam a gyorsaságot,de azért még néhány kanyarban megijedtem.
-Miért ne vigyáznék rád? Megkattantál? Mindig vigyázni fogok rád!-Most ő emelte fel a hangját, amire egy kicsit összerezzentem, de szerencsére nem vette észre.
-Inkább menjünk haza..-Nem értettem magam. Ezaz Lana rontsd el ezt a pillanatot is! Így tovább! Ő nem szólt semmit,csak szomorú tekintetet mérve rám bólintott.
-Tudod,Lana én még sosem mondtam ezt senkinek,de kellesz nekem.-Lélegzetem vételem megállt,majd a testem is egy helyben. Csak ne valljon be semmit..!-Az első perctől kezdve. Mikor kiszálltál remegő testtel,talpig fekete öltözékben az autóból. Védelmet akarok neked nyújtani. Azt akarom,hogy bízz bennem,és szeress velem lenni. Mert én szeretek veled lenni. Sőt..téged is szeretlek. Remélni tudom csak,hogy egyszer te is szeretni fogsz engem. Mindegy..Gyere. Menjünk haza.-Mosolyogva hallgattam szavait,miközben a háta mögött álltam. Erőt véve magamon, sikeresen visszahoztam magam a valóságba,és magabiztosan eszméltem fel,hogy ez a valóság.
-Oh ha tudnád Niall hogy én mennyire szeretlek téged..-Reméltem hogy nem hallja meg,igyekeztem minél halkabban mondani. De bizonyára ez nem sikerült elég jól, mert teste pár centire volt az enyémtől.
Hi baeees!💚 Meghoztam az új részt,remélem elnyeri a tettszéseteket!😀 Kommentelni is ér😄 Jó olvasást! Xx.
