When the curtain falls ↠L. Hamilton↞ /befejezett/

33.

Budapest

Mikor Lewis felébredt, én már javában kortyolgattam a kávémat, természetesen roppant stílusosan, az erkélyen ülve, kócos hajjal és az egészségesnél nagyobb és sötétebb szem alatti karikákkal. Nem fogom részletezni, de... nem mondom, hogy Lewisszal tegnap este hancúroztunk, de azt sem mondom, hogy Lewisszal tegnap este nem hancúroztunk. Én ilyen kijelentésekhez messze túl prűd vagyok.
- Jó reggelt, te kis huncut – köszöntött.
- Hoztam neked is kávét – tereltem gyorsan a témát, amit persze Lewis is észrevett, de egy széles mosollyal nyugtázta, hogy nem igazán vagyok perverz hangulatomban.
- Már megint tanulsz? – kérdezte felvont szemöldökkel a nyelvvizsga könyvemre mutatva.
- Sejtésed sincs, hogy a spanyol nyelvtannak mennyi kiskapuja van – válaszoltam. Egy fáradt sóhajt adott ki magából, majd ahelyett, hogy elvette volna a könyvem csak leült mellém és magához húzott.
- Mi lesz velem, ha már a sulid is elkezdődik? A szép szemed helyett csak műszaki könyveket fogok látni – jegyezte meg szomorúan.
- Majd kitalálunk rá valamit, de addig még van egy egész hónap.
- Amiben kettő vizsgád lesz – vágta rá.
- De mindkettő hónap elején, szóval egész szünetben tudlak boldogítani – válaszoltam, mire széles mosoly telepedett a szájára.
- És ma hova szeretnél menni?
- Menjünk a Margit-szigetre – kértem. Kicsit elgondolkodott, majd végül bólintott.
- De majd ne ugorj bele a szökőkútba.
- Fehér pólóban megyek, szóval esélytelen, hogy erre – mutattam a mellem területére – víz kerül.

Úgy tizenegyig ücsörögtünk kint a hotel erkélyén, és a végén már azon vitatkoztunk, hogy ha gyerekünk lesz, akkor mégis mi legyen a neve.
- Shawn lesz – jelentettem ki.
- Nem, mert David lesz – vágta rá. Megcsóváltam a fejem, majd inkább ráhagytam és bementem öltözködni és hasonló dolgokat csinálni. Végül teljesen begöndörödött hajjal, Irwin (5sos fam vér folyik bennem, hát na) feliratú pólóban, fekete farmerben, kockás ingben és vansban toporogtam az ajtóban.
- Lewis, siess.
- Ahogy óhajtod – jelentette ki, majd póló nélkül mellém szökkent. Természetesen elmosolyodtam rajta, de úgy voltam vele, hogy kint úgyis tombol a forróság, legalább nem fog agyvérzést kapni. Kéz a kézben sétáltunk a Marhit-híd felé, amikor kiszúrtam egy kávézót, és hirtelen meg is éheztem. Micsoda véletlen... Lewis persze már a szemem állásából látta, hogy be kell mennünk, és nem is tévedett. Végül egy brownie és egy habos kávé lett a dologból. Táplálkozás után mentünk tovább a sziget felé. Végül dél után kicsivel értünk be a rózsakertbe. Legnagyobb meglepetésemre egy csapat tini lány összegyűlt ott, egy füves részen és 5sos dalokat énekelgettek.
- Nem mész oda? – kérdezte Lewis.
- Nem. Furán néznék ki, és amúgy is veled jöttem – mondtam, majd leültem egy árnyékos padra. Lewis is helyet foglalt mellettem, majd csendben élveztük egymás társaságát.
- Lewis – szóltam, mire rám emelte gyönyörű szemeit – mi a kedvenc színem? – kérdeztem.
- Bordó – vágta rá mosolyogva. Szinte halottam, ahogy leesett az a bizonyos kő a szívemről. Mert ez azt jelent, hogy Ericsonnak nem volt igaza. – Miért?
- Öhm, csak tesztelgetlek – válaszoltam egy enyhén kínos mosoly kíséretében.
- Nincs kedved lovagolni? – kérdezte szemrebbenés nélkül.
- Lewis, itt? Mármint mindenki előtt azért csak nem...
- Nem úgy, te kis perverz. Tudod, igazi lovon menni egy kört – magyarázta, mire felnevettem.
- Lovagoljunk – mondtam, majd követtem Lewist. Ahogyan az ösvényen sétáltunk, egyre erősödött a ló szag, így gondolatban nyugtáztam, hogy Lewisnak tényleg igaza volt, és itt tényleg vannak lovak. Beálltunk a rövidke sorba az ötéves kislányok közé, akik nagyon csúnyán néztek rám, mintha elakarnám venni a nyalókájukat. De komolyan. Mikor rám került a sor, a bácsi, aki „vigyázott" a lóra is elég furán nézett rám, de végül felsegített a barna pónira. Lewis végig videózta minden egyes mozdulatomat, aminek köszönhetően elég lassan mentünk végig az egyébként úgy fél perces „pályán". Megköszöntük a segítséget a bácsinak, majd tovább mentünk az állatsimogató felé. Eléggé elidőztünk a holland bóbitás tyúkoknál (amik ritka ronda teremtmények), ugyanis égető szükségét éreztem annak, hogy küldjek egy fotót a rondaságokról Max-nak.

Most csak ilyen nyomi, rövid rész lett :(

All the love, Ch