hotel room » l.s /befejezett/

Twenty-one

- Azt hittem nem fogsz örülni, hogy idehoztalak - nevette el magát, ahogy beléptünk a kapun.
- Régebben is imádtam állatkertbe járni, ez most sem változott - ujjainkat ismét összekulcsoltam, majd visításban törtem ki. - Lou! Delfinek! - senki nem nézhetett hülyének, ahogy Louist ráncigálom sikítozva az akváriumhoz. Á, nem.
- Látom van ami nem változott - mosolygott rám szeretetteljesen, mire elpirultam. Kiskorunkban a szülei egyszer elvittek minket a londoni állatkertbe, én pedig már akkor is imádtam az állatokat.
- Még emlékszel? - kérdeztem meghatódva, mire csak egy puszit nyomott az arcom jobb oldalára, és bólintott egyet. Elérzékenyülve döntöttem a fejem a vállára, miközben a delfineket néztük.
- Jól van, mostmár menjünk tovább - szakította meg a meghitt csendet Lou, mire én csak csibészen néztem rá.
- Menjünk a tesóidhoz.
- A kikhez? - rökönyödött meg.
- Tudod, a gorillákhoz - ekkor már elkezdtem szaladni, ő pedig utánamrohant, miközben kiabált.
- Állj csak meg! Gyere vissza! Kiknek a tesói a gorillák? - lihegett futás közben.
- A tieid - nyújtottam ki a nyelvem, mire csak gyorsított a tempóján.
- Te kis mocsok - szűrte a fogai közt vigyorogva, majd elkapott a karomnál fogva, de akkora volt a lendületem, hogy rázuhantam.

Nincs annál jobb érzés, mint ráeszmélni, hogy Louison fekszel. Éreztem a szíve dobogását, és az egyre süllyedő és emelkedő mellkasát. Kezeimet megtámasztottam feje mellett, szerelmesen belenéztem a szemébe, majd hogy kicsit rájátsszak a dologra, végigsimítottam a mellkasán, miközben egyik kezemmel felnyomtam magam róla. Végül tenyeremet nyújtottam neki, hogy felkelhessen ő is a földről. Mikor már mindketten a saját lábunkon álltunk, egymástól fél méterre sétáltunk tovább. Olyan szinten zavarban voltam az előző történés miatt, hogy az hihetetlen. Louis csak halkan lépegetett mellettem, néha pedig elkaptam a pillantását, ahogy engem fürkész. Persze ettől rögtön levert a víz minden alkalommal.
Egy idő után közöltem Louval, hogy elmegyek a mosdóba, és elindultam az egyik irányba, viszont ő hűen követett, egészen az ajtókig.
- Öhm... Miért jöttél utánam? - vontam fel kérdőn a szemöldököm, mert úgy gondoltam, hogy majd visszamegyek hozzá.
- Csak hogy ne veszítsük egymást szem elől - kacsintott rám, mire a bőröm pár árnyalattal vörösebb lett, de csak beslisszoltam a fülkékhez.

Miután elvégeztem a dolgom, épp a kezemet mostam, amikor megéreztem egy meleg tenyeret, ahogy óvatosan hasamra csusszan. Fel akartam sikítani, annyira megijedtem, viszont a kar hátrahúzott, amitől egy mellkasnak ütköztem. Azonnal megismertem Lou illatát, és rögtön ellazultam az ölelésében. Viszont az ujjai rendületlenül cirógatták a hasamat, amitől éreztem, hogy problémáim adódnak lent.
- Lou - sóhajtottam félig nyögve, ahogy hátrahajtottam a fejem a vállára. - Ezt ne itt - mondtam fojtottan. - Kérlek.
- Akkor hol? Hazamenjünk? - suttogta a fülembe, majd azt éreztem, ahogy nedves puszikkal hinti be a tarkómat, hajamat pedig egyik kezével arrébbsöpri. Az érintésektől jóleső bizsergés járt végig, és aprókat sóhajtottam. Mázlink volt, hogy csak mi voltunk bent.
Szerintem Louis egy idő után megelégelte ezt a helyzetet, mivel sebesen megfordított, és reakcióidőt sem hagyva tapadt az ajkaimra. Nem gondolkoztam, azonnal visszacsókoltam, és csak átöleltem a nyakát, miközben ő a derekamnál tett ugyanígy. Egy idő után egyre durvábban csókoltuk egymást, én pedig erősen beleharaptam az alsóajkába, és meghúztam, amitől számba lihegett.
- Kurvára felizgatsz, Harold - suttogta, homlokát pedig az enyémnek döntötte.
- Mi az hogy Harold? - tettettem felháborodást. - Szóval így játszunk, Lewis? - vigyorogtam rá sejtelmesen.
- Így-így, Harold.

Nem is gondoltam volna, hogy ez a becézgetés csupán elterelés lenne, mivel a következő pillanatban már a kezét éreztem meg a merevedésemen. A meglepetéstől nem tudtam mit reagálni, szemeim tányér méretűre váltottak, és csak kapkodtam a levegőt. Ő végig a szemeimbe nézett, figyelte a reakciómat, amitől végül elvigyorodott. Viszont eltoltam a kezét, mielőtt túl késő lenne.
- Kérlek Lou... - hunytam le a szemeimet.
- De miért nem?
- Louis, az Isten szerelmére, egy állatkert wc-jében vagyunk - engedtem el a nyakát, majd kifelé indultam volna, viszont ő megragadta a csuklóm, és visszarántott.
- Azért ugye ezt majd folytatjuk? - huncut mosollyal nézett rám, amitől a fejem ismét kivirult.
- Talááán - húztam el a betűket, majd ismét kifelé indultam, de most a seggemre csapott rá. Nem szóltam érte semmit, csak hátranéztem, majd kinyújtottam a nyelvem, amitől édesen elkuncogta magát.

***

Az egész nap csodálatos volt. Louis olyan aranyos volt velem, mint még soha. Néha pedig olyan szivecskeszemekkel nézett rám, hogy azt hittem elájulok. Rengeteg képet csináltunk, állatokkal is, de közösen is.
Néhányan fel is ismertek, és odajöttek aláírást kérni, amitől iszonyat boldog lettem. Egyik alkalommal viszont egy fiú jött oda hozzánk, és megkérdezte tőlem, hogy csinálhatunk-e egy olyan képet, amin megpuszilom. Nem igazán gondolkoztam a válaszon, ajkaimat az arcához tapasztottam, miközben ő megcsinálta a képet. Ezután szorosan megölelt, és elpirulva sétált el. Nocsak, nocsak. Meleg rajongóim is vannak. Louis ezalatt csak összefont karokkal forgatta a szemeit, és idegesen puffogott. Annyira édesen féltékenykedett, te jó ég. Viszont adtam neki is egy puszit, hogy ne érezze magát rosszul. Rögtön elvigyorodott.

Hazaérve azonnal a kanapéra dobtam magam, mivel hullafáradt voltam. Egyszercsak hallottam Lou halk lépteit, ahogy leül mellém. A kezembe nyomott egy gőzölgő bögrét, amiben forrócsoki volt. Rámosolyogtam, majd beleittam a kedvenc italomba. Ahogy elemeltem a számtól a bögrét, Lou elkezdett nevetni. Gondoltam, hogy csokis maradt a szám, mivel soha nem tudtam rendesen inni a forrócsokit. Már épp nyúltam volna, hogy letöröljem, amikor Lou hirtelen elkapta a csuklóm, és felém hajolt. Konkrétan lenyalogatta a szám fölött lévő forrócsokit, amitől csak ültem, mint a fa. Nagyra nyitott szemekkel figyeltem Louist, hátha csinál még valamit, de ő is csak nézett engem. A bögrémet lassan a dohányzóasztalra tettem, és visszatérdeltem az ágyra.
- Harry, én... - kezdett volna bele, de félbeszakítottam azzal, hogy beleültem az ölébe. Nem csak őt, de magamat is megleptem ezzel a dologgal. Karjai azonnal combjaimra csúsztak, amitől kirázott a hideg - de persze jó értelemben. Lassan hajoltam felé, hogy lássam mit reagál, de szemeiben csak a szerelmet láttam, és a csillapítatlan vágyat. Már épp megcsókoltam volna, amikor megköszörülte a torkát.
- Harry, várj - idegesen nézett rám, én pedig kérdőn figyeltem gyönyörű szemeit, amik bármikor megbabonáznak. - Szeretnék kérdezni valamit - fújta ki hosszasan a levegőt. - Szóval... Imádtam a mai napot veled tölteni. Tudod, rég nem élveztem ennyire valaki társaságát, és... - ismét köhintett egyet. - Már... - vakargatta az állát. - Ó, az ég áldja meg, sose voltam jó beszélő - nevette el magát. Én is elmosolyodtam, viszont már furdalt a kívancsiság, hogy vajon mit akar.
- Mondd, Lou - bíztattam.
- Oké, oké... Szóval már régóta ismerjük egymást, és sosem gondoltam volna, hogy egyszer idáig eljutunk, de... Muszáj megkérdeznem. Tehát...
- Lewis, fogytán az idegeim - öleltem át a nyakát, ugyanúgy, ahogy az állatkertben.
- Lennél a pasim? - tette fel egyszerűen ezt a kérdést. Hirtelen lesokkolódtam, nem tudtam mit válaszolni, és sajnos ő ezt máshogy értelmezte. - Oké, gondoltam. Akkor felejtsd el, csak lépj túl raj... - szélsebesen csókoltam meg, olyan hévvel, ami engem is meglepett. Annyira boldog voltam, hogy végre feltette ezt a kérdést, és most, végre, megtörtént.
- Te kis butus - szakadtam el az ajkaitól, miközben kapkodtam a levegőt. - Nem is tudod, mióta várom, hogy feltedd ezt a kérdést - Louis csak kérdőn várta a folytatást. - Persze, hogy leszek - nevettem fel, mire most ő csókolt meg, de sokkal szenvedélyesebben, mint eddig bármikor. Azt akartam, hogy ez a pillanat örökké tartson.

VÉGE

.
.
.
.
.

Nem amúgy, nincs végeXDDDD
Ahwwww nem tudtam tovább húzni az időt velük, remélem nem bánjátok. Örültök a friss párnak?🙈 Remélem tetszett a rész!
És még egy kérdés: mivel nem olyan hosszú a blog, ezért már nem lesz sok rész, de azért... Szeretnétek még egy +18-asat?
All the love xx