Szavakkal elmondani,nem lehet azt amit érzek. Mérhetetlen boldogságot ami felülírja minden tettet. Talán mostmár bátran kimerem jelenti: Igen,szerelmes lettem! Szerelmes lettem egy csodálatos fiúba. Maga a tökeletesség. Égkék szeme,festettszőke haja amibe kezem szokott meglapulni,az a gyönyörű,ám néha pimasz mosoly,a nevetése,mely mindig szélesre kényszeríti az én számat. A vékonykás ajkai,amik a csók után felduzzadnak,s nem izmos,de kidolgozott felsőteste. Tetoválásai nincsennek. Szerintem annélkül is tökéletes.
-Na mit szólsz? Szerintem tök jó ötlet és te is élveznéd!-Nem tudtam mit válaszolni. Talán túl sokáig gondolkozhattam rajta. Sőt,több mint valószínű.
-Ehh.Ne haragudj,de eltudnád mondani még egyszer? Nem igazán figyeltem..-Erőltettem magamra egy mosolyt,ámbár ez a helyzet most halálciki.
-Jah,igen..Na szóval. Mit szólnál hozzá ha elvinnélek motorozni?-Válaszolni sem volt időm. Magával vonszolt egészen egy új helységbe ahol tömérdek mennyiségű autó állt. Csak feltételezni mertem de szerintem ez a garázs. Niall egy zöld Kawasaki motorhoz vitt. Megijedtem,sosem ültem még motoron.
-Na gyere már! Meglásd jól fogod magad érezni! És lassan fogok menni..Azthiszem..-Az utolsó szót már csak az orra alatt dörmögte. A legjobb az volt,hogy én még felülni sem tudtam. Bizonyára ezt ő is észrevette mert hirtelenjében karjai közt találtam magam.
-Niall Horan! Azonnal tegyél le,hallod ez nem vicces! Hallod tegyél le!-Ismételgettem a szavakat. Látszólag ő jót mulatott rajtam,mivel fulladozott a röhögésben miközben engem tartott.
-Alig vagy 30 kiló vasággyal együtt baszki..-Hagyta a röhögést és testem a zöld járgányra helyezte.-Na. Ha szólók erősen kapaszkodj belém,vagyis pontosabban a derekamat öleld át,kapaszkodj nagyon-nagyon! És ezt vedd fel.-Nyomott a kezembe egy fekete villámokkal teli bukósisakot. Felült ő is és elindította a járművet. A motor felmorgott,vagyis inkább felbőgött alattunk. A garázsajtó egy szempillantás alatt kinyílt előttünk. Gurulni kezdtünk,majd tettem amit kért. Kezeim derekára helyeztem és csak szorítottam. Kiértünk a főútra,s a kocsisort megelőzve gyorsulásra késztette az alattunk száguldó motort. Hajam az arcomban tanyázott,ezzel eltakarva a kilátást. Szememből néha-néha kicsordult egy könnycsepp,ami versenyt csúszva a másikkal érkeztek meg államra ahonnan derekát ölelő kezemre cseppentek.
Őszintén?
Élveztem a gyorsaságot. Most csak a motor,Ő és Én léteztünk.
GYEREKEEK! SZUPEREK VAGYTOK!💕💕💕💕💕😭😭😭😭 1k olvasó!💕 Koszonom akik velem tartanak,szavaznak,kommentelnek!💕 Csak igy tovabb es tovabb,nincs megallaaas!
