When the curtain falls ↠L. Hamilton↞ /befejezett/

10

10. – Sochi

Az óta a beszélgetés óta Lew-val boldogabban ébredtem fel. Elkezdtem masszíroztatni és tornáztatni a csuklóm, így sokkal szebben és gyorsabban gyógyul, bár a kocsi ajtajának kinyitásával még mindig akadnak problémáim és a biztonság kedvéért fáslizva hordom nap közben, éjjel pedig hagyom szabadon. Most a szokásosnál s élettel telibben keltem: nyújtózkodás helyett szó szerint kiugrottam az ágyból. Fésülködés közben nevetve karaokéztam, majd egy gyors zuhany után megcsináltam a hajamat. Felvettem egy Ivy park feliratú body-t, sapkát és karkötőt (igen, nagyon függője lettem a kollekciónak), egy sárga szoknyát, a Conversem, és egy farmer kabátot, majd miután összeszedtem a cuccaimat egy bőr, kissé indiános táskába, leugrabugráltam a lépcsőn a hotel étkezdéjébe. Három óriási szelet dinnyével huppantam le egy asztalhoz, majd már-már szemezve a gyümölcsökkel, ördögi fejjel láttam neki kedvenceim elfogyasztásához. Nagyban faltam a másodikat, amikor valaki velem szemben telepedett le. Én egy „hagyj, most dinnyét eszek" fejjel néztem az illetőre, de a morcos arckifejezésem egyből fülig érő mosolyra változott, amikor a „zavaró tényezőben" felismertem Lewist.
- Hali szépim. – köszöntött, majd egy gyors mozdulattal letörölte az arcomra ragadt dinnyemagot.
- Szió. – mondtam nevetgélve. – Én nem tudok normális ember módjára dinnyét enni. – közöltem, mikor láttam, hogy a reggelizésemet már vagy fél perce visszatartott röhögéssel figyeli.
- Ez megesik, én is azért eszek inkább tojást. – válaszolta, mire megcsóváltam a fejem.
- Hogy hogy ilyen korán fent vagy?
- Ami azt illeti, volt egy dolgom, ami időhöz volt kötve, szóval nem volt más választásom.
- Fogadok, hogy megint valahol a közelben van a szobád. – mondtam, mire megcsóválta a fejét.
- Én a másik szárnyban vagyok, Nico csak és kizárólag a nyugati fényeket bírja, az meg furán nézett volna ki, ha én a Ferrarisok közé telepedek. Viszont meg akartalak várni, de ahogy elnézlek, legalább fél óra, mire végzel. Majd a pályán találkozunk. – mondta, majd az asztalon áthajolva megpuszilt. Ismétlem: MEGPUSZILT. Az arcom színe az egészségesnél jóval vörösebbre váltott, nagyjából úgy festhettem, mint a dinnye belseje, amit egyébként életemben először nem fröcsköltem a ruhámra. Mikor végre megettem a reggelim, elszaladtam a kocsiig, majd bepattantam és konkrétan mindenkit megölelgettem. Pont egy kereszteződésnél vártunk (már vagy öt perce), amikor a rádióban random elindult a Hair a Little Mix-től. Én meg ugye csak önmagam voltam.

'Cause he was just a dick, I knew it
Got me going mad sitting in this chair
Like I don't care
Go and get him out my hair

Énekeltem lehúzott ablaknál, kezemmel csápolva. Totálisan véletlenül pillantottam balra, ahol azt láttam és hallottam, hogy Sebi a mellettünk lévő kocsiban hozzám hasonlóan énekel és táncol, közben pedig rajtam röhög. Így együtt csápoltunk. Az köztudott, hogy mindkettőnknek ugyanolyan fahangja van, de mi azért nagyon szeretünk énekelni. A szám végére, mint egy végszóra, megindult a kocsisor, így Sebit elvesztettük a tömegben, én pedig immár nyugodtan ültem a két kis ülőgumómon, amit a normális emberek popsinak hívnak. A futam helyszínére érkezve Apa lelépett, mert a fejvédő tesztelésével kapcsolatban volt tárgyalása, így egyedül vágtam át a sajtósok tömkelegén. Éppen az utolsó interjúmat adtam, amikor egy elgondolkodtató kérdést kaptam.

- Mi a terved a jövőre nézve? – kérdezte egy kissé ősz hajú bácsi, mire én nagyon is elbizonytalanodtam.
- Biztos, hogy a Formula 1-ben akarok elhelyezkedni, de egyelőre ennyit tudok. Ha esetleg ez nem jönne össze, az építészettel szemezgetek, de ez még a főiskolákon múlik, hogy felvesznek-e, vagy nem. – mondtam, majd sietősen a bokszba indultam. Mert igaz, hogy több neves egyetemre is jelentkeztem, de őszintén: ötletem sincs, mi lesz velem szeptembertől. Mélyen merengve ücsörögtem a gumimon, aztán beugrott, hogy milyen jó lenne már taktikusnak lenni. Elvégre profin vágom a gumik használatát, összetételét stb. Ahhoz pedig egy alap gépészmérnöki diploma után kell az istállónál tovább képeztetnem magam, amivel megint nem lenne probléma. Így történt az, hogy az első és a második szabad edzést Maurició (a mostani taktikus) mellett ücsörögve töltöttem, és nagyban figyeltem. A két edzés között Dani (alias Ricciardo) megmutatta azt a felvételt, amin Massa fiával „versenyez" egy „komoly" gyerek gokarton. Szegényt simán elverte a hat éves kölyök, de jó volt látni, ahogyan egy bubis vizet használtak pezsgőnek. A második edzés végével akaratlanul is boldog lettem a végeredményt illetően: Lew nyert. Az már tragikusabb, hogy Sebi kocsija felmondta a szolgálatot, de a profik nagyban dolgoztak rajta, így edzés végére egész jól ment a kocsika. Éppen szálltam volna be a sofőr bácsi mögé a kocsiba, amikor Lew hangját hallottam meg.
- Jenny, várj meg. – kiáltotta, mire felé fordulva vártam meg, hogy odaérjen a kocsihoz. – A sofőröm elcseszte a kocsit, mehetek veletek? – kérdezte, mire bólintottam.
- Apa úgysem jön még. – suttogtam, mire elmosolyodott, majd engem előre engedve bemászott a kocsiba. Kissé furcsálltam, hogy nem intett le egy taxit, de elintéztem egy „csak élvezi a társaságom" gondolattal. Aha, Ő nem ilyen egyszerű. Elkísért a szobámig, amit még mindig nem értettem, de nem tulajdonítottam neki túl nagy jelentőséget. Csak aztán a szobám plafonjáról vörös szalaggal felhelyezett szívecskék lógtak. Először nem értettem, majd mikor közelebbről megnéztem őket, mindegyikre egy mondta volt felírva Lew kézírásával, amik így kezdődtek „Szeret azt,..." Mikor hátranéztem Lew csak zsebre tett kézzel mosolygott az ajtóban.
- Reggel mondtam, hogy dolgom volt. – közölte, mire nevetve öleltem meg.
- Miért kaptam ezt?
- Mert szeretlek. – mondta ki, mire bennem valami megmoccant. Válaszul hozzábújtam, de nem válaszoltam: még nem vagyok biztos abban, hogy szeretem, de tény, hogy a tetszésnél jobban érdekel Lewis. Tulajdonképpen tekintettel arra, hogy holnap (is) fárasztó napunk lesz, mindketten ledőltünk aludni, természetesen Ő a saját szobájában. Őszintén: Lewis Hamilton volt az aznapi utolsó gondolatom.

All the Love, Ch