What The Hell - Ashton Irwin ff

WTH - hetedik felvonás - 1. szín

Hajni: Szia. 2 hét után megérkezett anya. Hihetetlen amit csinál. Egy részről látványosan szenved mások előtt, hogy elvesztette élete első szerelmét, másrészt előttem és velem totálisan tapintatlan. Állandóan előáll egy újabb ötlettel, hogy ha apa ezt vagy azt tette volna, még mindig élne és nem okoz ekkora felfordulást.
El se hiszem, hogy ehhez a nőhöz nekem közöm van.

Ashton: Szia. Épp most akartam lefeküdni. Nem tudom mit tehetnék innen a távolból, hogy jobban érezd magad, pedig bármit megtennék.
Tudod, lehet anyukád másképp dolgozza fel ezt az egészet. Nem védeni akarom, csak nem is tudom. :(

Hajni: Ha ez számára a feldolgozás, akkor undorodom tőle és inkább ne tudna az egészről, de a nagyi ragaszkodott hozzá, hogy én magam mondjam el neki a hírt. Annyira fáj, hogy így beszél apuról. Pedig nem apu tehet az egészről, hanem én :'(

Ashton: Ezt felejtsd el sürgősen. Nem te tehetsz róla. Verd ki a fejedből :(

Hajni: Nem. Nekem kellene most a föld alatt feküdnöm, rajtam kellene, hogy fű nőjön, az én testemet kellene, hogy az elmúlás eméssze. Állandóan csak a baj volt és van velem. Jobb lenne a világnak nélkülem.

Nem jött válasz. Talán ő is így gondolja. Undorodom magamtól.
Itt, ebben a pillanatban egyszerűen szeretnék megszűnni létezni.

Míg apu élt, minden egyszerűnek tűnt. Most látom, hogy mennyi mindent elintézett anélkül, hogy én tudtam volna róla.
De most már nincs velünk. Nincs velem. Egyedül nekem ez túl sok.
Addig is megvoltak a mindennapos konfliktusaim a suliban, de mikor hazaértem már egyáltalán nem tűnt vészesnek. És a haverok egyébként is ott voltak mellettem. De ez megváltozott. Konkrétan inkább hátatfordítanak nekem, mint hogy köszönjenek vagy beszéljenek velem. De fogalmam sincs miért teszik ezt. Sokat agyaltam ezen az utóbbi időben. Mi változott meg? Eddig összetartottunk. Bárkinek bármi baja volt, én mindig mellettük álltam. Emi mellett voltam, mikor a szülei elváltak, Brivel több éjszakát is a kórház várójában dekkoltam, mikor Madzag (bátyja) és Csövi (pasija) autóbalesetet szenvedtek még tavaly nyáron.
Nekem most csak támogatásra lenne szükségem, semmit nem kellene mondaniuk vagy tenniük, csak egy kicsit viselkednének úgy mint régen és feledtetnék el velem az egészet...

Ashton továbbra sem reagált. Letettem magam mellé a telefont és eldőltem az ágyon. Hamarosan elkezdtek folyni a könnyeim, pedig már egy hete nem sírtam...