hotel room » l.s /befejezett/

Ten

Este hazaérve szinte semmihez nem volt kedvem, így egy gyors fürdést követően bezuhantam az ágyamba.
De valahogy nem akart elnyomni az álom, így csak háton feküdve meredtem a plafonra.

Vagy fél órát feküdtem tétlenül, üres fejjel, de az álom csak nem nyomott el.
Pedig a holnapi is hosszú nap lesz. Harryvel el kell mennem a kozmetikushoz. Pedig semmi kedvem.

Tényleg.
Harry.
Olyan... furcsán viselkedtem ma vele. Vagyis szerintem. Csak tudnám miért. Bár ahogy láttam, azon a puszin ő is megdöbbent. Mondjuk én is.
Ez körülbelül olyan helyzet volt, mint amikor suliba, nyári szünet előtt arcon akartam puszilni. De csak AKARTAM.

*8 évvel ezelőtt*

Az iskola padjában ültem, és már alig vártam, hogy elszabaduljak, és mehessek Harrytől búcsúzkodni.
Annyira sajnálom ezt az egészet. A szüleim elrángatnak egy másik kontinensre. A világ másik végére! Most komolyan. Melyik 14 éves gyereknek van ilyesmihez kedve? Szerintem semelyiknek.
Itt hagyom a barátaim, a házunkat, az ismerős helyeket, ismerősöket, MINDENT.

De nem. A szüleim ezt nem értik meg. Elvonszolnak innen.
Ahogy kicsengettek, úgy rohantam le a suli elé, mint valami tornádó. Harry már ott várt, láttam, hogy könnyektől maszatos az arca.
Ő először azt hitte, viccelek ezzel a költözéssel. De amikor rájött, hogy nincs ebben semmi vicc, konkrétan depressziós lett.

Harry már 3 éve a legjobb barátom. Igaz, ő most lesz 6.-os, és még csak 11 éves. De attól még legjobb haverok vagyunk. Igazából a mostani osztályomat egyáltalán nem bírom. Szerencse, hogy tőlük megszabadulok.

Gondolataimat Harry szakította meg, aki felém futott, és beleugrott a nyakamba. Hallottam, ahogy szipog, könnyei áztatták a vállamat.
Én nem akartam sírni, de nem tudtam mit tenni ellene.
Kiszökött az első könnycsepp, majd lassan a többi is.
Mivel már többször is búcsúzkodtunk, és most sietnem kellett, nem volt sok időnk.

Hazz lassan elhúzódott tőlem, mire lágyan rámosolyogtam.
- Majd néha meglátogatlak - suttogtam neki.
- Oké - szipogott.
- Ne sírj, Harry - töröltem le a könnyeit. - Mennem kell - néztem apámék felé, akik a kocsi mellett álltak.
- Muszáj? - kérdezte elfúló hanggal.
- Sajnos igen... - motyogtam, majd az arca jobb oldala felé hajoltam, hogy - terveim szerint - puszit adjak rá. De neki más volt az elképzelése.
Felém hajolt ő is, és egy óriási puszit nyomott a számra. Mivel be is csücsörítettem, így még egy kis cuppanó hangja is volt ennek.
De valahogy nem undorodtam. Csak egy szájrapuszi. És akkor?

- Szia Lou - suttogta Harry, majd szorosan megölelt, nekem pedig patakokban kezdtek folyni a könnyeim. Úgy éreztem, mintha kiszakítanának belőlem egy darabot.
Fájt. Nagyon.

Nem is akartam tovább húzni az időt, így gyorsan elszakadtam az ölelésből, és vissza sem nézve mentem a kocsi felé, belül teljesen összeomolva, miközben a könnyeim a pólómat is átáztatták.

*visszaemlékezés vége*

Nem is tudom, akkor azt hittem, hogy akkor fogom Harryt utoljára látni.
De szerencsére nem így történt.
Egyébként nem is gondoltam volna, hogy ilyen kis göndör fürtjei lesznek azután, hogy iskolában rövid haja volt.
Dehát, jól áll neki. És ezt ő is tudja.

Ránéztem az órára, ami fél egyet mutatott, de az álom csak nem akart elnyomni.
Majd valamikor fél óra múlva sikerült annyit gondolkoznom, hogy már üres lett a fejem, és végre elaludtam.

***

Másnap a munkában egész nap fájt a fejem, mert a kasszánál valami kavarodás volt, és el se mozdulhattam onnan. Harrynek is más vitte fel a kaját.

Kedd lévén, szerencsére nem volt sok ember a pult körül, meg amúgy se jöttek sokan.
Már délután kettő volt, amikor Lucas jött oda hozzám, szmokingban, kezében egy nagy borítékkal.
- Tommo - lépteit meggyorsítva jött oda hozzám.
- Hát te hova mész? - kérdeztem végignézve rajta.
- A húgom esküvője lesz.
- Miért, hány éves a húgod? - döbbentem le, mert úgy emlékeztem, hogy még nagyon fiatal.
- Még csak 19, dehát tudod, hogy is van ez. Nagy a szerelem.
- Hát akkor sok boldogságot neki - mosolyogtam rá.
- Na de nem is ezért jöttem. Holnap nem leszek, szóval figyelj a rendre. A hétvégét pedig megkapod szabadságnak. De én megyek, sietnem kell. Csütörtökön találkozunk! - mondta, majd már sietett is kifele.

***

Délután ötkör behívtam Johnnyt a pultba, mivel nekem mennem kellett Harryhez, mert öt óra tízre van időpontja a hotel kozmetikusához.
A lány, aki ott dolgozik, kicsit félénk, de aranyos. És ahogy hallottam, ő is nagyon rajong Harryért.
Mondjuk ki nem?
Úgy értem, hogy a lányok közül.
Persze meg lehet érteni őket. Harry olyan tipikus fiú, aki minden lányt levesz a lábáról. Egy pillanat alatt.

Ilyen gondolatokkal indultam el a 239-es szoba fele, hogy elvigyem a hercegnőt a kozmetikushoz. Kíváncsi vagyok, hogy bírja majd.

Yasss, még élek embik💁
Ez a rész egy kicsit hmmm. Unalmas lett?XDDD Just a little bit.
Na mindegy, azért remélem nektek tetszett:3
Holnap még felrakok egyet, mert a nyaralásom alatt sikerült előre megírnom pár részt.
Viszont a nyár további részében nem tudom mennyire lesz időm írni vagy felrakni a blogrészeket.
Ha tetszett, komizzatok, vote-oljatok💛
All the love, A.

Ps: az a fenti kép azért elég hunszut😫🙏💕
Ja és még valami.
Ti mit szóltok Harry rövid hajához? Örültök, hogy levágatta, vagy nem annyira tetszik?
Én tegnap megláttam az új képeket róla és jézusom. Fél óráig fangörcsöltem. Nekem nagyon bejön. Mondjuk ő mindenhogy tökéletes.
Komolyan csak
Csak nézzetek rá
Sírok olyan gyönyörű