hotel room » l.s /befejezett/

Five

Louis szemszöge:

- Értsd már meg, hogy nekem fel kell mennem Harryhez! - ordibált rám. Pfu. Ribanc.
- Swift, te meg értsd meg, hogy nem lehet csak úgy felmenni bárkihez - mosolyogtam rá gúnyosan.
- De én nem vagyok akárki te nyomorék! A csaja vagyok, szóval engedj fel.

A csaja. A csaja? Hm. A hercegnőnek barátnője van?
Szótlanul adtam meg neki Harry szobájának a számát, majd útbaigazítottam.
Még utánanéztem, és láttam, ahogy Kendall várja a liftben.
Édeshármas, vagy mizu?

Inkább nem is foglalkoztam velük.
Ránéztem az órára, ami 21:19-et mutatott. Kilencig dolgozok, de mivel jött ez a rib... - na mindegy, szóval ő-, tisztára elment az idő.

Egyébként tényleg kilencre értek ide. Na és ki találja ki, hogy ki nem jött el?
Hát persze hogy Gigi. Mert miért is jönne? Na, hagyjuk.

Épp felhívtam az éjszakást, hogy cseréljen le, amikor Lucas lépett ki a liftből.
- Szia Louis, te még itt?
- Amint látod. Feltartott Swift - forgattam szemet idegesen.
- Na de mostmár mehetsz - mosolygott rám. - Milyen volt az első nap Styles-szal? - kérdezte még rámnézve.
- Fárasztó - gondoltam nem avatom be a részletekbe, hogy tulajdonképpen Styles egy kis hisztis hercegnő, de igazából egész jó fej.
Öhm. Mi? Nem, amúgy nem is az. Csak... mindegy.

- Akkor majd holnap reggel fél nyolckor találkozunk.
- Rendben - mosolyogtam.
- Ó, és Lou - állított meg ismét. - Eleanor felmondott.
- Hogy mi van? - döbbentem le azonnal. - Mi..miért? - kérdeztem lepetten.
- Nem tudom. Azt mondta, a pasijával ment valami nyaralásra, vagy nem tudom - gondolkozott el Lucas.
- A... a pasijával? - száradt ki a szám. Nem, nem voltam féltékeny, semmi ilyesmi, csak dühöt éreztem. Eleanor volt a legjobb lány barátom, mindent elmondtunk egymásnak. Mindent megbeszéltünk, meg ilyenek.
De hát oké.

- Igen, de Louis, mi a baj, kicsit sápadtnak tűnsz - méregetett Lucas.
- Semmi, csak hosszú volt a nap - mosolyogtam keserűen. - Majd holnap reggel találkozunk. Tényleg - jutott hirtelen eszembe -, Styles meddig marad?
- Hát - vakargatta az állát. - Ő se tudja pontosan. Londonból jött ide, szóval még lakása sincs.
- Londonból? - csodálkoztam. Majd egyszer megkérdezem tőle, hogy hogy idejött. Talán. Bár az nem most lesz, mert ahogy észrevettem, ő se igazán bír. - Na, akkor megyek, szia Luke - intettem egyet, majd a pult mellett lévő fogashoz léptem, majd felkaptam róla a bőrdzsekim.
Január végéhez képest meleg volt. Sőt, néha 20 fok is volt, szóval elég fura.

Amytől nem köszöntem el, ahogy általában, majd holnap bocsánatot kérek tőle.

Kiléptem a hotel ajtajából, majd a kabátzsebembe benyúlva vettem ki belőle a cigisdobozomat.
Csak ez képes lenyugtatni egy hosszú munkanap után.
Az öngyújtómat kerestem a másik zsebemben, miközben a fekete kocsimhoz lépkedtem. Utálok tömegközlekedéssel járni, főleg, hogy a belvárosban lakok, így esténként mindig tele vannak az utak.

Meggyújtottam a cigimet, majd egy nagyot szívtam belőle, és kivéve a számból kifújtam a füstöt. Figyeltem, ahogy az esti szél továbbfújja a levegőbe, majd eltűnik.
Kabátomat összébb húztam magamon, mert azért fél tíz lévén kezdett hideg lenni.
A hotel parkolójához érve megnyomtam a kocsikulcsomon lévő érzékelőt, amitől a kocsim jelzett.
Sietős léptekkel haladtam, majd bepattantam a kocsiba, és elszáguldottam a lakásomig.

***

Miután lefürödtem, eszembe jutott, hogy ma egy reggelin kívül nem ettem semmit.
A konyhába belépve a hűtő felé vettem az irányt, ahol egy nagy tál bolognai várt engem.

Miközben a mikró visszaszámlálóját néztem, eszembe jutott, hogy a péntek estém milyen szerencsétlen. Itthon ülök, este 10-kor, és készülök enni. Máskor Zaynnel, Liammel és Ellel mentem bulizni, de most... A hotelbe is sokáig maradtam, Zayn mondta, hogy nem érnek rá, El pedig... Nem is értem. Miért mondott fel?
Mindegy, jutott eszembe, holnap úgyis szombat, és pihenek és... Ó. Lucas valami olyasmit mondott, hogy amíg Styles itt van, mindennap dolgoznom kell. Utána pedig mehetek szabadságra. Hoppá. Nem lesz ez így jó. Főleg, hogy kitudja meddig marad.
És ha ilyen marad a "kapcsolat" köztünk, akkor meg még jobb lesz. Valamit ki kell találnom.

Gondolataimból a mikró csipogása rázott fel, ami jelezte, hogy kész a kaja.
Hatalmas étvággyal faltam be az egészet, ha már egész nap nem ettem. Farkas éhes voltam.

Az agyam csak az ágy felé húzott, így miután a mosogatóba raktam a tányért, elmentem a szobámba, majd az ágyba bebújva azonnal elnyomott az álom.

Reggel telefoncsörgésre keltem. Hát nem igaz. Álmosan nyitottam ki a szemem, majd az órára pillantottam. 07:02. Oké, el fogok késni.
Már mentem volna felöltözni, de a telefonom még mindig csörgött, így az ágyamból felkelve ballagtam az éjjeli szekrényemhez, és felvettem.
- Igen? - szóltam bele reggeli, rekedt hangon.
- Lujziii - csak egy ember hív így ezen a világon. Az pedig nem más, mint...
- Liam - köszöntöttem vidámabban. - Miújság?
-Semmi, Zaynievel arra gondoltunk, hogy mehetnénk ma bulizni. Mondjuk olyan 8-kor - hadarta izgatottan.
- Sajnos nekem nem jó -szóltam bele fáradt hangon. Ma is dolgozom.
- Ó... hogyhogy?
- Majd este megbeszéljük, csak sietnem kell, ígyis elkések - válaszoltam, majd le is raktam a telefont.

***

Valahogy rekordidő alatt sikerült elkészülnöm, és szerencsémre az autópályán se voltak sokan, így fél nyolc előtt két perccel a hotel bejárata előtt voltam.

A pulthoz érve lepetten vettem észre, hogy nem csak Lucas vár rám, hanem Styles is, mellette pedig Swift. Mi van itt?
- Jó reggelt - léptem oda hozzájuk, majd a kabátomat a fogasra akasztottam.
- Jobbat - morogta Styles.
- Mi történt? - kérdeztem csodálkozva.
- Khm, igazából, nem tudom én se, de Harry nem hajlandó nekünk elmondani, Swift meg nem beszél - mondta Lucas.
- Gyere - ragadta meg Styles a karom, majd a lift felé húzott. Kétségbeesetten néztem vissza Lucasra, aki csak legyintett. Hát jó.
Hagytam, hogy a lift becsukódjon mögöttünk, és felinduljunk a harmadikra.
- Mi történt? - ismételtem meg korábbi kérdésemet.
- Nem akarom, hogy Swifték a mellettem lévő szobában legyenek.
- De ezt miért nekem mondod? És miért is? - kérdeztem szemöldök-felvonva.
- Letámadt - sápadt el az arca.
- Mi? Mi az hogy letámadt? - kérdeztem.
- Csak... beszéld meg Lucassal ezt - mondta.
- De miért én?
- Mert... mert.
- És most hova megyünk?
- A szobámba - mondta halkan.
- És miért?

Ekkor kinyílt a lift ajtaja előttünk, és mentünk a 239-es szoba felé.
- Szóval?
- Csak... elmesélem.
- De miért nekem? - még mindig nem értettem.
- Mert kinek meséljem el, Louis? - csattant fel.

Ekkor megértettem. Talán... Magányos? Hiszen egyedül jött ide. De minek költözött ide egyáltalán?
- Akkor nem... nem jössz be?
- De, jövök - mosolyogtam rá. Eddig egy beképzelt hercegnőnek gondoltam, dehát ő csak magányos. Egyedül van. Nincs is itt senkije. Mondjuk nekem se nagyon, de legalább a barátaim igen.

Beléptünk a szobába, majd Styles leült az ágyra, én viszont csak a konyhapultnál lévő bárszékhez.
- Szóval - sóhajtott. - Swift lesmárolt - fintorodott el.
- Erre te?
- Ellöktem magamtól. Undorodom tőle.
- De nekem azt mondta, hogy a csajod - válaszként csak oltárian elkezdett nevetni.
- A csajom, mi? - röhögött még mindig. - Na szóval, kíváncsi vagy, vagy inkább nem? - kérdezte a száját elhúzva.
- Aha, végülis ráérek - néztem rá az órára. - Baszki! - háromnegyed nyolc. - A reggeli - csaptam a homlokomra, majd gyorsan felálltam.
- Ne! - kapott utánam Styles. - Majd később felhozod.
- Most kell - sürgettem, majd kihúztam a karomat a szorításából, és kiléptem az ajtón, viszont sietségemben nyitva hagytam.
Miközben a lift felé siettem, hallottam, ahogy Styles dühöng, szebbnél szebb helyekre elküldve engem, majd oltári erővel csapja be a szobaajtót.
Jó, mégse magányos. Marad a hisztis hercegnő.

Hey guys😄
Ezt a részt még nem néztem át, de holnap majd javítok rajta.
Remélem tetszik. Ha tetszett, komizzatok, voteoljatok.
Good night👑🐰