When the curtain falls ↠L. Hamilton↞ /befejezett/

5

5. – Bahrein

Reggel korán keltem. Na, nem mintha rohanni kellett volna valahova, szó sincsen róla. Ma azért keltem hajnali négykor, mert igen is Star Wars maratont fogok tartani egész nap. Gyorsan felkötöttem a hajamat egy kontyba, felöltöztem (fekete, virágmintás, ujjatlan felső, halvány pink farmer, Converse, Adidas melegítő felső), a telefonomon a tokot egy törésállóra cseréltem, aminek a hátán egyébként egy cuki kis Harry Potteres jel van, majd egy táskába összedobáltam a szükséges dolgokat. Lesettenkedtem a lépcsőn, vigyázva arra, hogy senkit se ébresszek fel, a hotel menzáján felkaptam a már előre megrendelt kávémat, majd hozzácsaptam egy Nutella&Go-t, és elindultam a legközelebbi 0-24 kisboltba, ahol (mivel sem franciául, sem angolul nem beszéltek), mutogatással értettem meg az eladóval, hogy üdítőket, papírpoharat és pop corn-t szeretnék. Aztán végül vettem tortillát, meg hozzá öntetet is. A 100%-ban egészségtelen kajákkal megpakolt hátizsákommal cammogtam vissza a szobámba, ahol kipakoltam magam elé az összes Star Wars filmemet, majd sorba rendeztem őket. Az elsőt beraktam a lejátszóba, miközben a kukoricát pattogtattam, illetve a papírpohárba töltöttem ki a Fantám. A kis Jar-jar plüssömet magamhoz ölelve néztem a filmet, mígnem valaki kopogott.
- Ha Lewis vagy rohanj! – ordítottam ki, mire egy röhögés hangzott fel.
- Mondtam, hogy rohanj. – mondtam olyan suttogva ordítósan.
- Csak gondoltam, hogy megnézlek. – közölte mosolyogva.
- Akkor nyisd ki a szemed, mert van öt másodperced, mielőtt jön a sith és az engem igen is érdekel. – válaszoltam, majd az ujjamon számoltam az időt.
- Bejöhetek? – kérdezte.
- Nem. – mondtam határozottan, ám ekkor jött a kedvenc részem a filmben, amit egyszerűen nem bírtam kihagyni, így ahelyett, hogy sonkát kitoltam volna a szobából, elgyengülten néztem a TV képernyőjére.
- Tehát igen. – mondta, majd már el is foglalta az ágy háromnegyedét.
- Már bocs, de az az én ágyam, te maximum a földön ülhetsz. – közöltem, mire már engedelmeskedett is. – És ha csendben maradsz, nem rágsz hangosan és nem piszkálsz, talán maradhatsz. – mondtam halkan, majd elterültem a francia ágyon, amin amúgy simán elfértünk volna ketten is, de no way, hogy én sonkával egy ágyban legyek. Mert hát legyünk őszinték: Ő pasi, és a pasik nem igazán bírják visszatartani a... khm khm vágyaikat. Szóval igen, meg amúgy sem akarok semmiféle érintkezést vele. Szóval igen, az első film után végül kikergettem Hamiltont, mivel piszkált (folyton közelebb és közelebb jött, mint egy rossz gyerek), majd tovább néztem a kedvenckémet. Egészen a harmadik rész végéig jutottam, amikor a sofőr bácsi jött szólni, hogy már nagyon el kéne indulni, ha még akarok beszélni Sebivel. Így felkaptam a maradék kajámat, majd lementünk a kocsihoz.
- És most őszintén... te leráztad Lewist? – kérdezte a sofőr meglepődve. Ő ilyen szívügyek tanácsadója, legalábbis számomra biztosan. Bólogatni kezdtem, mire ő csak megcsóválta a fejét, majd arról kezdett magyarázni, hogy miért hazudok magamnak az érzéseimmel kapcsolatban. Megforgattam a szemem, majd mikor a monológja végére ért, elbúcsúztam tőle és elindultam a bokszba, ahol már nagyon nagy volt a sürgés forgás. Leültem a szokásos helyemre, majd miniatűr fonatokat kezdtem el gyártani a hajamba. Mikor a pilótáink is feltűntek, elkezdtem levenni róluk a stresszt, ami láthatóan jól jött. A Q3-ban és a 2-ben is simán mentek a dolgok, végül pedig ugyanaz maradt a rajtrács, mint Ausztráliában. Bár hozzá kell tenni, hogy a McLaren helyettesítő pilótája igen csak szemrevaló, eléggé eseménytelen volt a dolog. Na, meg amikor Hamilton elkezdte ezt a sexy lap dolgot, még én is jót röhögtem rajta. Még a sajtótájékoztató alatt elmentem, elvégre már eléggé kifárasztott ez a hajnalban kelünk, de csak éjfélkor lesz a verseny dolog. A hotelben felhozattam a vacsimat, gyorsan megettem, majd már szunyáztam is.

1/ Hamilton

2/ Rosberg

3/ Vettel

4/ Raikkonen

Imádom azt, amikor délben ébredek, de tényleg. Most is így történt, boldogan néztem ki az ablakomon, majd tudatosítva magamban, hogy még tengernyi időm van, elkezdtem Twitterezni. Négyig lógtam a telefonomon, utána egy óriási habfürdő után megszárítottam a hajam, egy magas copfba fogtam, majd befontam. Aztán jött az a „nincsen olyan ruhám, ami miatt itt nem csuknak börtönbe" probléma. Végül megállapodtam egy erős, pink színű nadrágnál, egy fehér pólónál, felvettem mellé az Air Force-om, egy kalapot, napszemcsit és egy karperecet, majd nyolckor elindultam a menzára, ahol ismét egy-két (vagy talán néhány száz) Nutella&Go elcsórása után, boldogan indultam a kocsihoz. A pályánál kikerültem a sajtósokat, és ismét egyenesen a bokszba mentem. Minden tökéletesen ment... konkrétan a felvezető körig, ahol Sebi kocsija egészen egyszerűen elcsesződött. Bevonszoltuk az autót a bokszba, majd akik ráértek (tehát én) vigasztaltuk Sebit, aki eléggé el volt keseredve. Jó hír azonban, hogy Kimi stabil második lett, Hamilton pedig kicsit sem stabil harmadik. „Otthon" lefürödtem, majd már aludtam is.

Futam:

1/ Rosberg

2/ Raikkonen

3/ Hamilton

Össz.:

1. Rosberg (50 p)

2. Hamilton (33 p)

3. Ricciardo (24 p)

4. Raikkonen (18 p)

All the love, Ch