When the curtain falls ↠L. Hamilton↞ /befejezett/

17.

Monte Carlo

Szinte elképesztő, hogy milyen gyorsan változnak meg a dolgok: az egyik pillanatban egyedül vagy az első helyen, majd hirtelen jön valaki, és még mielőtt észbe kapnál, letaszít.

Az egész szombat reggel kezdődött, amikor is Lewis átjött hozzánk, már reggelire. 

Apa nem volt otthon, így kettőnkké volt az egész lakás.

- Van egy dolog, amiről beszélnünk kellene. - mondta, mire én ijedten bólintottam. – Van egy barátnőm, aki meg szeretné nézni a hétvégét, és nincs hol aludnia. És azt szeretném kérdezni, hogy nagy baj lenne-e, ha nálam aludna? – kérdezte, mire én meglepettségemben kiköptem a kávém.
- Ugye most nem azt kérdezted meg, hogy valamelyik üresfejű modellecske aludhat-e veled két éjszakát, az egy szobás, egy ágyas lakásodban? – kérdeztem látszólag nyugodtan.
- Barbi nem is üresfejű. – vágta rá.
- Palvin?
- Igen, Palvin Barbi. – válaszolta. 

Utálom a csajt. 

Olyan buta, mint a kutyám. És a legnagyobb probléma az, hogy nincsen kutyám.

- Nekem teljesen mindegy. – mondtam idegesen.
- Köszönöm, annyira imádlak. – ölelt meg, mire nekem az égig emelkedtek a szemöldökeim. Megforgattam a szemeim, majd óvatosan visszaöleltem. – Ennyire elcsesztem a kedved?
- Áh, dehogy. – mondtam, majd inkább a szekrényemben kezdtem el turkálni valami ruha után. Felvettem egy babapink haspólót, amin egy apró űrlény volt, egy fekete farmert, farmeringet, sportcipőt és végül egy bőrtáskába dobáltam bele a szükséges dolgokat.
- Nem eszed meg a maradékot? Tudod, az előbb még farkas éhes voltál. – súgta a fülembe.
- Nem akarok tovább dagadni. – vágtam rá, majd kivágtattam az ajtón. 

Csendben sétáltunk egymás mellett, Ő mosolyogva integetett a rajongóknak, én meg napszemüvegem mögül, könnyes szemmel néztem képeket arról a libáról. Tény, hogy ha szárnyai lennének, nem angyal, hanem egy tyúk lenne, de akkor is szép. 

És akkor majd ők együtt alszanak. Remek... 

Mikor odaértünk, megcsapott a virágillat. Lewis elengedte a kezem, majd két lépéssel a modell mellett termett, aki pont talált magának egy olyan ruhát, ami köldökig dekoltált. Én meg a szakadt farmeremmel ácsorogtam csípőre tett kézzel. 

Néhányan olyan „Ki is vagy te?" fejjel néztek, mire én legszívesebben azt ordítottam volna, hogy „Állítólag a barátnője". Ekkor aztán eszembe jutott, hogy hivatalosan nem is vagyunk együtt. Remek, tehát ha megdönti Barbikát, még nem is balhézhatok. A drága hamarosan úgy döntött, hogy felbilleg a VIP-ba, majd engem (szerencséjére) köszönésre sem méltatva elindult.

- Látod, tök normális. – mondta Lew.
- Ja, csak éppen köszönni nem tanították meg. – morogtam, mire a kezemért nyúlt. 

Csak azért nem húztam el azt, mert féltem, hogy az anorexiás Barbika futóversenybe kezdene, és Lew lenne a célja. 

De. Ő. Az. Enyém. Ennyi, slussz passz. 

Ha ezt a drágalátos modellecske nem bírja felfogni azzal az atom méretű agyával, akkor majd az öklöm fogja neki elmagyarázni.

Az utolsó edzés egész jól sikerült: Seb megnyerte, Hami (igen, Lew új becenevet kapott), pedig második lett. A szünetben szó sem volt Barbikáról, átmentem a Mercedesesekhez, ahol Lewisszal beszélgettem. 

Ő ült a kocsiban, én pedig az orrkúpon, vele szemben. 

Niki Lauda bácsi jót mosolygott rajtunk, majd egy „itt is alakulnak ám ki szerelmek" megjegyzéssel és egy mosollyal tovább ment Rosberg részére. 

Igaz, hogy a Ferrarisok kicsit zokon vették, hogy nem velük töltöttem az időmérőt, de megérte. Mert minden pillanat, amit Lewisszal tölthetek olyan, mint egy-egy korty ambrózia. Pótolhatatlan és csodás. 

A Merci bokszában a Q3 ideje alatt voltak komplikációk, de végül megszerezték a második és a harmadik helyet, sajnos azonban Lew rajtolhat a második sorból. A pole-t Dani kapta meg. 

Tény, hogy maradtam volna Lewisszal, de a tény, hogy egy másik lánnyal fogja tölteni az időmérőt egész egyszerűen kihozta belőlem a zöld szemű szörnyet. Egy csókkal búcsúztunk el, majd én haza indultam, ahol rosszkedvűen zuhantam az ágyamba.

Reggel óriási versenyszellem dobogott bennem. 

Ha rexi (anoREXI) kinyalta magát tegnap, akkor itt az ideje annak, hogy én is bekeményítsek. Mert Lewis nem azok közé a dolgok közé tartozik, amiket hagyok kicsúszni a kezeim közül. 

Fél órán át keresgéltem a tökéletes outfit után, míg végső kétségbeesésemen felhívtam Kylie-t. Igen, a Jenner lányra gondolok. 

Nem mondanám, hogy legjobb barátnők vagyunk, de azért egészen jól megvagyunk egymással és van is egy kis egyességünk: promózom a dolgait, ha ő segít az ilyesmi helyzetekben.

- Csak nem egy fiút akarsz lenyűgözni? – kérdezte, miután a videó hívásban vázoltam neki az elképzeléseim.
- Inkább A fiút. – jelentettem ki, mire elnevette magát. – És jobban kell kinéznem, mint Palvin Barbi. – tettem hozzá, mire lassan bólintott. Szinte látszódott a szemén, hogy az agyában nagyon dolgoznak a fogaskerekek.

Másfél órával később csodálattal bámultam magamat a tükörben. 

A szokásosnál kicsit több smink volt rajtam, a hajam szabályos hullámokban hullott a vállamra, a ruhák pedig tökéletesen álltak. Gondolatmenetemet kopogás szakította meg.

- Tudom, hogy icipicit durci vagy, de azért megyünk együtt a futamra? – kérdezte Lew, miután ajtót nyitottam. – Azta. – nyögte ki. – Gyönyörű vagy.
- Köszönöm. – pirultam. – És persze mehetünk, csak kell egy kis kávé. – jelentettem ki, majd miután megittam a doppingom, kéz a kézben indultunk el.
- Mennyire vagy pipa rám?
- Mondanám, hogy nem is zavar a dolog, de azért hazudni nem szeretek. Inkább csak irritál a helyzet. Meg leginkább Rexi. – magyaráztam.
- Rexi?
- Anorexi. – vágtam rá, mire nevetve forgatta meg a szemét.
- Amúgy végül a kanapén aludtam. – mondta, mire megcsókoltam. 

Talán örömömben, nem is tudom. 

Elmélyítette a csókunkat, ott, a padock előtt, ahol mindenki láthatott. Csókunkat egy nő (igen, Rexi) köhögés-szerűsége szakította meg. Én el akartam húzódni, de Lewis nem engedte.

- Nem. Most csak te és én vagyunk. Ha kell, akár a világ ellen. – suttogta, majd újra magához húzott.

 Rexi úgy gondolta, hogy van esélye? 

Hát, aki túl magasra mászik, az számoljon azzal, hogy jön egy Rozi, és kilöki a toronyból. Barbika pofára esett? Így járt, elkezdett versengeni, én pedig folytattam és győztem. 

Na, bumm.

 A versenyt végül a saját bokszunkból néztem, és nem is kicsit élveztem. Lew nyert! 

Tény, hogy Seb a dobogóra sem került fel, Kimi pedig ki is esett, de ez engem abban a pillanatban a lehető legkevésbé sem érdekelt. Rohantam a páholyba, azzal a szándékkal, hogy én legyek az első, aki gratulál Lewisnak. De Rexi ezt meghiúsította. 

Kissé késve értem oda, pont az interjúk végére. 

Rexi odasétált Lewishoz, megfogta a kezét, majd úgy kezdett el sétálgatni.

- Cseszd meg, hogy a kanapén aludtál. – kiáltottam, majd sietősen elmentem. Rexi a győztesek mosolyát villantotta rám, Hami pedig jött utánam. 

Otthagyva Rexit. 

Pech, hogy a rajongók megállították.

Pech, hogy én bíztam benne.

All the love, Ch