When the curtain falls ↠L. Hamilton↞ /befejezett/

22.

Baku

A vacsora óta nem igazán történt semmi eget rengető. Lewisszal még néhány éjszakán át maradtunk, de mikor anyám újrakezdte a piszkálódását, úgy döntöttünk, hogy eljött az ideje annak, hogy felszálljunk az Azerbajdzsánba tartó repülőre, és mindketten a versenyre kezdjünk el koncentrálni. A gépünk szerda este ért földet, csütörtökön pedig én pihentem. Lew pedig a sajtó napon vett részt, amit szinte az összes pilóta utál, de ezzel nem lehet mit csinálni. A pilótáknak vannak balhéik, ezek érdeklik az újságokat, az emberek olvassák a bulvárt, és így dől a pénz Bernie Ecclestone-nak. Szóval ja, a sajtó nap nehezen kikerülhető kellemetlen dolog. Na, de nem nekem. Hahaha. Én egész nap Hazug Csajok Társaságát néztem, dinnyét ettem, és az erkélyen napozva koktélokat szürcsölgettem. És, hogy miért? Mert anyám durván kiakasztott. És amúgy is megérdemelt volt már az a kis pihenés. Aztán pedig eljött a péntek.

Lewis még csendesen szuszogott az ágyban, így kénytelen voltam én ébreszteni. Elkezdtem cirógatni az arcát, mire lassan kinyitotta az egyik szemét, és így nézett rám. Eléggé vicces látványt nyújtott, ahogyan félszemű kalóz módjára pislog rám a nyitott szemével.
- Jó reggelt. – mondtam neki mosolyogva.
- Jó reggelt. – válaszolt, majd az Ő arcára is nagy vigyor ült ki. Látva, hogy Ő nem tervez felkelni egy darabig, én kikászálódtam. Elvégre a szoba szerviztől meg kell rendelnie valakinek azt a két XXL-es cappuchinot, nem? A gyors telefonbeszélgetés után az első utam a fürdőbe vezetett, ahol is megmostam az arcom, és letusoltam, majd megfésültem, befontam a hajam. A fürdő szobából kilépve két dolog csapott meg: a kávé illata, és a meztelenül kávézgató Lewis.
- Hát jó étvágyat, asszem. – mondtam neki kipirult arccal.
- Vegyek fel valami ruhát?
- Ne, ne-ne. Eszedbe se jusson. Ez így tökéletes. – közöltem vele, mire egyszerre röhögtük el magunkat.
- Ennyire tetszek?
- Kellem reggelit kívánok, Mr. Hamilton. – zártam le a beszélgetést, mire Ő csak mosolyogva megrázta a fejét. Őszintén szólva nagyon is tetszett, amit láttam. Nem feltétlenül csak az. Mármint félre ne értse senki, Kicsi Lewis is nagyon szemre való látvány. De engem valahogy a tetkói, a kigyúrt teste, és a fekete szemei jobban lekötöttek. Ebből látszik, hogy én aztán kicsit sem vagyok normális. A kávézgatás után realizáltuk, hogy ha nem sietünk nagyon, akkor sikeresen el fogunk késni. Gyorsan a bőröndömhöz léptem, és kirángattam belőle egy pálmafa mintás has pólót, egy farmer rövidnadrágot, egy szandált és a rózsaszín, virágos hajpántomat. Ezeket gyorsan magamra kaptam, majd Lewis-hoz léptem, és már indultunk is ki a pályára.

A paddock-ba érve különös illatot éreztem. Lassan közeledtem a Ferrari garázsához, és az illat egyre csak erősödött. Bent pedig mi más várt volna, ha nem egy Sebi, kezében egy félig megevett csokis fánkkal.
- Sebastian. – szólítottam, mire felém kapta a szőke fejét.
- Kéred te még azt a fánkot? – kérdeztem, mire elnevette magát.
- Tessék, úgyis fel kéne szedned egy-két kilót. – mondta nevetve, innen tudtam, hogy csak viccelt. Boldog mosollyal az arcomon vettem el tőle a finomságot, majd kezdtem el majszolni azt. A pilótáink az edzés kezdetekor egymás után lőttek ki a garázsból, majd át a bokszutcán indultak a pályára. Mondanám azt, hogy nagyon jó köröket mentünk, de nem így volt. Ez a pálya nem volt igazi, vagy csak a fiúk nem adtak bele mindent, esetleg a gumikkal volt baj, vagy más technikai biszbasz történt. Mindenesetre ez a két szabadedzés nem a mienk volt. Viszont, számomra pozitívum, hogy mindkét szabadot Lewis nyerte.

Fáradtan léptem ki a garázsból. Igazából nem tudom, hogy miben merültem ki ennyire, de nagyon ki voltam készülve.
- Mi a baj Szépi? – kérdezte Lewis, mikor csatlakozott hozzám.
- Álmos vagyok. – mondtam, majd kiengedtem egy ásítást, amit egy hatalmas nyújtózkodással koronáztam meg.
- látom hercegnőm, csak nehogy hisztis is legyél. – közölte nevetve.
- Nem vagyok hisztis, oké? Csak nagyon fáradt vagyok, jó? Hagyj békén. – kiabáltam.
- Hé-hé, nyugi. Csak vicceltem. Menjünk haza, és aludjunk. – mondta, majd besegített a kocsiba. A hotelhez vezető út csendesen telt el. Lewis felkísért a szobámba, majd elment, hogy aludjon. Csak ültem az ágyon, és gondolkodtam, hogy mégis mitől lehetek ilyen feszült. És akkor ott, igen, ott megéreztem azt a bizonyos nedvességet.
- Én ezt már nem hiszem el. – morogtam, majd nekiláttam az ilyenkor szokásos procedúrának. Bevettem egy fájdalomcsillapítót, majd egy nyugtatót, és úgy, ahogy voltam, a pizsamámban nekivágtam a hotel folyosójának, hogy megkeressem Lewis-t.
- Bocsi az előbbiért, ez csak egy ilyen női dolog. De most nem arra van szükségem, hogy aludjak, hanem arra, hogy veled legyek. – mondtam, mikor ajtót nyitott. Válaszul megölelt, majd menyasszonyi stílusban felemelt és bevitt a szobájába, ahol az ágyra fektetett, majd bevetette magát mellém. Egész éjjel összebújva beszélgettünk apró semmiségekről. Mert néha ilyen is kell.

Most rendesen nyakon öntelek titeket részkkel :p

All the love, Ch