Egész úton nem szóltunk egymáshoz,és ami azt illeti nem is kellett volna. Pár perc óriási sebesség után végre visszaértünk a házhoz,és a garázsajtó azonnal kinyílt előttünk. Niall egy szemhunyásnyi idő alatt már a talajon volt. Gondolom azt várta,hogy szálljak le. Levettem a bukósisakot és az övé mellé raktam.
-Segíthetnél ha akarsz.-mosolyogtam rá-Tudod,ez a "ha akarsz" azt jelenti,hogy segíts.
-Jójó asszony,csak szenvedj még.-Morgott mély rekedtes hangján,amitől csupa libabőr lettem.
-Niall azonnal vegyél le innen és ne hívj asszonynak jó?-kezdtem ideges lenni,ám amikor megpillantottam hogy kérdő tekintettel mered rám,közben mosolyog elhűlt minden.-Kérlek vegyél le innen!
-Na így már másabb..asszony.-az 'asszony' szót suttogta,így gondolom azt hitte,hogy nem hallom. Pedig de. Kezei derekamat kulcsolták át. Lábaim autómatikusan az ő dereka köré fonódtak. Leemelt a motorról és leakart rakni maga mellé,de én továbbra sem mozdultam.
-Így akarsz a többiek elé is menni?-Kíváncsiskodó arccal,angyali mosollyal nézett rám. Olyan kevésszer volt, hogy ennyire közel voltunk egymáshoz. Tekintetem vékonykás ajkaira tévedt és ezt bizonyára ő is észrevette mert újból mosolyra húzta száját. Én egyszerűen csak bólintottam,jelezve neki hogy menjen már. Elindult terpeszjárasba a bejárat felé. Továbbra is rajta csüngtem a nevetésemet visszafojtva. Mikor az ajtó elé értünk végleg kitőrt belőlem.
-Most mi van? Azt akarod,hogy ledobjalak?-Morogta. Ha mérges állandóan morog.
-Neee..csak olyan vicces ahogy járkálsz..-kuncogtam. Nem válaszolt csak benyitottunk az ajtón ami a nappaliba vezetett. Akik kint ültek,tekintetük ránk tévedt. Pontosabban Liamé Harryé és Violeté. Az utolsó arcán nagy mosoly terült. Niall a göndörke mellé akart ülni,de mielőtt ezt megtette volna leugrottam róla. A földre huppantam és Violet lába elé.
-Úristen jól vagy?!-Niall teljes letargiában volt. Violetből kitört a röhögés,ahogy belőlem is. Össze-vissza forgolódtam a földön,s könnyek lepték el az arcom. Pár percnyi fulladozás után feltápászkodtam és leültem egy üres helyre.
-Ha kiröhögtétek magatokat akkor elmehetnénk a horror cirkuszba. Szerintetek?-Tette fel a kérdést a köztünk ülő legbölcsebb:Liam.
-Miii? Neeeeem!!!-Sipítozott Violet. Őszintét megvallva én sose láttam semmilyen horror filmet. Utálok félni,s az árvaházban nem is nézhettem,mert körülvoltam véve csupa 6-8 éves korú gyerekekkel reggeltől estig.
-Jó akkor menjetek készülődni. 9-kor kezdődik és most fél nyolc. Remélem elkészültök.-Nekem elég tíz perc,hogy felkössem a hajam és felvegyek valami göncöt.
-De nekem nem kell ennyi idő.-elégedetten dőltem hátra a fotelban.
-Dede,mert nem engedem,hogy megint feketében gyere.-Niall fegyelmezetten nézett rám. Elkell szomorítsam,mert igenis abban fogok menni. Szótlanul és idegesen feltrappoltam a szobámba. Kikutattam valami hordható göncöt ami egy egyszerű fekete póló és nadrág. Épp vettem volna fel a pólót mikor benyitottak. Aprót sikítottam de mikor megláttam ki az kicsikét nyugodtabb lettem,bár elég szégyenlős vagyok Niall előtt. Azért mégiscsak egy melltartóban és egy nadrágban állok előtte.
-Miért fekete már megint?-Rámförmedt amire kicsit összerezzentem.
-Mert ez a kedvenc színem.
-A kedvemért. Kérlek. Vegyél fel színeset. Rossz ilyen sötétnek látni téged. Olyan gyönyörű vagy mikor nevetsz és boldog vagy.-Idegesen kirángattam egy kék pólót és felkaptam.
-Köszönöm.-Símított végig az arcomon és megcsókolt.
SZIASZTOOOOOOK NYUSZKOK💝 nagyoooon koszonom ezt a sok megtekinteest!💞 Szuperek vagytok! A kommentnek is nagyon orulnek :(
Nagyon sajnalom hogy reg volt resz. Komolyan!!!
Eddig ez a leghosszabb,pontosabbab 470 szavas resz!💞💞
