What The Hell - Ashton Irwin ff

WTH - hatodik felvonás

Ülök a szobámban, búsan egyedül...

Hirtelen ötlettől vezérelve felléptem chatre. Sose tudom, mire számítok. Ez az a hely, ahová a szél összefújja a világ legsuttyóbb embereit, de mindig ott motoszkál a fejemben, hogy mi van, ha a lelkitársamat csak így ismerhetem meg?

Fél óra múlva ismét megbántam, hogy unalmamban itt kötöttem ki. Hárman azzal kezdtek, hogy épp mi van rajtam, egy az iránt érdeklődött van-e az ismerőseim közt biszex srác, mert azt hiszi, hogy ő az. Erre küldött egy meleg pornó linket, hogy szerintem ez izgató-e...
Erre most abszolút nincs szükségem.

Felugrott egy újabb ablak és majdnem kinyomtam, de az 'x' felett megálltam és vártam. Ha kiborít, amit ír akkor törlöm magam a picsába és többet a chat közelébe se jövök...

Irwinator: Szia. Tudom hülyeségnek tűnik, hogy írok, de remélem találok valakit, akivel lehet beszélgetni. Az utóbbi időben elég elveszettnek érzem magam, a nevem akár az is lehetne, hogy 'LostBoy' de mégsem :D szóval keresek valakit, akinek a társaságában újra magamra találhatok és akinek én is támasza lehetek, ha arra van szüksége. A neved rögtön megtetszett és ha szabad, akkor szeretném megismerni a történeted. Remélem nem ijesztettelek el :)

BrokenDawn: Szia. Szerencséd van :) Ha valami baromságot vagy perverzséget írtál volna, törlöm magam a picsába. De örülök, hogy nem így tettél. Én is hasonlóan érzem magam. A történetem nem túl izgi. A szüleim jó pár éve elváltak, azóta apával élek, anya pedig a bolygó másik féltekére költözött. Nyaranta meglátogat és ezzel nyugtatja magát, hogy ő próbál jó anya lenni. Idén is ez történt. Megérkezett, bájolgott és el akart vinni a 'VIDÁMPARK'- ba (halkan megjegyezném, hogy már egy ideje elmúltam 8 éves) és nem tetszett neki, hogy meg mertem mondani a véleményem és megtagadtam az 'anyai szeretetét' és semmibe veszem, hogy miattam átrepülte a fél világot. Szóval én vagyok a hálátlan, neveletlen, flegma gyerek. Tudom, hogy kegyetlenül hangzik ez az egész, de anyával a kapcsolatom elég érdekes. Azt hiszi, hogy mivel kb 5 másodpercet a nyárból velem tölt, ezzel kompenzálhatja azt, hogy nincs mellettem anyaként. Csak hogy engem ezzel nem tud meghatni.

BrokenDawn: Bocsi, elragadtattam magam. Most én remélem, hogy nem ijesztettelek el.

Irwinator: Wow... Abban se mertem nagyon reménykedni, hogy válaszolni fogsz, nem hogy ilyen őszinte leszel. De ennek örülök. :) Annak viszont nem, ahogy az életed alakult.

BrokenDawn: Én is meglepődtem magamon. Nem szoktam ennyire megnyílni senkinek sem. Ne haragudj, hogy a nyakadba zúdítottam :(

Irwinator: Ne viccelj! Hisz épp ezért írtam. Hogy találjak valakit, akivel lehet beszélgetni, és nekem úgy tűnik, hogy ez menni fog :D

BrokenDawn: Igen, én is így érzem :)

Irwinator: :)

BrokenDawn: És mi a te történeted?

Irwinator: Az enyém sem tündérmese. :/ Még kicsi voltam, mikor apa elhagyott minket. Hamar fel kellett nőnöm, hogy segítsek anyának és hogy példa legyek a két testvéremnek. Nem volt egyszerű ez az egész és természetesen még most sem az. Néha szeretnék egy kicsit elmenekülni a valóságból és normális teenager lenni. Ezért vagyok itt. Kib*szottul elveszettnek érzem magam.

BrokenDawn: De megtaláltál engem, én pedig megtaláltalak téged. Most már nem vagy teljesen elveszett :)

BrokenDawn: Bár nem tudom, hogy ez téged felvidít-e, de én örülök neked.

Irwinator: Én is neked. Szinte már a levegőt is könnyebben veszem :)

Órákig beszélgettünk mindenféléről. Egyáltalán nem olyan volt, mint egy idegennel beszélgetni. Mintha csak egy gyerekkori baráttal írogatnánk egymásnak...
Ekkor még nem is sejtettem, milyen fontos szerepet tölt majd be az életemben ez az idegen :)