What The Hell - Ashton Irwin ff

WTH 2 - Tizedik felvonás

A tudat, hogy Ashton még emlékszik rám és emleget is megmelengette a szívem, azonban így még inkább fájt, hogy nem keresett.

Nyár óta rengetegszer lett volna lehetősége, hogy hívjon, írjon vagy felőlem akár morzézhatott volna is. De biztos megvolt rá az oka.

~~~

Említenem se kell, hogy az órából egy hangra nem emlékszem. Csak a lehetséges következmények jártak a fejemben, aztán a csengő szakította félbe gondolatmenetem.

Szenvtelenül elpakoltam a cuccaimat a táskámba, lassan, komótosan, mint aki a kivégzését próbálja minél inkább elodázni.
Épp indultam ki a teremből, mikor Yve megszólított.

-Dawn, minden rendben? Jól érzed magad? - hátra fordultam felé, mert ő még most is a padunkban ült és onnan figyelt engem.

- Persze. - erőltettem magamra egy műmosolyt. - Mi baj lenne?

- Őszintén szólva, nem tudom, de mióta Mikey hozzád szólt, azóta mintha nem lennél önmagad. Sőt, sápadt is vagy.

- Szóval ennyire látszik? - ha már úgyis kiderülnek a dolgok, Yve-nek van leginkább joga tudni az igazságot. A kérdésemre egy bólintással válaszolt. - Rendben, egy órát bírj ki, mert ehhez kelleni fog az egész ebédszünet.

- De ugye nincs nagy baj? - aggódva megfogta a kezem. Erre mégis mit válaszolhatnék?!

- Majd eldöntöd magad.

Megegyeztünk, hogy a következő óra után találkozunk az udvaron.

~~~~~

- Én elhiszem, hogy lesokkoltalak, meg minden, de azért pislogni meg levegőt venni ne felejts el. - lengettem meg a kezem Yve arca előtt.

Barátnőm pislogott párat, aztán az ölében lévő félig megevett ebédjét megfogta, felállt mellőlem és ott hagyott.

- Yve! Hová mész?! Állj már meg! - amint ezt kimondtam szörnyű deja vu érzésem támadt. Pont, mint azon a napon.

Gyorsan a lábam mellett heverő táskámért nyúltam és siettem volna utána, de nekiütköztem valaki vállának és aztán hátsóval tompítva értem földet.

- Nem hiszem el, hogy megint ez történik. Nem tudtál volna vigyázni? - az utóbbit már a váll tulajdonosának címeztem, miközben a szétszóródott cuccaimat vadásztam össze.
Amint kész voltam, talpra szökkentem, hogy megmondjam a magamét.

Ez túl egyértelmű lenne, igaz?!
Deja vu, meg minden...
Yve itthagy, elesek és Ashtonba botlok.

Pedig DE!

- Bocsi, de épp belekezdett valamibe Mikey. - mondta és láttam a szemén, hogy beugrik neki a múltkori. - Ó, te vagy az! - mosolyodott el, nem tudtam mást csinálni csak bólintottam egyet. - Jobban kellene vigyáznod magadra.

- Heeeey! - jesszus el fogok ájulni. - Szia Dawn épp most említettem Ashtonnak a magyar mikulásos sztoridat.

- Tényleg?! - azt hittem magabiztos lesz a hangom, de egy egér talpra esettebbnek hangzott volna.

Ashton kicsit értetlen fejet vágott. Aztán Michael még szorosabbra húzta a nyakam körül a hurkot.

- Tudod, mondtam hogy törin van egy magyar csaj. Na ő az. - kicsit elgondolkozott aztán annyival letudta, hogy:- Dawn Nemtudomavezetéknevét.

Ashton nagyon törte a fejét valamin, aztán mikor megszólalt nem tudtam nem mosolyogni rajta.

- 'Hájnelka'? (XD) - nagyon összpontosított, de én elnevettem magam. - Basszus nem jól mondtam?

- Mi a bánat bajod van? - lökte meg Ashton vállát a barátja. Ashton csak megrántotta a vállát és mormogott egy semmit, közben zavartan nézett felém.

- Igazából rosszabb próbálkozásokra számítottam. - ha eddig zavart volt a rám szegeződő tekintet akkor most teljesen elveszett. - Irwinator?!

- Hogy m... ? - kezdett volna bele Mikey.

- Kussolsz! - nézett fenyegetően a barátjára Ashton, aztán rám szegezte a tekintetét.

Kicsit megijedtem, mert nem számítottam ilyen heves reakcióra.

- Mi az hogy kussoljak, mikor a csaj benyög egy ilyet, hogy 'Irwinator'? Igenis érdemlek legalább egy rövid magyarázatot. - miközben Michael a választ várta, hol rám, hol pedig Ashton-ra nézve, a háta mögött feltűnt Yve és rögtön leesett neki, hogy bajban vagyok.

- Hello fiúk! Én most elrabolnám Dawn-t, sürgős lányos dolgunk van. - a csuklómnál fogva elkezdett húzni az eddigi társaságomból, én pedig hang nélkül mondtam egy köszönömöt.

Mikey még szólt valamit utánunk, de hátra fordulva csak Ashton-t láttam és a zavarodott arcát.

Yve egészen a mosdóig vonszolt maga után.

- Jesszus, egy percre hagylak egyedül és máris megtalál a baj. - fújta ki magát a mondat végén, én meg csak bambán néztem ki a fejemből.

- Azt hiszem már tudja. - mondtam ki végül. - A chat nevén szólítottam, de valahogy nem erre számítottam. Bár igazából azt se tudnám megmondani, hogy milyen reakciót vártam, csak mégis valami konkrétabbat.

Yve fel-alá kezdett járkálni a mosdók előtt, közben pedig valamin nagyon törte a fejét.

- Tehát tudja... De nem reagált rá semmit...

- Igazából alkalma sem volt, mert Mikey rögtön közbeszólt.

- Oké. És mit csináltál volna, ha reagál? Vagy egyáltalán mit gondolsz most, hogy tudja? - azt hiszem drága barátnőm jobban rápörgött a dologra, mint ahogy én most tudnék.

- Nem tudom. - azt hittem ez egyértelmű. - Teljesen el vagyok veszve. Nem tudom mi lesz, ha legközelebb találkozunk. Lehet hogy inkább szóba se akar majd velem állni és kerülni fog.

- Értem. Akkor egy egyszerűbb kérdés. Te szeretnél beszélni vele? - állt meg velem szemben és megfogta a kezem.

- Azt hiszem igen.

- És van elég vér a pucádban, hogy te kezdeményezz?

- Azt nem gondolnám... - húztam el a mondat végét.

- Jó. Akkor megadjuk neki a lehetőséget, hogy kezdeményezzen.

- És azt mégis hogyan? - nem tudtam összerakni, hogy milyen terv állt össze a fejében, de azt hiszem jobb lesz, ha ráhagyom.

- Elintézem. Te csak találd ki, hogy hogy magyarázod el neki ezt az egészet. Mert valami baromi jóval kell előállnod. - ebben teljesen igaza van.

A diskurzusunkat az ebédszünet végét jelző csengő szakította félbe.

- Menj az utolsó órádra, gondold ki hogy fogod kiásni magad ebből a sz#rból, aztán majd beszélünk.

Így váltunk el a lánymosdó ajtajában, mivel a következő óráink az épület két végében voltak.
Ahogy az üres folyosókon siettem, olyasvalakivel találkoztam, akivel most nagyon nem szerettem volna.

- Hello Dawn! - ahogyan kimondta a nevem, tudtam, hogy nem fogok bemenni az utolsó órámra.

Kicsit kusza rész, ne haragudjatok...

Xx,
Joan