hotel room » l.s /befejezett/

Seven

Eltelt egy hét. Harryvel körülbelül ugyanannyira vagyunk jóban, mint régen a suliban, aminek felettébb örülök. Rengeteget beszélgettünk az elmúlt napokban, mesélt a karrierjéről, és én is neki a munkámról.
Egyszer olyan sokáig húzódott el a beszélgetés, hogy arra kaptuk fel a fejünket, hogy éjszaka fél 12 van.

Péntek. Végre. Ma megbeszéltük Liammel és Zaynnel, hogy elmegyünk bulizni, mivel holnapra kaptam egy szabadnapot.

Eleanorról múlthét óta nem hallottam, mióta üzenetet írt. Hát akkor jó nyaralást neki.

Ma fél kettőkor, miután felvittem a kaját Harrynek, a régi emlékeket idéztük fel.
- És emlékszel amikor a kop-kop vicceiddel fárasztottál mindenkit? - nevettem, Harry ágyán ülve.
- Persze. A kedvencem a tehenes - vágta rá a pulttól, miközben a levesét kanalazta.
- Melyik tehenes? - ráncoltam a szemöldököm.
- Knock knock (kop kop)- vigyorodott el.
- Neeeem, már túl vagyunk a kopkop poénjaidon - tettettem ijedtséget.
- Naa csak ezt az egyet - nézett rám bociszemekkel.
- Who's there? (ki van ott?) - kérdeztem unottan.
- The cow goes (a tehén mondja).
- The cow goes who? (a tehén mondja ki?) - "kérdeztem vissza szemforgatva.
- No, the cow goes mhoo (nem, a tehén azt mondja múú).

Fapofával néztem rá.
- Ez ritkaszar volt. Sokadjára is - közöltem vele.
- Nem is, ez egy jó poén - "sértődött" meg hercegnősen. Tipikus.

- Tényleg - jutott hirtelen eszembe. - Este elmegyünk Liammel meg Zaynnel bulizni. Nincs kedved jönni? - mivel már meséltem neki Ziamékről, tudja kik ők.
- Hát. Talán majd máskor. Holnap megyek dolgozni. Szóval.. ma pihennem kéne - húzta el a száját.
- Jó, akkor majd legközelebb - mosolyogtam rá.

- Taylor és Kendall akkor elhúzott innen? - kérdezte hirtelen.
- Aha, még 2 napja elmentek. És. Oké, Taylorról tudok. De mivan Kendallal? - kérdeztem értetlenül.
- Ő is rámmászott régebben. Szerencsére most békén hagyott, csak Taylor volt ilyen... khm. Pióca.
- Értem - bólogattam értelmesen. - Na de én lemegyek ebédelni.
- Jó étvágyat. Este még jössz? - kérdezte aranyos fejjel.
- Persze - mondtam, majd lesétáltam az alagsorba.

***

A nap hihetetlen gyorsasággal telt el. Már arra kaptam fel a fejem, hogy fél kilenc van, ami egyet jelent. Jön Liam meg Zayn.
Ahogy erre gondoltam, láttam, ahogy kézenfogva belépnek a hotel bejáratán. Mindig elcsodàlkozok azon, hogy milyen harmónia lengi őket körül már sok éve. Néha nár ténylegesen ijesztő, hogy ilyen jól megvannak.

- Szia Louis - köszöntött Zayn vidáman.
- Sziasztok - mosolyogtam rájuk.
- Akkor mehetünk? - kérdezte ismét Zayn, és körbenézett.
- Persze. Liam - fordultam felé, - nagyon szótlan vagy.

Mondjuk ennek ellenére vigyora az arcán levakarhatatlan volt. El nem tudtam képzelni, mi történt.
Na most indulás előtt lenyomtak egy gyors menetet? Vagy más?

- Én nem, csak - kezdett el beszélni, de belepirult. Lassan kivette a kezét Zayn ujjai közül, majd felém mutatta.
Először fogalmam sem volt, hogy mit nézzek, de aztán leesett.
- Jézusom, fiúk! - sikoltottam, de azonnal be is tapasztottam a számat. - Ez mikor történt? És hogy? Miért nem szóltatok eddig? - halmoztam el őket a kérdéseimmel.

Liam tenyerét lassan a kezembe fogtam, és megvizsgáltam a gyűrűsujján lévő, fehérarany gyűrűt. Olyan voltam, mint valami kiscsaj, akinek a barátnője mutatta meg a gyűrűjét.

- Ma délután. Zayn megkérte a kezem - mosolygott Liam.
- De nem csak ilyen szempontból kértem meg azt a csodatevő kezed - kacsintott rá Zayn, mire Liam elvörösödött.
- Oké fiúk, részleteket nem kérek - nevettem el magam, majd ők is becsatlakoztak hozzám.

Mivel a munkatársaimtól és Harrytől is elköszöntem, így csak kimentünk Zayn sötétkék kocsijához, majd beültünk és elindultunk a belváros egyik ismert szórakozóhelye felé.
Az úton csak bámultam ki az ablakon, és gondolkoztam.
Igazából nem is tudom min, de mire belemerülhettem volna, a fiúk már szálltak is le a kocsiból. Hamar ideértünk. Mondjuk Zayn vezetésmódjával, nem csodálkozom.

A "diszkó" bejárata előtt két bitangnagy őr állt, akiknek a kezébe dossziék voltak, benne a napi névsorral. Mivel ez egy olyan hely, ahová előre kell foglalni az időpontot.

Miután leellenőrizték - kétszer is, - hogy biztosan rajta vagyunk-e a listán, beengedtek.
A küszöbön átlépve hangos partyzene fogadott, amit már a kocsiból is hallani lehetett.
A tánctéren emberek hada vonaglott és dörgölőzött egymásnak, mivel az minden volt csak nem tánc.
A pultnál is rengetegen ültek. Néhányan csapatostul, néhányan csak egyedül üldögélve iszogatták a poharuk tartalmát.
Egyesek pedig egymást rángatták be a mosdókba, vagy a homályos, kissé elrejtett folyosókra. Nem nehéz kitalálni, mit csinálnak ott bent.
Mondjuk nem hibáztatom őket. Néha én is megteszem. Igen. Ismeretlenekkel. Lányokkal-fiúkkal egyaránt. Minek a kapcsolat? Szerintem az egész szerelem dolog hülyeség. Meg amúgyis. Engem úgy tűnik messziről elkerül Ámor-nyila. Vagy micsoda.

Mikor felkaptam a fejem, csak arra lettem figyelmes, hogy a pulnál ülünk mindhárman, és máris tolódik elém egy whisky-s pohár.
Nem szarakodtam, azonnal letoltam az egészet. Bár kicsit kaparta a torkom, mivel nem vagyok én olyan nagy iszákos.
Miután megittam, már jött is a következő kör.

Úgy tizenöt perc telhetett el maximum, de én már eléggé be voltam csípve, a mellettem ülő jegyesek pedig úgy el voltak merülve egymás szájában, hogy szerintem szétszedni se lehetett volna őket.
Liam szemből ült Zayn ölében, és hevesen falta az ajkait. Eléggé izgató látványt nyújtottak, mit ne mondjak.

Tekintetemet elszakítottam róluk, majd a pultos lányra néztem, Cindyre, aki az asztalra ráhajolva nézte a tömeget, mivel most épp nem volt dolga.
Dekoltázsa akkora volt, hogy szerintem a köldökéig beláttam. Nem mintha zavart volna.

- Mit kérsz még, szépfiú? - mivel általában ide járunk bulizni, ezért Cindy már ismer minket. És engem így hív.
- Mostmár csak egy korsó sört - sóhajtottam nehezen forgó nyelvvel.
Bólintott, majd töltötte is a habos italt.

Mikor már azt is legurítottam, úgy döntöttem megyek táncolni.
Ahogy a tánctérre értem, azonnal nekem simult valaki hátulról.
Megfordultam, és láttam, hogy egy barnahajú lány áll velem szemben. Gondoltam miért ne.
- Heló cica - búgtam a fülébe, mire egész teste megborzongott. - Van kedved táncolni az éjszakában? Megfogtam a derekát, majd ujjaimat lassan a fenekére vezettem, és szorosan magamhoz húztam, amitől elvigyorodott, majd karjait nyakam köré fonta, és még jobban hozzám nyomta magát.
Elkezdtünk mozogni a zenére, majd csak arra kaptam fel a fejem, hogy közeledik hozzám az arca. Még a szemeit is lehunyta, nem számítva elutasításra. Nekem nem volt kedvem ehhez. Valahogy... Nem tudom.
Mi?
Miért? Mi van velem?
Egyszerűen torkot köszörültem, és otthagytam a tánctéren a megszeppent lányt.

Hela guys💁
Próbáltam sietni ezzel a résszel, mert az előzőre sokat kellett várni.
Sajnálom, de átnézni sincs kedvem.
A végét is sírógörccsel írtam végig:')
Lehet hogy most egy ideig nem lesz rész, de max egy hét.
És igazából ne gondoljatok semmi szörnyűre, csak családi problémák:'))
Köszönöm az előző részhez érkezett visszajelzéseket és voteokat.
See ya soon