Nem volt sok időnk a romantikázásra. Már ha ezt lehet annak hívni.
Az öltözködést nem vittem túlzásba. Egy egyszerű felső egy annál egyszerűbb fekete nadrággal. Mint már említettem,nem vagyok a színek embere.
-Kész vagy már? Annyit szenvedsz,mint aki esküvőre készül!
-Niall alig 5 perce vagyok bent..-Igazam volt,tényleg maximum 5 perce voltam bent.
Miután kész lettem,meghökkentett a látvány. Az Ír manó mondhatni álcázta magát. Laza viselet,fején kapucni orrán szemüveg lapul,olyan mint amilyen a vakoknak van.
-Most te komolyan vaknak öltöztél be?!-Louis gúnyos röhögés közepette szóvá tette.
-Miért így legalább senki nem ismer fel. Ki hinné azt,hogy egy vak ember lenne a nagy,szexi Niall Horan?-Nem szóltam,inkább felvettem a kabátom és kiléptem az ajtón. A hűvös idő mellé járuló csípős szél az arcomat mardosta. Niall és Frank azonnal mellettem termett. Kicsit már elbizonytalanodtam. Csak egyre tudtam gondolni..mivan ha anyám az?!
-Na kicsilány..Mi végig mögötted leszünk,ha baj van ordítsd a nevem!-Frank úgy bánt velem mint aki ezeréve ismer és húgaként tekint. Bár az nem tetszett,hogy kiadta mit kell csinálnom.
-Igaza van. Baj van,sikíts! Megértetted?-Bólintottam majd elindultam a park felé. Sokféle ember ült ott. Volt ott idős,fiatal,kövér,sovány,depressziós,magányos,boldog,szerelmes. De egy sötét alakon megakadt a tekintetem. Fekete haja már őszült. Háttal ült nekem de már innen láttam ki volt az. Istenem ne! Gyors léptekkel elindultam felé,ám amikor tekintete rám szegeződött megrémültem. Miért van itt és mit akar tőlem?!
-Áháháh Lana kisbogárkám! Tehát még élsz!-Nem válaszoltam. Nem tudtam mit válaszolni. Féltem. 8 évig a poklok poklát éltem át miatta. Végre elkerültem tőle és 10 évig nyugodt,embermentes életem volt. Most valahára szerelmes lettem,vannak barátaim és talán nyugodt életet tudok élni! Erre megjelenik ő és fogadni merek,hogy tönkre fogja tenni az életem. Újra!
-Mi a francnak vagy itt? Nem volt elég amit velem tettél?-Szinte üvöltöttem már.
-Hé angyalbögyörőm! Tudd kivel ordibálsz!-Hatalmas pofonnak lettem gazdája. Nem tudtam mit csinálni. Elgyengültnek éreztem magam és csak egy nevet tudtam kibökni a számon:
-Frank!
