What The Hell - Ashton Irwin ff

WTH2 - Tizenegyedik felvonás

- Szia! - köszöntem én is kissé elhaló hangon.

- Hogy is van ez az egész Irwinator dolog? - kérdése élesen hasított a folyosó csendjébe.

- Nézd én... Én nem tudom mit mondhatnék... - mégis hol kezdhetném az egészet?!

- Nem tudom, de Ashton egy szót se volt hajlandó erről beszélni, viszont az tisztán látszott rajta, hogy valamiért rápörgött a dologra.

Ezek szerint akárhogy szóba kerültem Ashton nem mondott el mindent Mikey-nak sem.

- Van még most órád? - az enyémnek már úgyis lőttek, de hátha ő be akar menni.

- Tesim lenne, de nem különösebben érdekel. - vonta meg a vállát.

- Akkor menjünk valahova, ahol egyikünk sem bukik le a lógással. - bólintott egyet, aztán a fejével intett, hogy kövessem. Mikor megérkeztünk megtorpantam.

- Komolyan? A könyvtárba?

- Engem aztán biztos, hogy itt keresnének utoljára, nemhogy a tanárok, de még a barátaim is.

Végülis, ő tudja.

Ahogy beléptünk, halkan köszöntünk a könyvtáros hölgynek, aztán az ablak alatt elhelyezkedő legtávolabbi asztalhoz ültünk le. Alibiből elővettem a töri könyvem, Michael pedig követte a példám.

Miután kb. 10 percig bámultam hol a könyvet, hol pedig ki az ablakon, megszólalt a "vallatóm".

- Akár el is kezdhetnéd. - kaptam az instrukciót.

- Először mondd el mit mesélt Ashton arról a bizonyos magyar lányról?

- Hát igazából... Először akkor került szóba, mikor készültünk Londonba. Elmondta, hogy megmutatta az egyik számunkat és ezen eléggé összekaptunk.

- A Beside you-t. - szinte alig hallhatóan mondtam, de Mikey ledermedt.

- Te honnan...? Te... Akkor te vagy az... Te vagy az a lány. Basszus... Ez hogy nem esett le nekem rögtön?! - folytatta volna még, de le kellett csitítanom mert kaptunk pár rosszalló tekintetet.

- Ssshhhh... Shhhhhh... Sssshhhhh... Igen én vagyok, de légyszi halkabban. - sütöttem le a szemem.

- De mégis mi a fene történt? - nem értettem a kérdését, mivel én is ugyanerre kerestem a választ.

- Nem tudom. Ahogy elutaztatok Angliába, Ashton többet nem írt. Vártam. Gondoltam esetleg majd ír ha visszaértetek Sydney-be, vagy csak lesz valamikor pár perce rám... De hosszú idő után sem jelentkezett, ami engem nagyon bántott. Aztán már csak azért sem voltam hajlandó írni neki - egész eddig az asztalon heverő kezemet bámultam, csak most néztem fel Mikey-ra. - Megharagudott rám?

- Nem tudok róla, hogy akkor haragudott volna rád. Viszont a telefonját elhagyta Londonban, úgyhogy az összes száma elveszett. Azt hiszem ezért nem is keresett. Illetve, hogy nem tudott. - ez volt az a pillanat, amikor azt éreztem, hogy ha a homlokom közepén villogna egy "barom" felirat, akkor se lenne egyértelműbb, hogy a makacsságommal én rontottam el. Basszus...

- Basszus... - ismételtem meg hangosan is, ebbe az egy szóba belesűrítve minden gondolatom.

- Jah. Valami olyasmi. - Michael is sokat tudott hozzászólni a dologhoz. - De akkor egy hónapja körülbelül, miért írtál neki mégis? - erre rögtön felkaptam a fejem.

- Én?! Hol? Én ugyan nem...

- Chaten. Azt mondta Ash, hogy írtál, hogy kezdjetek mindent tiszta lappal az elejéről. És tökre örül, mert mintha összeszedted volna magad azután, hogy... - itt elakadt. - Szóval izé... Az után.

Ennek nincs semmi értelme. Én nem írtam. Sőt nem is emlékszem mikor voltam utoljára a chaten. Biztos valami félreértés.

Nagyon a gondolataimba mélyedhettem, mert csak arra eszméltem, hogy a könyvtáros felettünk áll.

- Fiam, ha ennyire kapar a torkod igyál végre, mert zavaró a folyamatos krákogásod. Vagy pedig kívül tágasabb.

- Hogyne. Abbahagyom. Elnézést. - dünnyögte Mikey, de oda se figyelt igazán.

Mikor újra kettesben maradtunk rám nézett.

- Minden oké? Az előbb mintha filmszalag szakadás lett volna nálad. Szólongattalak, krákogtam mint egy rossz bagós és semmi. Min gondolkoztál?

- Segítened kell. Van itt számítógép? - bólintott, aztán az előbbi tásaságunk felé intett a fejével. Mellette volt 2 régebbi, leharcolt gép.

- A jobbak az informatika teremben vannak. De mi kellene?

- Be kell lépnem chat-re.

- Ööö... Mondjuk a telefonom is megteszi? - bólintottam válaszként. Rögtön elő is szedte a zsebéből és a kezembe nyomta.

Rákerestem az oldalra és megpróbáltam belépni, de hibásnak találta a jelszót.
Ahányszor csak próbáltam, mindig ugyanaz: "a megadott belépési jelszó hibás".
Ekkor már nem csak sejtettem, hogy valaki meghackelt, hanem tudtam. Ha pedig ki akarom deríteni ki az, nem szabad rájönnie, hogy már a sarkában vagyok.

Rögtön rákattintottam az új regisztrációra, aztán Mikey kezébe nyomtam.

- Nah? Kiderítettél valamit? - rögtön a képernyőt leste. - Hé, én nem akarok regisztrálni.

- Pedig muszáj lesz, mert ki kell derítenem ki volt az a gerinctelen gyökér, aki feltörte a profilom. - a mondat végét szinte már morogtam és azt hiszem ezzel megleptem, de rájött, jobb ha nem ellenkezik.

Egy darabig nyomkodta a telefont, majd visszaadta nekem. Ahogy megláttam, szó szerint lefejeltem az asztalt.

- Ezt tényleg? Komolyan?

Nagy-nagy-nagy elnézéseteket kérem a hosszú kihagyás miatt. Az ihletem, a múzsám az utóbbi időben nem állt velem szóba. Remélem eddig tartott a mosolyszünet, mert tényleg szeretném folytatni ezt a story-t.

Köszönöm a türelmeteket, a hozzászólásokat, a like-okat 😊

Xx,
Joan