hotel room » l.s /befejezett/

Twenty-six

Harrynek az elkövetkezendő napokban biztosan azon járt az esze, hogy én egész nap merevedéssel járkáljak. Városnézés közben folyamatosan cirógatott, hozzámnyomta a fenekét amikor csak tudta, vagy egyszerűen csak mocskos kis dolgokat sugdosott a fülembe. Megértem őt valamennyire, mivel azóta nem feküdtünk le, amióta összejöttünk, de nem akarom a kapcsolatunkat lealacsonyítani azzal, hogy már röpke pár hét után lefekszünk egymással.

London rengeteget változott, amióta utoljára itt voltam. Mégpedig azóta eltelt már jó néhány év. Harryvel elmentünk a régi általánosunkhoz, amit én magamtól valószínűleg fel sem ismertem volna. Nem csak az épület változott, hanem a körülötte lévő környék is. Minden szürkébb lett, a régi zöldben pompázó parkok már sehol sem voltak.
Anne-nel is nézegettünk elég sok helyet, elautóztunk a kedvenc bowlingpályánkhoz, ahol én szépen legyőztem Harryt, aki csak bedurcázva figyelte, ahogy ellejtem az örömtáncomat.

Nem tudtuk, meddig szándékozunk maradni, de két hét szabadságot vettünk ki mindketten, tehát volt időnk bőven.
Ebből az időből, valamikor az ötödik napon, Harry-n már érezhető volt a feszültség. Nem tudtam, hogy amiatt-e, mert nem voltam képes lefeküdni vele, vagy más az oka. De ő nem válaszolt nekem, amivel hihetetlenül gyerekesen viselkedett. Az elején még csak nevettem rajta, de egy idő után már kezdett zavarni. Három napon keresztül ment ez így, amikor megelégeltem az egészet, és egyenesen megkérdeztem tőle, amikor a kertben voltunk.
- Most őszintén. Komolyan az a bajod, hogy nem fekszünk le? - vontam fel a szemöldököm. Nem válaszolt, csak a fűszálakat tépkedte. - Harry - noszogattam.
- Nem - válaszolt szűkszavűan, amitől kezdett bennem felmenni a pumpa.
- Akkor mégis mi a problémád? - érdeklődtem, miközben közelebb csúsztam hozzá a fűben ülve, és átkaroltam a vállát.
- Igen! Szerinted mégis mi bajom lenne? Miért, Lou? Már nem szeretsz? Ezért nem akarod? Meguntál? Ez a baj? Csak mondd el, és végetvethetünk ennek az egésznek! - vágta az arcomba. Szó szerint leesett az állam. Nem tudtam elhinni, hogy ezt gondolja rólam, ez egyszerűen... Egyáltalán hogy feltételezhet ilyesmit?
- Oké, ebből elegem van. Három kibaszott napon keresztül nem beszéltél velem azért, mert nem akarok veled még - vagy már megint - szexelni, aztán azt vágod a fejemhez, hogy emiatt nem szeretlek? Mégis mire gondoltál?? Hm? Elegem van, megyek haza - pattantam fel, mire Harry utánam kapott, de én gyorsabb voltam nála.

Mivel már elég késő volt, Anne a szobájában aludt, így nyugodtan trappolhattam fel a lépcsőn, hogy a bőröndömet kirángatva az ágy alól, összepakoljak.
Tényleg ez volt a tervem, de egy idő után csak összerogytam az ágyon. Gondolhattam volna, hogy ez az egész túl tökéletes volt így. Egy kis semmiségen vesztünk össze, ami valószínűleg mindenkinek hülyeségnek tűnik.
Fel akartam hívni Zaynt, de gondoltam nem zavarom, szerintem ebben a pillanatban is az esküvőt szervezte Liammel. Mert ők a fejükbe vették, hogy igenis nagy esküvőjük lesz, ezért Zayn minden másodpercben telefonhívásokat intézett, meghívott embereket, Liam pedig a helyszínt próbálta egyeztetni. Tehát ez a gondolatom hamar el is szállt.

Egyszerűen lerántottam a bőröndöt az ágyról, és törökülésben leültem a puha takaróra. Csak néztem ki az ablakon, az agyam teljesen kikapcsolt, így meg sem hallhattam, hogy valaki bejön a szobába. Lassan besüppedt mögöttem az ágy, de én még mindig üveges tekintettel bámultam az ablakot.
- Lou? - hallottam Hazz halk, reszelős hangját, amitől gerincemen végigszánkázott a jóleső borzongás. - Haragszol rám? - válaszként egy nagyot sóhajtottam.
- Nem, csak... Nem szeretem, amikor ilyen apróságok miatt kiakadsz. Az utóbbi napokban pedig hihetetlen feszült voltál, és alig beszélgettünk - fordultam vele szemben, amitől megláttam, hogy kissé könnyes szemekkel ül keresztbe rakott lábakkal előttem. - Te... Te sírtál? - emeltem fel jobb kezemet az arcához, majd letöröltem az éppen előbukkanó könnyét.
- N-nem... Csak rosszul éreztem magam. Ne haragudj! - hüppögött egy nagyot. - Nem akartam azokat az idiótaságokat a fejedhez vágni...
- Semmi baj! - csúsztam hozzá közelebb, majd belehúztam az ölembe, amitől szinte azonnal elpirult. - Máskor azért beszéljük meg az ilyen dolgokat, oké?
- Oké - biccentett aranyosan, majd szorosan megölelt.

Az ismerős érzés azonnal elöntötte a testem, ahogy visszaöleltem Őt. Pár percig így maradtunk, csendes némaságban, Harry pedig épp készült felkelni az ölemből.
- Hova-hova? - kaptam el a derekát, majd visszanyomtam az előbbi helyére.
- Hát, tudod... Én csak... - hebegett, miközben a hirtelen mozdulatomtól még jobban kapaszkodott a nyakamba, mivel majdnem hátraesett.
- Nem mész sehova - mondtam lejjebb véve a hangerőmet, majd egyik kezemet hátán felvezetve, durván belemarkoltam göndör, selymes fürtjeibe, és kissé hátrahúztam a fejét. Azonnal a nyakára tapadtam, amitől ellazult ölelésemben, és halkan szuszogott.
- Lou... - sóhajtott. - Én...
- Shh - pisszegtem bele a bőrébe. - Halkak leszünk.
- De én....
- Ne mondd, hogy nem akarod, mert most azonnal kiugrok az ablakon - nevettem bele halkan a nyakába.
- Oké, akkor gyerünk! - térdelt fel combom két oldalán, majd kezeit enyhén megemelte, így le tudtam húzni róla feleslegessé vált, szűk pólóját.

- Megőrülök érted - fogtam meg a csípőjét, majd erőteljesen magamhoz rántottam egy csókra.
- Mmm... Imádlak - nyögte bele a számba.
- Én is téged - nyomtam egy utolsó csókot duzzadt ajkaira. - Kell ez még? - utaltam a nadrágjára, mire ő azonnal a hátára vágódott, hogy levehessem róla a zavaró anyagot. Nem tétlenkedtem, alsójával együtt húztam le a lábain, így elém tárult tökéletes teste.
- Lou! - szólt rám, mivel továbbra is csak bámultam őt, mire fejemet megrázva kezdtem el magamról is lerángatni a ruhákat.

Lassan felmásztam a párnák közé, és a hátamra feküdtem, figyelve, hogy Harry ehhez mit szól. Csak egy vigyort villantott. Nagymacska mozgásával igyekezett feljutni hozzám, amikor pedig elért a céljához, ráült a csípőmre, aminek hatására nyögtem egyet.
- Nincs nálunk... ömm.. óvszer - pirult el, miközben a nyakamon lévő szívásfoltot simogatta, amit vetkőzés közben hagyott rajtam. - Se síkosító.
- Azok nélkül is megoldhatjuk - kacsintottam rá. - Akarod? - kérdeztem komolyan szemeibe nézve, mire csak dünnyögött valami olyasmit, hogy valószínűleg nem engedte volna, hogy levetkőztessem, ha nem akarja.
Csak kuncogtam egyet reakcióján, majd felnyúltam, és a tarkójánál fogva lehúztam magamhoz. Miközben száját ostromoltam, igyekeztem magunkat észrevétlenül felkészíteni a behatolásra.
Valamennyire sikerült, mivel Harry csak egy picit nyikkant fel, amikor elkezdtem befelé nyomulni. Erősen beleharapott az alsóajkamba, majd belenyögött a számba. Amikor már tövig benne voltam, elengedtem a tarkóját, hagyva, hogy felemelkedjen, és saját tetszése szerint csinálja.
Lassan kezdte előre-hátra mozgatni a csípőjét, de közben megint lehajolt, hogy megcsókoljon.

Pár perc múlva már eléggé gyorsított a tempón, ő a bicepszemet markolta, én pedig a haját túrtam mind a tíz ujjammal. Nem hittem volna, hogy Harry ennyire jól... lovagol. Néha-néha a nyakamon lévő szívásfoltot nyalogatta, vagy éppen még több helyen jelölt meg, amit én egyáltalán nem bántam.
Agyam kikapcsolt, csak Harryre figyeltem; a mozgására, a testére, a szívdobogására; amit szinte a fülemben hallottam. Vérem ezerrel száguldott az ereimben, végre megtapasztaltam milyen olyannal együtt lenni, akit valóban szeretek. Az eddigi kaladjaim során csak érdektelen emberekkel feküdtem le, komoly kapcsolatom pedig nem igazán volt. Persze nem lehet komolynak nevezni egy hónap után se, de érzem,hogy Nála ez máshogy van.

Harry hirtelen elszakadt az ajkaimtól, mire nyöszörögtem egy kicsit, majd a pillangó tetoválását simítottam körbe az ujjaimmal.
- Ma éjszaka a csillagokig repítelek - nézett le rám hirtelen, idegesítően szemtelen mosollyal, amivel az összes fogát kivillantotta.
- Vagy inkább én téged - morogtam vigyorogva, mire nevetve hagyta, hogy a derekába markolva magam alá fordítsam.

Heyyy
Szóval...
Eddig halogattam ezt, mostmár nem fogom. Gondolom érzitek, hiszen írtátok már páran, hogy nemsokára vége a blognak. Hát most elmondanám, hogyan is lesz ez.
Eleinte úgy terveztem, hogy csak 23 rész+epilógus lesz, de valahogy nem volt szivem ilyen hamar befejezni.
Viszont... Mostmár ezenkívül lesz egy rész, +epilógus.
Sajnálom, ha esetleg valaki többet várt, de egyszerűen nem tudnám tovább húzni a történetet, és talán már nektek is unalmassá válna.
Btw remélem tetszett a rész, a 18-as miatt még mindig kicsit furán érzem magam, bár most nem volt annyira részletes.
Várom a véleményeteket kommentben, találkozunk nemsokára❤
All the love xx