Hiiii💞 régen volt már rész..sry😞 de vigasztalás képp a fenti kép remélem megteszi nameg ez a rész.💜
Reggel a szokásosnál is jobban ébredtem. A tükör elé álltam és a látvány elképesztő volt. Szemeim nem voltak karikásak,az arcomon ülő ráncok eltűntek. Úgy tűnik kialudtam magam. Ám ami a csuklómat illeti...nem szép látvány. Véraláfutásos ráadásul baromira fáj. A seb körül kék-lila és zöld foltok tanyáznak. Valahogy sikerült bekötöznöm a kezem. Néha-néha felszisszentem de kész lett. Rendbe tette magam,s lementem a többiekhez akik már lent ültek.
-Jóreggelt..-morogtam az orrom alá alig érthetően,álmosan. Talán észrevették a csuklómon lévő kötést talán nem. Violet dühösen nézett rám de figyelmen kívül hagytam. Lehuppantam a szőkeherceg melleti székre. Kezemre pillantott s arcáról lefagyott a mosoly.
-E-Ezt én csináltam?-Láttam a csalódottságot,és azt is hogy a többiek egytől-egyig értetlenül minket bámultak.
-Aha. De ne aggódj nem annyira fáj.-Hazudtam neki. Ismét. Pedig egy kapcsolat ne hazugságon alapuljon. Vagy ez nem is kapcsolat,szimpla szeretethiány? Nem érdekel. Kiélvezem minden pillanatot amit vele tölthetek.
-Öhh..Lana..nem akarom elrontani ezt a szipi-szupi dumálást,de valaki beszélni akar veled. Illetve találkozni. Nevet nem mondott,csak annyit hogy látni akar. Elmész?
-Perszee..mikor és hol?-Nem tudtam mit csinálok. Egyszerűen csak rávágtam a választ és hidegen hagyott. Mivan ha valami elmebeteg gyilkos az? Najónem. Ha akarna se ismerne egy olyan ember. Évekig embermentes életet éltem.
-Ma. Délután a közeli parkba. Akarod hogy menjen veled valaki?-Hevesen bólogattam és Niallre néztem.
-Nem,én nem mehetek veled. A rajongók megint kavarnának. Majd Frank megy veled.-Talán szégyel hogy nem akar velem mutatkozni? Hát persze hogy szégyel. Én még mindig csak egy államigondozott gyermek vagyok.
A hátralévő időben csendben fogyasztottam el a reggelim. Liam azt ajánlotta,hogy nézzünk valami filmet. Mindenki beleegyezett engem kivéve. Szomorúsággal tölt el,hogy szégyelnek. Most csak magányra van szükségem.
A szobámba érve az ágyra huppantam és magamra húztam a takarót. A falak közti térben teljes sötétség volt,és csak az eresztett be fényt amikor valaki kinyitotta az ajtót.
-Hé jól vagy?-Hangjáról tudtam hogy kiaz. Nem akartam vele találkozni. Mégis hogy mondjam el neki hogy azért hisztérikázok már megint,mert nem jön velem?
-Nem mondtam hogy bejöhetsz..-Szavaim már nekem is fájtak. Miért küldöm el azt akinek az érintésére vágyom?-Igen jól vagyok,azt leszámítva hogy szégyelsz.
-Istenem dehogy szégyellek! Csak a fanok megint kavarnának és túl hamar megutálnának téged. Megint azthinnék hogy "megint egy nő,akit a híres Niall Horan csak arra használ!". Tényleg azt hitted hogy szégyellek?-aprókat bólogatva előbújtam a bunkeremből.
-Tudod mit? Veled megyek én is!-Mellém bújva közölte.
