Reggel szörnyű fejfájásra keltem. A nap sugarai megvilágították az arcomat,ezzel kiégetve a retinámat. Szuper kelés.
-Feküdj még vissza.-Hallottam egy morgást mögülem,de nem nagyon törődtem vele. Nem szeretek sokáig aludni.
-De már nem tudok aludni.
-Oh kár,engem nagyon kifárasztott a tegnap este.-Hiába hogy nem láttam,szinte biztos vagyok benne hogy mosolyog.
Ja igen,a tegnap este. Ez volt az első igazi alkalmam. Kiskoromban sokszor akartam megerőszakolni,de szerencsére nem sikerült nekik. Hálát adok,hogy most egy olyan fiú vehette el akiben igazán megbízok.
Egész testemmel felé fordultam,majd ijedten néztem végig magamon. Anyaszült meztelenül ülök előtte. Ösztönösen magam elé kaptam a takarót,ezzel lerántva Niallról. Elém tárult a feneke amitől nevetnem kellett.
-Ne nevess,nekem legalább formás!-Fordult szembe velem.
-Szóval most azt mondod nekem nem formás a fenekem? Hát jó. Akkor ezentúl soha nem foghatod meg.-Öltöttem ki rá a nyelvem.
-Nem nem,félre érted. Szerintem neked van a legjobb és legformásabb popsid az egész földkerekségen.-Emelt magához,és fenekembe markolt. Lemásztam róla,de ő újból felém magasodott. Próbálta lehúzni rólam a takarót,de nem engedtem a szorításán.
-Naaaaaaaaa...-Biggyesztette le ajkait.
-Nem. Azt mondtad nincs formás fenekem.-Duzzogtam. Igazából tényleg egy picit rosszul esett.-És amúgysincs kedvem most ehhez. Örülj,hogy tegnap megkaptál.
Szomorúnak tettetve magát dőlt le mellém. Válla föle helyezkedve próbáltam visszaaludni.
-Jó hallgatni a szuszogásod,de tudod ez csikis.-Én csak vállat vontam.
-Tudod,ha én fiú lennék akkor tuti hosszabb lenne a....-Egyik újját felém tartva,idegesen ám mégis játékosan és viccelődve mutatott rám.
-Kine mondd! Lana hallod? Kine merd mondani! És amúgyis? Nem vagy megelégedve a dolgával?-Ráncolta össze a szemöldökét. Valószínű hogy tudta,ennek a kérdés hallatán elfogok pirulni. Igaza lett.
-Válthatnánk más témát is ha gondolod...-Vetettem fel egy új ötlelet,de belőle csak halk,mély röhögés jött ki.
-Nem,előtte válaszolj.
-De,nagyon nagyon hipermegasztikusan megvagyok vele elégedve na.-Arcomra húztam a védőpajzsom,ami jelen pillanatban a takaró volt. Nevetve egy csókot nyomott a számra.
Kikászálódtam mellőle és megkerestem azt a ruhát amit tegnap adott nekem Niall. Felvettem,és nagy meglepetésre már ő is felöltözött. Pedig én csak a fürdőbe mentem.
-Megyünk haza?-Tettem fel a kérdést neki.
-Nem érzed jól magad velem?
-Ajh..de,csak már szeretnék otthon is lenni a többiekkel.
-Csak Louis és Violet van otthon. És előttük nem mernéd ezt bevállalni.-Újból megcsókolt. De bemerném vállalni! Csak a reakciótól félek.-Viszont nekem szükséges ez,mert enélkül kifogy az élettartályom.-Nevetett fel hangosan,az egész ház megzendült.
-Ezzel ne viccelődj,ez nem vicces.-Dőltem neki a mellkasának. Az idili pillanatot telefoncsörgés szakította félbe.
Niall felvette,és minden második szava az 'aha' volt.
-Violet és Louis eljönnek ide,maradjunk vagy menjünk haza?-Felnéztem rá,mert a hajamat piszkálta és én utálom ha a hajamt birizgálják.
-Maradhatunk ha gondolod. Csak együnk valamit.
-Nem szerelmem,azért jönnek mert Louisnak és nekem focimeccsünk lesz.-Olyan jó érzés mikor Szerelmemnek hív.
-Mondd ki mégegyszer.
-Azért jönnek...
-Nem,nem azt. Az előtte lévőt.
-Jaaa..-Mosolyodott el majd megpuszilt.
-Miért mondjam ki a Szerelmemnek hogy Szerelmem?
-Csak. Naaaa mondd kiii.
-Okés Szerelmem. Szeretlek Szerelmem.-Elmosolyodtam az utolsó szavain.
-Én is szeretlek.
Hiii babeees💋 Új resz,remelem tetszik én nagyon szereettem ezt irni😍😍😍
