What The Hell - Ashton Irwin ff

WTH - tizenkettedik felvonás

Évadzáró

5 napja halt meg a nagyi. Az igaz, hogy csontja nem tört, viszont súlyos belsővérzések alakultak ki a testében és azt hiszem el is fáradt már a szíve, a teste és a lelke is.

Egyrészt nagyon szomorú vagyok, hogy őt is elvesztettem. Másrészt viszont örülök, mert újra a nagypapával és apával lehet valahol, ahol már minden békés. Remélem boldogok együtt.

Az elmúlt napokat szörnyen viseltem. Magamat hibáztatom a Nagyi halála miatt is, mivel ha nem hívom át akkor délután, ez meg sem történik.

Ma volt a temetés. Szörnyű volt látni, hogy újra felnyitották a családi sírt. Mintha a mellkasomat tépnék fel újra.

És látni mind a hármójuk nevét a sírkövön sokkoló és fájdalmas volt.

Nekem ők hárman jelentették a családot, most pedig már egyikük sem él.

...

Az egész temetésből nem sokra figyeltem. Inkább az emlékeim közt kutatva újraéltem a szép pillanatokat, amiket együtt éltünk át és arra koncentráltam, hogy ezek az emlékek örökké a szívemben éljenek.

...

A kezemben tartom a régi kedvenc kis feketémet. Már nem a kedvencem.

Hogy is lehetne az, mikor egy hónapon belül két imádott személy temetésére is ezt kellett felvennem?!

Nem is tettem már vissza a vállfájára. Összehajtottam, betettem egy zacskóba és elrejtettem a gardróbom mélyére.

Belebújtam egy fekete melegítőnadrágba és egy fekete topba és megadóan lebattyogtam a földszintre.

- Mennyire pakoljak össze? El akarod adni a házat vagy hagyhatok itt pár dolgot és majd később visszajövünk érte?

Anya szinte leesett állal nézett rám. A vitánk óta nem beszéltünk a költözésemről, de azt hiszem nem ilyesfajta reakcióra számított.
Továbbra is csak ott álltam a válaszára várva.

- Nem szeretném eladni. Úgyhogy csak amit úgy gondolsz. Még az iskola kezdete előtt eljövünk a maradék holmidért. - nyelt egy nagyot, majd hozzátette - Ha így neked is megfelel...

- Megfelel, persze. És mikor utazunk? - magamon is meglepődtem milyen higgadt vagyok. De azt hiszem nekem már minden mindegy.

- Szombatra szólnak a jegyek, de ha nem elég az idő, akkor talán még át tudom tetetni.

- 2 nap. Rendben. Addigra megleszek. El is kezdek pakolni. - megindultam felfelé a lépcsőn, de félútról visszafordultam. - Köszönöm. Köszönöm, hogy nem adod el a házat.

.
.
.

Hamarosan érkezik a második évad.

Kicsit melankolikusra sikerült ez a rész, de most én is elvesztettem valakit, a nagypapámat, úgy hogy valahol az én érzéseim is benne vannak.

/Nyugodj békében Papó!/ 😢❤