hotel room » l.s /befejezett/

Nine

Furcsán néztem Harry után. Most hirtelen mi baja lett?
A kettőjük beszélgetéséből nem sokat értettem, mert olyan félszavakban dumáltak, hogy az nem igaz.
A - még mindig - pult előtt ácsorgó szöszire néztem, aki csak dühösen meredt maga elé, majd hirtelen rámkapta tekintetét.

- Most elmegyek, de még visszatérek Harryhez - valahogy fenyegetőnek éreztem a hangját, bár nem értettem miért.
Lassan lépkedett hátrafele, majd megfordult, és távozott a hotelből.
Ez oké, de még mindig nem tudom, hogy ő ki a franc? Rendben, nem rám tartozik, de valahogy kíváncsi voltam.

Fél kettőig alig bírtam magammal. Folyamatosan sétafikáltam a pult mögött, ha jött vendég, azonnal ott termettem, ha rászállt egy szem por a pultra, azonnal hoztam a rongyot, hogy letöröljem.
Hogy ezt miért csináltam?
Nem mehettem fel Harryhez, mivel Lucas a lelkemre kötötte, hogy csak kivételes alkalmakkor mozdulhatok el a pult elől, így mivel ez - szerinte - nem olyan helyzet, hogy csak úgy felugorjak a harmadikra, így itt kellett maradnom.
Ezért voltam hiperaktív. Akartam, hogy teljen az idő, és próbáltam nem az órát bámulni folyton.

Úgy százezer év múlva - miután már annyit sikáltam a pultot, hogy szinte lekopott -, valami csoda folytán 13:15-öt mutatott az óra. Itt az én időm!
Szó szerint leszáguldottam a konyhába, Amynek csak annyit mondtam, hogy "Kaját Stylesnak, most!", majd miután megkaptam, kicsit óvatosabban indultam meg a 239.-es szoba felé.

Mikor már ott álltam és bekopogtam, a tálcával a másik kezemben, és türelmesen vártam, hogy valaki kinyissa az ajtót.
Háromszor is kopogtam, de nem jött semmi visszajelzés.
Kezdtem kicsit idegbeteg lenni, már toporogtam is türelmetlenségem miatt.
Nem vártam tovább, lenyomtam a fémkilincset, majd szinte berontottam az ajtón.
Igen ám, csak nem számítottam arra, ami bent fogad.

Harry a nyitott szekrénye előtt állt csípőretett kézzel, félig hátrafordulva, teszem hozzá: teljesen meztelenül.
- Louis! Mi a fasz? - kiabált rám, miközben a törölközőjét felkapva a földről gyorsan a derekára kötötte azt. A szekrényajtókat becsukta, majd felém fordult. Én teljesen lefagytam. Igazándiból nem is tudom miért, de megmozdulni se tudtam. A tálcát már úgy szorítottam az ujjaim között, hogy elfehéredtek az ujjperceim.
- Legalább azt a retkes ajtót csukd be - hangján hallani lehetett, hogy nem mérges. Pedig én az lennék, ha valaki rám nyitna - főleg ha közben meztelen vagyok.

Lassan becsuktam az ajtót, majd a tálcát a konyhapultra rakva, felültem egy bárszékre.
- Nem tudtál volna várni egy kicsit? - kérdezte Harry felém sandítva, miközben a fehér törölközőt jobban a derekára kötötte. - Szóltam, hogy egy pillanat.
- Nem hallottam - sütöttem le a szemeimet.
- Mindegy is, köszi a kaját - mondta, majd leült az ágyára.
- Ennyi? - kérdeztem félig felhúzott szemöldökkel.
- Mi ennyi? Mit szeretnél még?
- Hát. Ki volt az a srác?... - Harry orra kissé fintorba húzódott, amint megemlítettem Niallt.
- Muszáj erről beszélgetni? - kérdezte fájdalmas arccal, miközben rámnézett.
- Nem, de szeretném tudni ki volt az.
- Semmi közöd hozzá - nevetett fel kínosan, majd a földre szegezte tekintetét.
- Naaa, légyszi - kérleltem, majd felpattantam a székről, és mellé ültem le.
- Oké - fújta ki hosszan a levegőt. - Emlékszel, amit meséltem, hogy hogyan kerültem ide? - csak bólintottam egyet. - Ugye, mondtam, hogy... khm. Megfektetett egy srác... - vakargatta az állát, mire én csak kikerekedett szemekkel bámultam rá.
- Ő az?
- Igen...
- Hű. Erre nem gondoltam. És miért jött ide hozzád?
- Nem tudom. Biztosan hallotta, hogy ideutazok, és eljött. De nem különösebben érdekel, mivel már kezdtem elfelejteni. Erre idejön. Pf.
- Biztos fel akarja frissíteni az emlékeit - motyogtam, de igazából viccnek szántam.
- Louis! - nézett rám csúnyán.
- Bocsi - húztam be a nyakam vigyorogva. - Másnak biztos szivesebben engednéd, hogy megfektessen - vontam meg a vállam.
- Mi? - ekkor esett le mit is mondtam.
- Mi? - kérdeztem vissza. - Semmi.
- Hallottam ám - nézett rám huncutan.
- Öhmmm. Zaynékkel pénteken megint megyünk buliba - váltottam hirtelen témát.
- És nekem ehhez mi közöm?
- Hát velünk fogsz jönni - paskoltam meg a combját, amit már nem takart az anyag, így Harry ijedten nézett le a kezemre. - Bocs - kaptam el hirtelen a tenyerem.
- Biztos hogy nem jövök. Jövőhéten elkezdek dolgozni, szóval nem fogok bulikba járni.
- Látod? Ki kéne használnod, hogy van még pár nap pihenőd. Úgyhogy jössz.
- Nem fogok jönni - mosolygott önelégülten.
- De fogsz. Fogadjunk, hogy jönni fogsz?
- Fogadjunk - nyújtotta felém a kezét. - Na és miben?
- Ha én nyerek, elmehetek egy munkanapodra. Amikor képeket csináltok - vigyorogtam rá.
- És ha én nyerek? - kérdezett vissza azonnal.
- Olyan nincs. Úgyis jönni fogsz - vágtam rá, majd kezét szorosan megfogva ráztam meg. - Na de én most megyek - mondtam, majd odahajoltam arcához, és egy nagy cuppanós puszit nyomtam rá.
Amikor elhúzódtam, Harry csak furcsán nézett rám, mivel utoljára suliba pusziltam arcon. Egyszer pedig véletlen szájra, de azt inkább majd máskor elmesélem.
Vigyorogva mentem az ajtóhoz, majd visszanéztem rá és kacsintottam egyet.
Ő pedig csak ült az ágyán, és meredt maga elé. Gyorsan kimentem az ajtón, majd visszacsuktam azt.
Oké Louis, megkergültél. Először a beszólásom, aztán a puszi és a kacsintás. Tejóég.
Gondolkozás helyett inkább sietősre vettem a dolgot, és a lifthez mentem.

Hela buddies💁
Először is, KÖSZÖNÖM. Nemsokára elérjük a 4K megtekintést és 500 szavazatot. A blog pedig a fanfictionök között valahol a 60.helyen van. Ez azért rohadt jó hely ahhoz képest, hogy még csak 8 (mostmár 9) rész van fent.
Szóval köszönöm😭❤
A részről pedig csak annyit mondok, hogy majd nemsokára lesznek történések, ezt egy nyugisabb résznek szántam, de azért nagyon remélem, hogy tetszik.
All the love, A.