hotel room » l.s /befejezett/

Four

Harry szemszöge:

*2 héttel ezelőtt*

- Mondtam, hogy nem fogok New Yorkba menni, csak mert "jó munkalehetőség"! - vágtam vissza idézőjeleket mutatva George-nak, azaz a főnökömnek, aki már másfél hónapja húzza az agyam ezzel a baromsággal.
London az én városom, és kész. Tökéletesen megfelel itt nekem.

- Harold, megmondtam már, erről nem te döntesz. Így is húztad eleget az időt, szóval légy szíves - tolta lejjebb a szemüvegét az orrára, és mérgesen nézett rám.
- Nem - álltam ellen neki.
- Hogy mondod? - szaladt fel a szemöldöke a plafonig.
- Talán mosd ki a füled, ha nem hallottad - vágtam rá gúnyosan, mire csak felkapta a telefont az asztalról, és máris tárcsázott egy számot.
Mivel nem lettem volna kíváncsi a beszélgetésére, épp mentem volna ki, de megállított.

- Styles, várj - hátrafordultam és láttam, hogy lerakta a telefont.
- Hallgatlak - vontam fel a fél szemöldököm.
- Azért is lenne jó, ha Amerikába mennél dolgozni, mivel nagyobb lenne a fizetésed. Ott alapból nagyobb a modellügynökség. A mi cégünket már így is "kinőtted", úgymond - figyelmesen hallgattam, mit akar még mondani. - Szóval igen. Jobb lesz neked ott, Amerikában sokkal több a lehetőség, mint itt. Figyelj, én csak jót akarok neked - folytatta gondolatmenetét. Valami nem stimmel. Eddig mindig bunkózott velem, most mi van?
- Aha, és mi az igazság? - kérdeztem rá.
- Jó. Ezek úgymond ürügyek.
- Akkor mi az oka, az ég szerelmére!? - csattantam fel dühösen, majd az asztalára csaptam a tenyeremet.
- Az igazság az, hogy sok cég, sőt, a rajongóid is felfigyeltek arra, hogy a múltkor... khm. Egy fiúval kezdtél ki - mondta nyugodtan.
- Tessék!? - száradt ki a torkom. - Én... én nem. Nem! Úgy volt, hogy az titok marad! - kiabáltam dühösen, majd idegesen beletúrtam a hajamba.
- Így is sejtették már páran, hogy buzi vagy - folytatta a szövegelést.
- Kibaszottul nem vagyok buzi George, szóval vigyázz a szádra, vagy itt helyben felmondok. És mindenki jól tudja, hogy én hozom a legtöbb pénzt a cégnek - mondtam én is nyugodtan. Ha ő így, akkor én is.
- Úgysem tennéd meg - nevetett fel szórakozottan.
- Ó. Tényleg? - kérdeztem vigyorogva.
- Styles, meg ne próbáld - ijedt meg egy pillanatra.
- Felmondok - közöltem úgy, mintha csak egy egyszerű tény lenne. - Ó és tudod mit? Elmegyek New Yorkba. Holnap bejövök, megbeszéljük, aztán itt se vagyok.

Felkaptam a kabátom a fogasról, majd idegesen kicsaptattam az irodából. A feldúlt (volt) főnökömet otthagyva.

És így kezdődött az egész.

*visszaemlékezés vége*

Most itt ülök a szobámban, a hotelben, New Yorkban. Így kerültem Londonból ide.
Tulajdonképpen másnap George elmagyarázott mindent, és nem csak annyi volt az oka, hogy elméletileg "buzi" vagyok.
Ööö.
Jó, az megtörtént.
Hogy egyszer egy fiúval... nos, kavartam.
Egy bemutató utáni afterparty volt, és épp táncoltunk, amikor hirtelen lekapott. Nem tagadom, felvállalom, hogy valamennyire biszexuális vagyok. Mivel miután megcsókolt, az ágyban kötöttünk ki és... khm. Élveztem. Szóval igen.

A modellügynökség pedig felfigyelt erre, és mindent megtettek, hogy ne derüljön ki, mivel a fiú csak néző volt, de valahogy bejutott az afterra.
Rengeteget fizettek annak a srácnak, aki megfektetett, hogy tartsa a száját. De ő nem tartotta. Így az egész story kiderült, a rajongóim, a "Stylerek" pedig fellázadtak.
A fél csapat megutált, a másik fele vagy nem hitte el, vagy mellettem állt.

Ma este végül elmentem a medencéhez, bár Lewis nélkül, mivel ő itthagyott.
Tényleg! Lewis. Vagy nem is ez a neve?
Mindegy, ez most nem fontos.
Szóval, ez még csak az első napom, de már háromszor járt a szobámban, és össze is vesztünk. Eléggé ellenszenvesnek tűnik.
Na meg az, hogy reggel ahogy beléptem, bunkóságból cicának nevezett, hát, szerintem ez elég... furcsa. Remélem, a dolgozók többi része jófej.

***

Este 8 óra. Ilyenkor mit csinálnak az emberek a hotelekben?
Vesznek egy forró fürdőt? Dehát az annyira csajos.
Tv-znek?
Vagy egyszerűen kiülnek a teraszra teázni?
Nem is rossz ötlet, mivel a kilátás gyönyörű.
A hotel kertje tele van bokrokkal, színes virágokkal, sok-sok fával, és még egy kis tavacska is van.
Épp indultam volna ki, hogy élvezzem a látványt, amikor megcsörrent a telefonom.

Odamentem az éjjeliszekrényhez, és felemeltem a csörgő tárgyat. Lucas.
Ő vette fel velem a kapcsolatot, mielőtt idejöttem. Ő a kisfőnök, ha jól tudom.
- Igen? - szóltam bele a telefonba.
- Jó estét, Mr.Styles - köszönt ő is. - Nos, csak annyit szeretnék mondani, hogy a hotelbe érkezik az egyik ismerőse.
- Kicsoda? - csodálkoztam.
- Taylor Swift - lefagytam. Ne. Csak őt ne.
- És... engem ez miért érint? - kérdeztem kedvesen.
- Mivel beszélni akar magával - válaszolt úgy, mintha olyan magától értetődő lenne.
- Khm. És mikor jön? - úgy éreztem, kiszáradt a torkom. Nem akarom látni azt a kis k..
- Ma este 9-kor - szakította félbe gondolatmenetemet. - Sajnálom, hogy csak most szólok, de mi is csak nemrég kaptunk róla tájékoztatást - mentegetőzött.
- Rendben, öhm, semmi baj. Mikor akar beszélni velem?
- Még ma este.
- Hát, én a szobámban leszek - mondtam semleges hangnemmel, majd nagyot sóhajtva leraktam a telefont. Mi lesz itt?

Taylor. Hogy honnan ismerem? Hmmm. Ugye mindenki tudja, hogy 23 éves, blabla, énekesnő, blabla.
Egyszer összehoztak vele. A modellügynökség.
Ez a "srácos" történés után volt. Úgy gondolták, el kell simítani a dolgokat, ezért kell nekem egy álbarátnő.
Összejöttem vele, már vagy egy hónapja együtt voltunk, amikor észrevettem, hogy tulajdonképpen szeretek vele lenni.
Eltelt még egy hónap. Beleszerettem. Tudtam, hogy ő is kedvel engem. Aztán bevallotta, hogy szeret.
Mit tehettem volna?
Én is bevallottam.
Boldogan éltünk... egy ideig. Mivel ez itt nem egy Disney-mese.
Eltelt még egy hónap, amikor is eljutott hozzám a hír, hogy megcsalt.
Méghozzá nem is tőle tudtam meg, hanem a főnökömtől, majd ezzel lettek tele az újságok.
Azonnal szakítottam vele.

Azt mondta szeret.
Boldogok voltunk.
Ő mégis megcsalt.
Tehát, összegezve, 3 hónapot voltunk együtt.
Persze a modellügynökség úgy tartotta ésszerűnek, hogy már az első adandó alkalommal fektessem meg. Hát, sajnos volt adandó alkalom. Elég sokszor.
Hagyjuk ezt inkább.

Fejemet felkapva figyeltem az ajtót, melyen kopogtak.
Gyorsan ránéztem az órámra a telefonomon, ami 21:27-et mutatott.
Elég sokáig tűnődtem el.

Lassan felálltam, majd az ajtóhoz lépkedtem.
A kilincset lenyomva néztem ki a folyósóra, majd tágabbra nyitottam az ajtót. Szemeim hatalmasra gúvadtak. Ne. Nekem nincs kedvem hozzájuk.

Nem csak Taylor van itt.
Kendall is.

Sziasztok😄
Itt is van a következő rész. Remélem tetszett❤
Igazából azért írtam Harry szemszögesre, hogy jobban átlátható legyen valamennyire a történet.
Kendall pedig. Hmm.😂
Love you all💛👑🐰