Tettem amit kért. Bár igazából eléggé szégyenlős vagyok főleg úgy,hogy a többiek mindezt végig nézték. Levegőhiány miatt szétváltunk egymástól erre Ő újból angyalian édes,teli nyugodtságot s boldogságot sugárzó mosolyt küldött felém. Teljesen az ujja köré csavart. Sosem hittem volna,hogy szerelmes leszek. Eddig azthittem a szerelem undorító dolog,főleg ha viszonzatlan. De mára már megváltozott körülöttem minden és bátran kimerem jelenteni: Boldog vagyok!
-Niall,Harry,Louis!-szólította fel Liam a többieket-Paul vár minket a stúdiónál,azt mondta siessünk!-. Gyorsan felkaptak valami „álruhàt" ami valójában egy napszemüvegből és a fejük tetejére helyezett kapucni volt.
Miután elviharzottak a fiúk csak Violet és én maradtunk. Mostanában eléggé elhanyagoltam őt.
-Na Grimes! Ideje csajosnapot tartani!-Utálom,ha Grimesnel szólítanak! És csajosnap?! Jézusom Violet..Sosem voltam oda az ilyenekért,valószínű azért mert még soha nem volt részem benne. Nem tapasztalhattam ki,milyen az ha valakinek van egy igazi legjobb barátnője,akivel sülve-főve együtt vannak,pletykálnak,buliznak és minden más ami a legjobb barátnősdi dologhoz szükséges. Régebben,mikor még nem Árvaházi voltam,segített mindenben,de sosem ápoltuk normálisan a kapcsolatunkat. Abban az időszakban csak a túlélésre törekedtem. Megtanultam harcolni,küzdeni,hinni a dolgokban. Ám az érzelmek elszálltak. Sose voltam boldog,se szomorú. Haragos s nyugodt se. Egyszerűen állandóan semleges voltam. Ezen nem lehetett szépíteni,és senki nem is akart. Violet volt az egyetlen akiben bízhattam. Volt,hogy nála aludtam mert a mi házunkban nem volt fűtés,vagy villany vagy bármi más ami a megéléshez szükséges. De ez már a múlt. Sokan mondták nekem,hogy ne éljek a múltban. Számomra a mondat is semlegessé vált. Nem hittem a szerelemben,boldogságban,sikerben. Mindennapjaimat depresszió,étvágytalanság,feszültség és félelem töltötte be. Nem hittem volna,hogy valaha is szeretni fogok a legjobb barátnőmön kívül valakit. Ám most itt vagyok. Boldogan,teli magabiztosággal,szerelmesen.
Ám ezt a boldog pillanatokat is percek alatt nulla életkedv alá lehet rekeszteni.
Fél órája,hogy elmentek a fiúk. Mi addig-legalábbis Violet-Mindenféle nőies dolgot művelt velem. Kisminkelt,kivasalta az amúgy enyhén hullámos szénakazalt,pletykált amiket én nagyon nagy kedvvel hallgattam.
-Szia hercegnőm.-Louis köszönt be Violetnek. Istenem olyan édesek. Ennyi idő után is képesek egymást tiszta szívből,igaz szerelemmel körülkerítve szeretni egymást és Louis nem dobja el úgy,mint egy használt papírzsebkendőt.-Pakolj!
Violet szeme azonnal felcsillant. Valószínű,tudta hogy hová mennek ám én ebből semmit nem értettem.
-Vigyázat Paris,New-York,Miami,Sydney,és London itt jön a(z) One Direction!
