When the curtain falls ↠L. Hamilton↞ /befejezett/

14.

14. - Barcelona

Mikor leszállt a gép, a sofőr bácsi már várt rám.
- Gondolom, hogy rohansz Lewishoz. – mondta, mire én bólintottam, majd kis híján kifolytak a szemeim a csodálkozástól.
- Honnan tudod? – kérdeztem, mire csak megvonta a vállát.
- Melbourne óta forr köztetek a levegő, ahogyan rád néz, még én is úgy érzem, hogy Cupido eltalált. – mondta, majd engedett kiugrani a kocsiból. Az időmérő előtt egy órával vágtattam be a bokszutcába, ahol éppen Lew sétálgatott. Mikor észrevettem, Ő már rohant felém, egy óriási mosollyal az arcán. Régen azt mondtam volna, hogy ilyen csak a romantikus filmekben van, de bizony, mikor egymáshoz értünk, én a nyakába ugrottam, Ő pedig csókunk közben megpörgetett. Az a nagyon is ismerős érzés futott át rajtam, mint ami a reptéren.
- Hiányoztál. – suttogtam, mikor elhúzódtam tőle, Ő pedig lerakott a földre.
- Te is nekem. – mosolygott, majd végigfuttatta rajtam a szemeit. – Azt ne mond, hogy felvettek a Harvardra. – röhögött.
- Akkor nem mondom, pedig igaz. – vontam meg a vállamat, mire hitetlenül elmosolyodott és újra ölelésébe húzott.
- Nem is te lennél, ha nem váltottad volna valóra egy újabb álmodat. – suttogta. – De. – tette fel a mutatóujját. – Most spuri a ti bokszotokba, mert apukád és Seb nyakon fog baszni, ha tovább ölelgetlek. – jelentette ki, mire nevetve bekocogtam a vörös falazatú bokszba.
- JEJJJJJJJ! – hangzott az egyhangú kiáltás, majd mindenki ölelgetni kezdett, élén Kimivel, Sebivel és apuval. És akkor megértettem az egészet: az F1 nem csak egy munkahely, esetleg egy hobbi, vagy egy sport. Ez annál jóval több. Mert ide tartozik mindenki, aki szerepet játszik az életemben. A szerelmem, a családom, a barátaim, és a démonom is. És ami a legerősebben vágott fejen: nekem is itt a helyem.
- Ügyesen. - kiáltottam, mikor a pilótáink elindultak a Q3-ra. Hát, lehet, hogy nem hallották meg a bíztatásom, mivel csak az ötödik és a hatodik helyet sikerült megszerezniük, DE (igen, ez egy hatalmas de), Lew a pole-ból fog indulni holnap. Hazafelé menet a kocsiba egy igen csak érdekes társaság verődött össze: apu, a sofőr bácsi, Sebi, Lew és én.
- Alszunk együtt? – súgtam oda Lewisnak.
- Ha apukád kiment tőled majd megyek én. Kettőt fogok kopogni. – válaszolt szintén halkan. A hotelben apa tényleg sokáig bent maradt a szobámban.
- Kicsim, így most mi a terved a jövőre nézve? – kérdezte.
- Levelezőn elvégzek minél gyorsabban egy műszaki mérnökit, addig maradnék veletek az F1-ben, a gyakorló évet is itt szeretném eltölteni, aztán pedig az istállónál dolgozni, esetleg továbbvinni. – mondtam, mire büszke mosollyal az arcán bólintott.
- Lewisszal pedig hogy haladnak a dolgok? Őszintén!
- Azt hiszem, hogy szeretem, biztos vagyok benne, hogy Ő is engem. Olyan nekem, mint a hősöm, aki mindentől megóv. Nem lóg folyton a nyakamon, de valahogy megérezzük, ha a másiknak szüksége van ránk. – meséltem.
- Egyébként bejöhetsz Lewis, tudom, hogy együtt akartok aludni. – ordított ki a folyosóra, mire Lew egy kínos nevetés kísértében becammogott. – Öreg vagyok én már ahhoz, hogy sokáig fent maradjak. Jó éjszakát. – köszönt el apa, majd kiment a szobából.
- Elmegyek fürdeni, ne less be. – utasítottam, mire kisfiúsan bólintott. Mikor megtörölköztem vettem csak észre, hogy a bőröndöm a kocsiban maradt, és semmi ruhám sincs.
- Lew, kölcsön tudod adni a pólódat? – kérdeztem, mire résnyire nyílt az ajtó és egy tetoválásokkal tarkított kéz a kezembe nyomott egy kék pólót, aminek nagyon is Lewis illata volt. Felvettem a fekete, csipkés tangámra a térdközépig érő pólót, majd kimentem.
- Nagyon... csinos vagy. – mondta Lewis nagyot nyelve.
- Aludjunk, hosszú volt a repülő út és nem tudtam pihizni. – motyogtam, majd bevágódtam az ágyba. Fél perccel később két izmos kar ölelt magához, mire én szembe fordultam Lewisszal és a mellkasához bújtam, Ő csak jobban magához húzott.

Másnap arra ébredtem, hogy Lew édesen kuncog valamin.
- Mi olyan vicces? – kérdeztem kissé morgósan.
- Az, hogy a hajad csikiz. – mondta még mindig nevetve. Gyorsan felkötöttem a hajamat egy kontyba, majd miközben telefonoztam a széles mellkasához bújtam.
- Te mikor indulsz? – kérdezte, mire megvontam a vállamat.
- Gondolom, amikor te. – adtam meg a diplomatikus választ. – De éhes vagyok. Csak lusta vagyok lemenni. – vágtam gondolkodó arcot.
- Hozok neked kaját, meg megszerzem a táskáidat – mondta, amit én egy csókkal háláltam meg, majd engedtem az útjára. Tíz perccel később megérkezett egy kávéval és sok-sok palacsintával, meg persze a cuccaimmal.
- Imádlak. – súgtam a fülébe, majd elraktam a bőröndjeim és nekiláttam a reggelimnek, miközben Fuller House-t néztem Netflix-en.
- Ma a kedvemért veszel fel szoknyát? – kérdezte, mire én bólintottam. Úgyis ritka az, hogy nőisen öltözök fel, kicsit többször kéne megtennem, bár az X-alakú lábaimon néha furán mutatnak a szoknyák, de mindegy. Reggeli után nagy kutatásban kezdtem ruhák után, majd a kiválasztott darabokkal a fürdőbe vonultam. Végül egy babakék haspólóban és hozza illő szoknyában léptem ki, erre felvettem egy vajszínű, laza kötésű pulóvert, majd kiegészítettem egy pár magas sarkúval.
- Gyönyörű vagy. – mondta mosolyogva.
- Köszi. – pirultam. – És itt a pólód. – dobtam felé a darabot.
- Megtarthatod, neked sokkal jobban áll. – jelentette ki, majd visszadobta nekem. Szégyenlős mosollyal az arcomon megköszöntem, majd összepakoltam a cuccomat és Lew előtt néhány lépéssel kiléptem az ajtón.
- Csináljunk cuki tükör selfie-t. – nyavalyogtam, mire Lewis fáradtan bólintott, majd mögém lépett és miközben hátulról átölelt, fejét az én buksimon pihentette. Én pedig nevetve néztem fel rá. Ez lett a kép, ami végül mindkettőnk háttere lett és megbeszéltük, hogy nem rakjuk fel a netre. Úgyis csak balhé lenne belőle. Mikor a pályára értünk, elbúcsúztunk egymástól, majd én azon az útvonalon mentem a motor home-ba, ahogy a sajtósok nem tudtak elkapni egy interjúra sem. Futam előtt lementem a bokszba, majd a kihelyezett székek egyikén foglaltam helyet. A felvezető körben senki nem esett ki, ami már haladás. Na, de az az első kör. A két Mercedes összement, és mind ketten kiestek. A kamerások gonosz módon először csak a balesetet mutatták, mire nekem könnyek gyűltek a szemembe, majd mikor Lew kocsiját mutatták (amikor mérgesen kidobta a kormányt) mintha egy Himalája nagyságú kő esett volna le a szívemről. Végül sikerült összehozni a dupla dobogót, és Max megnyerte élete első versenyét, ami szépen bizonyította, hogy Helmut Márkó részéről nem volt olyan nagy hülyeség az egész helycsere dolog.

All the love, Ch