hotel room » l.s /befejezett/

One

Egy Starbucks-os poharat tartott a kezében, de olyan kecsesen, mint a frász. Jézusom, biztos pasi ez?
Kezeiben nem láttam bőröndöket, ezért automatikusan a háta mögé néztem. Ez most komoly?
Kb 5 bodyguard jött mögötte, rengeteg csomagot cipelve. Ha ezek mind az ő cuccai, hátast dobok eskü.
Biztos az Isten fia, hogy így meg kell védeni, meg hogy ennyi cucca van, vagy fene tudja.

Miközben lágy finomsággal lépdelt a pult felé, beleivott a kávéjába, majd nyelve hegyével végignyalt felsőajkán.
Hát jó.
Hirtelen átnézett a válla fölött - amitől a tincsei átdobódtak a vállán -, és ijesztően, sőt, már vérfagyasztóan mély hangon szólalt meg.
- Siessenek már, az ég szerelmére! - kiáltotta hátra. Hogy lehet egy ilyen fiúnak ilyen hangja??

Szemeimet hirtelen a telefonomra szegeztem, mivel megcsörrent. Eleanor.
Nos, igen. El a munkatársam, gimi óta ismerem. 4 éve fűzöget, viszont eddig nem jutott sokra. Szép lány, meg minden, de valahogy nem az esetem.
Hosszú, barna, hullámos haja van, mosolygó szemei, és édes mosolya. Pont ezaz. Nekem egy bevállalós, kemény csaj kell.
De akit eddig ilyennek találtam, rögtön kiderült róla, hogy igazából nem is olyan merész, mint amilyennek mutatja magát.

Eleanorral a dolog tulajdonképp akkor kezdődött, amikor gimiben egyszer házibuliba mentünk, és totál részegen megdugtam. Persze ő nem volt részeg, de engedte magát. Onnantól kezdve rámcsimpaszkodott, legjobb haverkámnak tekinti magát, pedig erről szó sincs.

Bambulásomból a telefonom fekete képernyője, és a pulton idegesítően ható ujjak dobolása riaszt fel.
Eleanor lerakta. Egy gonddal kevesebb.
Felnéztem telefonomból, és majdnem felvihogtam, az arcot látva.
Az a kis hercegnő fiú állt előttem, kb felhőkig felhúzott szemöldökkel, és ő volt az, aki idegesítően dobolt a pulton.
- Figyelj cica, nagyon édes, hogy itt dobolgatsz, de mostmár abbahagyhatnád, kezd idegesíteni - szóltam rá angyali hangon, félmosolyra húzva a számat. Láttam, ahogy várakozó tekintete hirtelen dühössé válik, de csak ennyit mond:
- Egy szobát szeretnék kibérelni.
- Hány főre? - kérdezem unottan.
- Egy. Szerinted mégis hány főre, ha csak én álldogálok itt? - kérdezi idegesítően.
- Szerinted én honnan tudjam, hogy nem egy szobába akarsz-e aludni ezekkel itt - mutattam a háta mögé, a testőreire célozva, mire csak puffogott egyet.
- Akkor? Van szoba? - siettetett.
- Harmadik emelet, 239. ajtó. Egy beépített konyha, fürdőszoba, mosdó, erkély plusz egy különálló hálószoba - soroltam.
- Franciaágyas? - vágott közbe.
- Igen, franciaágyas - sóhajtottam. Ennek semmi se jó?
- Akkor jó - mondta fennhéjázva.
- Itt a kulcs - vettem ki a fiókból, majd a kezébe adtam.
- Kösz.. - nézte hunyorogva a névkártyámat. - Lewis.
- Louis vagyok - szóltam vissza.
- Miért, én mit mondtam? - kérdezett vissza. Úgy érzem, jóban leszünk.
- Meddig szándékozol maradni itt? - hagytam figyelmen kívül kérdését.
- Még nem tudom. Ha meglesz az időpont, szólok - mondta szemforgatva.
- Köszönöm, hogy szánsz erre egy fél percet - tettem drámaian a szívemre a kezemet.
- LOUIS! - hallottam meg hátam mögül Lucas dühös hangját. - A vendégeknek kijár a 100%-os kiszolgálás, és kedvesség, úgyhogy légy szíves - pillantott rám összevonva szemöldökét, majd az előttem álló hercegnőre pillantva mézes-mázosan mosolygott.
- Örömmel köszöntünk a Rosegold Hotelben, Mr.Styles - csak beszélt, beszélt és beszélt hozzá.

Elfordultam tőlük, majd a fölösleges kulcsokat rakosgattam vissza. Már 5 perce csinálhattam, mikor újra kopogott valaki a pulton.
- Már mondtam, hogy ezt fejezd be - mondtam fel se nézve. Azt hittem a kis kecseslábú volt.
- Louis, mégis mit gondolsz magadról, hogy így beszélsz a vendégekkel? - csattant fel előttem Lucas, mire felkaptam a fejem. Már nem volt ott se a hercegnő, se a testőrei szerencsére.
- Dehát nem láttad, milyen szinten idegesítő? Egy elkényeztetett kis-
- Várj! Ugye tudod, hogy ő az a modell, akiről beszéltem?? - kiáltott rám, villámokat szórva a szemével. Még jó, hogy nem volt most senki a hallban.
- Ó.
- Ó, bizony! Dehát szóltam is, hogy jönni fog!
- Figyelj, arról is szólhattál volna, hogy pasi. Azt hittem, valami nagymellű, vékony kis ribi jön. Erre!? Itt egy őzikelábú pasi. Mit pasi? Ez minden, csak nem pasi!
- Na legyél szíves nem így beszélni róla. Nagy sajnálatodra téged rendeltelek hozzá, mivel a többiek mind le vannak foglalva.
- Hogy mivan? - förmedtem rá. - Nem fogok neki reggel, délbe meg este kaját cipelni, és teljesíteni minden kis hülye kívánságát, csak mert ő most egy modell!
- Louis, fogd vissza magad. Ha másvalakiről lenne szó, nem csapnál ekkora patáliát - mondta nyugodt hangvétellel.
- Igazad van, talán azért, mert a többi vendég normális - vágtam vissza rögtön.
- Őt is meg fogod kedvelni, ebben biztos vagyok - ezzel egyedül hagyott a pult mögött, feldúltan.

Fél óra múlva a telefonom megint rezgett. Azt hittem megint csörög, de csak egy üzenetet kaptam.

Eleanor:
Szia, Lou. Ma nem jövök be dolgozni, pontosabban egész héten, mivel elutaztam. Sajnálom, hogy nem szóltam előre, csak nekem is hirtelen jött. Majd délután hívj ha tudsz. XxEl

Miután visszaírtam neki, magam elé meredtem.
Hát ez remek. Pluszmunkát kapok, és még egyedül is leszek. Ennél jobb nem is lehetne.
Épp a vendégek papírjait néztem át - mivel mindenkinek kell egy ilyen külön boríték, a szobáról, a tartózkodási idejéről, és a szolgáltatások igénybevételéről -, amikor megcsörrent a pulton lévő vezetékes telefon.

- Igen? - szóltam bele. Ezen a telefonon a nagyfőnök és Lucas szokott csak felhívni.
- Reggel nyolckor reggeli, fél kettőkor ebéd, este hatkor pedig vacsora - hallottam meg Lucas hangját. Már épp kérdezősködtem volna, de folytatta. - Naponta egyszer kozmetika, este hétkor. Ma pedig a medencéhez mentek - fejezte be mondandóját.
- Hogy mi van? - üvöltöttem vissza.
- Az van, amit hallottál. Már 12 óra van, szóval ajánlom, hogy menj az ebédért, és vidd el Stylesnak. A pultba pedig hívd be Johnnyt - be sem állt a szája. Hát ez elképesztő. Eddig is így működött ez, vagy csak most, ennél a kis "modellnél"?
- Hát ok.
- Semmilyen hát ok. Gyerünk, szedd a lábad. Ne várakoztasd meg a vendégeket - sürgetett Luke (néha így hívom, idegesítésképp).

***

Már a lift előtt álltam, és vártam. Hihetetlen. Jön ez a bizonyos Styles, és máris ezer dolgom van. Pf.
Miután elrendeztem Johnnyt, és a pulthoz hívtam, nagy nehezen rávettem magam arra, hogy lemenjek az alagsorba - mivel ott csinálják a kaját.
- Szia, Amy - köszöntem a konyhásnak. Amy egy kedves lány, fiatal, imád nálunk dolgozni.
Állítólag hajhálót kéne hordania, de mivel imádja a derékig érő hosszú haját, így csak összefogja lófarokba.
- Szia, Lou - köszöntött kedvesen. - Kaja kell? - kacsintott rám csibészen.
- Aha, csak nem nekem.
- Hm, csak nem randizol valakivel? - huzogatta a szemöldökét.
- Dehogy! Jött ez a kis modell, és Lucas engem osztott be hozzá, most meg nekem kell vinnem a kajá...
- MIVAN? - visított hangosat Amy, miközben felpattant a gáztűzhely mellől. - Uram isten! Melyik modell?? - kérdezte izgatottan.
- Valami Stanley, vagy Stylie, mit tudom én - mondtam vállhuzogatva.
- STYLES? HARRY STYLES? ITT VAN? Tejóisten. Azt hittem Lucas csak viccel azzal, hogy idejön - kapkodta a levegőt, miközben ismét leült.
- Nyugodj le, Amy - nyugtattam, de hajthatatlan volt.
- Szerelmem az a pasi, érted!? 2 éve rajongok érte, imádom őt. És most itt van - állt fel, majd hozzámsietett, és megfogta a fehér ingem gallérját. - Imádom őt, érted ezt?? - vigyorgott folyamatosan. Lassan lefejtettem a kezeit magamról, és megöleltem.
- Mivel úgyis egy csomót fogom látni, majd ráveszem, hogy elhívjon randizni - suttogtam a fülébe cselesen. Erre úgy szorított magához, hogy hallottam, ahogy a bordáim ropognak.

***

Fél egy után 2 perccel a harmadik emelet 239-es szobája előtt álltam. Kezemben egy tálca, rajta húsleves, krumplipüré, garnélarák és fehérbor. Micsoda ebéd.
Kopogtam hármat az ajtón és vártam.
Nagyot sóhajtottam, majd nyílt az ajtó, mögötte pedig Styles állt, vigyorogva. De amint meglátott, egyből komor lett az arca.
Hát akkor vágjunk bele.

Hey guys😄
Ezt a részt úgy döntöttem már ma kirakom, mivel sikerült gyorsan megírnom. A részek általában ilyen hosszúak lesznek, de néha írok majd rövidebbeket is.
Remélem ez a rész is tetszik, mint a prológus, és itt maradtok velem❤
All the love as always💛🌺