hotel room » l.s /befejezett/

Nineteen

Lou az út felénél viszont közölte velem, hogy akadt valami iszonyúan fontos dolga, így muszáj lesz lelépnie. Tehát a további utat egyedül tettem meg.
Úgy gondoltam, hogy ha már ennyire ráérek, elmegyek az egyik kávézóba, és iszok valamit.

Ahogy beléptem az ajtón, egy kis csengő csilingelt, jelezve, hogy új vendég érkezett. Leültem az egyik asztalhoz, ezt követően pedig vártam, amíg valaki idejön átvenni a rendelésemet.
Miután ez is megtörtént, és megkaptam a jegeskávémat, egy tenyeret éreztem meg a vállamon. Az érzés túlságosan ismerős volt, és azonnal Lou ugrott be, ezért belesimultam az érintésébe, és szinte dorombolni kezdtem.
- Lou - dörmögtem, ahogy elkezdett simogatni a tarkómnál. A körülöttünk lévőkről meg is feledkeztem, csak az érintésre figyeltem, de egy halk kuncogás megszakította ezt.
- Nem hinném, hogy ez a bizonyos "Lou" csinált már veled ilyet - kuncogott a fülembe az ismert hang, mire idegesen hajoltam el a kezeitől.
- Mit keresel itt? - sziszegtem dühösen, mire válaszra sem méltatva körbesétálta az asztalt, és leült velem szemben.
- Inkább kit keresek. Téged - nézett a szemembe, de én csak mérgesen álltam a pillantását. - És végre megtaláltalak - vigyorodott el gonoszan, és megpróbálta megfogni az asztalon lévő kezemet, de természetesen elhúztam onnan a karom.
- Akkor mást kérdezek - köhintettem egyet. - Miért kerestél? - vontam fel a szemöldököm.
- Nos... Nem tartottam túl kedves dolognak, hogy a múltkor otthagytál. Otthagytál egyedül, Harry - nézett bele a szemembe, miközben keze ökölbe szorult.
- Niall, te... Te csak egy egyéjszakás kaland voltál - értetlenül bámultam rá, azt hittem nem is érdekli ez az egész.
- Gondolhattam volna, hogy olyan vagy, mint mindenki más - forgatott szemet.

Már épp válaszoltam volna, amikor hátulról susogást hallottam, ezért automatikusan megfordultam, a mögöttem álló két lány pedig elkezdett remegni.
- Sz...szia. Harry Styles, ugye? - kérdezte az egyikük sokkos állapotban, amíg egyik kezében a telefonját szorította, a másikban pedig egy lapot tartott, egy tollal.
- Sziasztok - néztem rájuk, mire mindketten fülig pirultak, és bekönnyesedett a szemük. Tipikus tinirajongók. Imádom őket, olyan aranyosan viselkednek velem mindig. - Képet szeretnétek? - álltam fel az asztaltól, majd láttam, ahogy mindketten hevesen bólogatnak.
Odahajoltam először az egyikhez, és megöleltem, ő pedig szorosan ölelt vissza. Ezután a másikhoz is odahajoltam, el sem akart engedni.
Megcsináltuk a képeket, aláírtam a papírjukat, mindkettőjüket arcon pusziltam, mire vihogni kezdtek, majd hisztérikusan nevetni, végül zokogásban törtek ki. Megöleltem mégegyszer mindkettőjüket, és visszafordultam az asztalomhoz. Az viszont üres volt. Úgy gondoltam, nem iszom meg az italomat, hanem megyek egyenesen a hotelbe, ezért el is indultam.

***

Mire visszaértem a szobámba, már háromnegyed kettő volt, és azt sem tudtam mivel ment el így az idő.
Épp le akartam ülni az ágyamra, hogy kicsit pihenjek, amikor észrevettem a dohányzóasztalon egy kis borítékot.
Értelemszerűen nyúltam felé, majd néztem meg. Viszont semmi se volt ráírva, egy név sem volt, vagy valami. Kíváncsian bontottam ki, remélve, hogy ott lesz valami.
Először egy félbehajtott lapot vettem észre benne, amit óvatosan kivettem, majd elkezdtem olvasni a nem túl hosszú szöveget.

"Mivel láttam, hogy imádod az ilyen cuccokat, úgy döntöttem, veszek egy ilyet. Remélem eltaláltam a méreted, de ha nem, még kicserélhetjük. Mégegyszer boldog szülinapot, Hazza.

Ui.: Aztán lássam ám, hogy hordod!

Lou :)"

Lassan néztem bele a borítékba, ahol egy ezüst gyűrű pihent. Azonnal kivettem, de csak óvatosan, és jobban is megnéztem. Tejóég, milyen gyönyörű. Kék színű kristályok voltak belerakva a gyűrű közepébe, amik a fényben pontosan úgy csillogtak, mint Lou szemei.
Csodálatosan nézett ki.

Gondolkodás nélkül húztam fel a gyűrűsujjamra, majd amikor rájöttem, hova raktam, lehúztam, majd átraktam a bal kezem középsőujjára. Nem tudom, hogy Louis honnan tudta az ujjméretem, de tökéletesen eltalálta.

Gyorsan felpattantam, megkerestem a telefonomat, és tárcsáztam Lou számát. Alig két csöngés múlva felvette.
- Igen?
- Lou, ez... Ez csodálatos. Köszönöm. Nem is tudom hogy jutott ilyen eszedbe, de imádom. És a kis kövek benne, istenien néznek ki. Pont olyanok, mint a szemeid. Ugyanúgy csillognak - nem is tudtam miről beszélek, csak hadartam összevissza, de a túloldalról csilingelő kacajt hallottam, ezért elhallgattam.
- Boldog szülinapot, Sweetcheeks.

Heyyy
Remélem mindenkinek jól telt az első nap az iskolában. Már akinek ma volt:D
Nem szerettelek volna titeket ismét sokáig rész nélkül hagyni, ezért ezt most gyorsan összehoztam. Ha tetszett, jelezzétek nekem valamilyen formában:)
All the love as always