What The Hell - Ashton Irwin ff

WTH - Ötödik felvonás

"Az élet megy tovább..." - szokták mondani.

És valóban így van. Már egy hete, hogy megtörtént a tragédia. A napok lassan teltek és fájdalmasan.

Végül is a nagyi költözött ide, nem pedig én hozzá. Képtelen lettem volna itt hagyni a házat és vele együtt minden emléket.
Az elején kicsit feszengtünk egymás mellett, hol egyikünk, hol másikunk kezdett el pityeregni. Aztán mintha elfogytak volna a könnyeink. Nem beszéltünk a gyászunkról. Nagyival a hallgatás is jó volt.

Hétfőn és kedden nem mentem be suliba, de utána nem éreztem jogosnak az otthoni gubbasztást. Azt akartam, hogy valami a régi, normális életemből visszatérjen.

Csalódnom kellett. A suliban mindenki csak bámult, de elkerültek. Mindenki tudta mi történt, mivel kicsi a városunk, ezen nem is lepődtem meg, csak a reakción. Jobban mondva talán épp annak a hiányán. Néhány tanáron kívül senki nem nyilvánított részvétet, ők is szigorúan négyszemközt. A 'barátaim' - legalábbis korábban így hívtam őket, akikkel az "eurotúrát" terveztük - csupán köszöntek, de nem kérdeztek és nem is mondtak semmi többet.

Nem. Én sem vártam el, hogy valaki a nyakamba szálljon és mindent tudni akarjon, de egy ölelés, egy kedves szó azt hiszem segített volna.

De így nem segített senki. És a hét hátralévő része is így telt.
Az egyetlen, aki beszélni akart velem, az Ashton, és én barom pont előle zárkóztam el.

Minden nap írt legalább néhány sort, ám az idő előrehaladtával egyre szűkszavúbb lett. Tegnap már csak ennyit írt:

Ashton: Szia. Hosszú hét. Remélem minden oké.

Nem lehetek ekkora barom, hogy egy félreértés miatti gyerekes besértődésem miatt nem írok.
Ő az egyetlen, aki törődik velem, persze a nagyin kívül.

Hajni: Szia. Fogalmam sincs mennyi ott az idő és azt hiszem nem is tudom pontosan hol van az az "ott". Szóval remélem nem épp rosszkor írok. Sajnálom, hogy eltűntem. Barom vagyok. És gyerekes. Ugye nem haragszol?

Ashton: Szia. Örülök, hogy hallok felőled. :) Itt este 7 van. Úgyhogy jó messze vagyok :/

Hajni: Itt 11 van. Délelőtt.

Hajni: Várj csak...

Hajni: Te Ausztráliában vagy??? :o

Ashton: Igen :$ Miért? Mi a baj vele?

Hajni: Nincs baj, csak épp fura véletlen.

Ashton: Még mindig nem értem.

Hajni: Tudod, meséltem, hogy anya a világ másik felén él a pasijával. Nos a másik fél pontosan Ausztráliát jelenti.

Hajni: Nah azt hiszem, ilyenkor jogos azt mondani, hogy kicsi a világ :D

Ashton: Wow.

Ashton: És mégis melyik részen vagy melyik városban laknak?

Hajni: Sydney-ben.

Ashton: Tévedtél.

Hajni: ?

Ashton: Most lett igazán kicsi a világ.

Ashton: Jelentem, Sydney a szülővárosom. Mindig is itt éltünk :)

Hajni: :O

Hajni: Ennek mégis mennyi az esélye???

Ashton: Egy már biztos. :) Nem lehetetlen :D

Ashton: Igazából rohadtul nem érdekel, hogy mennyi volt az esélye. Egyszerűen örülök, hogy így történt ☺

Az üzenetét olvasva elmosolyodtam és eszembe jutott az első beszélgetésünk...