hotel room » l.s /befejezett/

Twenty-two

*Louis szemszöge*

Reggel ahogy kinyitottam a szemem, halk szuszogást hallottam magam mellől. Vagyis inkább a mellkasom felől. Lenéztem, és Harryt láttam meg, ahogy átölelve a hasamat alszik, fejét a mellkasomnak döntve. Fogalmam sincs, hogyan került ide, de azt biztosan tudom, hogy nem itt aludt el.
Bal kezemet végigfuttattam a hátán, majd a tarkójánál álltam meg vele. Még álmában is kirázta a hideg, és halványan elmosolyodott.

Hirtelen a tegnapi nap jutott eszembe, és el sem tudtam hinni, hogy megkérdeztem tőle. Talán elsiettem, talán nem. Szerintem nem, és úgy tűnik ő igazán örült, hogy végre feltettem a kérdést. Esküszöm olyan, mintha megkértem volna a kezét - halkan felnevettem, amitől Harry mocorogni kezdett mellettem. A hajával kezdtem babrálni, amit szerencsére most nem fogott kontyba, így tincsei szabadon lógtak a vállára.

- Mhmm - suttogta, majd kezeit elvette hasam körül, és nyújtózkodott egyet. Álmosan rám nézett, majd ahogy rájött, hogy tényleg ott vagyok, elkerekedtek a szemei. - Lou - boldogan elmosolyodott, majd a nyakamhajlatomba temette az arcát.
- Jóreggelt cica - cirógattam meg ismét a hátát. Mivel nem volt rajta póló - ahogy rajtam sem -, így felforrósodott bőre azonnal felmelegítette a kezemet.
- Cica? - kuncogott édesen, majd egy lágy puszit hagyott a nyakamon. - Még csak tegnap óta járunk, és te máris becézgetsz? - orrát végigvezette a kulcscsontomon, amitől megborzongtam.
- Talán zavar? - kérdeztem tőle huncut hanglejtéssel.
- Nem - vigyorgott rám. - Ma dolgozol?
- Szerencsére nem, úgyhogy egész nap a tiéd vagyok - egy pillanat alatt kerekedtem fölé, így a takaró a csípőmig lecsúszott, én pedig két kézzel támaszkodtam Harry feje mellett. Csak néztem őt, ahogyan gyönyörű ajkai finom mosolyra húzódnak, majd karjait nyakam köré fonja. Már épp hajoltam volna le, hogy megcsókoljam, amikor hirtelen megállított.
- Lou, ne! Még csak fogat sem mostam! - kapta a kezeit az arca elé.
- Akkor nem csókollak meg, hanem... - egyre lejjebb csúsztam a testén, majd a hasát kezdtem el cirógatni.
- Ne - mondta erőtlenül, de én rendületlenül simogattam a hasát.
- Miért ne? Nem akarod, hogy... - tenyerét azonnal a számra tapasztotta, majd mérgesen nézett rám.
- Nem, nem szeretném. Tegnap jöttünk össze - nevetett fel. Tenyerét levettem a számról, majd rávigyorogtam.
- Csak felvilágosítalak, hogy már le is feküdtünk.
- Jó de... Az más volt - pirult el, én pedig csak nyomtam egy cuppanós puszit az arcára.
- Na, én lemegyek reggelit készíteni, addig szedd össze magad - pördültem ki az ágyból, majd visszanéztem Harryre, aki csak visszabújt a takaró alá, és egyáltalán nem úgy tűnt, mint aki azt tervezi, hogy kikel az ágyból.

Komótosan ballagtam be a fürdőszobába, majd miután elvégeztem a dolgomat, a konyhába mentem le.
Mivel tudtam - éreztem -, hogy Harry visszaalszik, így volt időm reggelit készíteni. Úgy döntöttem, palacsintát csinálok, epersziruppal. Miután csomómentesre kavartam a tésztát, elkezdtem lassan a tepsibe önteni őket.
Kis idő múlva már egy halom palacsinta várt a tányéron, és a tészta is elfogyott, két pohárba öntöttem narancslevet, majd az eperszirupot kivéve a szekrényből, egy tálcára raktam, a palacsintákkal együtt.

Lassan haladtam fel az emeletre, és még a lépcső aljából is hallottam Harry szuszogását. Elkuncogtam magam, azonnal eszembe jutottak a régi emlékek, amikor kisgyerekként aludtam náluk, vagy ő nálunk. Sosem horkolt, mindig csak hangosan szuszogott, ami annyira aranyos volt tőle, hogy imádtam hallgatni. Ami mostanra sem változott meg, viszont muszáj volt felébresztenem.
Ahogy beértem a szobámba, láttam, ahogy a hátán fekszik, szétvetett karokkal, szája résnyire nyitva van, és a takaró félig le volt csúszva a hasán.
Ahogy az ágy mellé értem, a tálcát az éjjeliszekrény mellé raktam, majd elkezdtem Harryt keltegetni.

- Hazz - simítottam meg a karját. - Kelj fel, csináltam reggelit - halkan beszéltem, nem akartam, hogy megijedjen. Te jó ég, úgy viselkedek, mintha a gyerekem lenne...
- Hmmm? Mmm - nyöszörgött még mindig csukott szemekkel, majd mélyen beleszagolt a levegőbe, azonnal tágra nyitotta végül szemeit, és felült. - Palacsinta? - nyalta meg az ajkait, amire nekem természetesen pont, hogy kiszáradt a szám. Miket művel velem ez a pasi...

***

Miután rendesen megreggeliztünk, csak feküdtünk az ágyban, és filmeket néztünk a laptopomról. Már délután volt, de még mindig nem akartunk kikelni a takarók melegéből. Harry a vállamra hajtotta a fejét, és így nézte a filmet. Időközben magára kapott egy pólót, ahogy én is, mivel nem akartam, hogy egész nap félmeztelenül flangáljunk. Veszélyes lenne az én szempontomból. Főleg ha Hazz van félmeztelenül.

Éppen egy vígjáték közepén tartottunk, amikor Harry telefonja hirtelen megcsörrent. Hazz furán nézett rám, majd telefonját lekapta az éjjeliszekrényről, és épp készült megnézni az üzenetet, amikor felnevettem.
- Mi az? - nézett rám mosolyogva.
- Imádom, hogy ilyen a telefonod.
- Már megint ezzel vagy elfoglalva? - forgatta meg játékosan a szemeit, majd megnézte az Iphone hátoldalát. Rosegold. - Szerintem jól néz ki - vont vállat.
- Persze, hogy jól. Hercegnőhöz hercegnőcuccok illenek - vigyorogtam rá, majd lágyan megcsókoltam.

Ezután Harry megnyitotta az üzenetet, viszont én nem láttam, mivel a telefon félig el volt tőlem tartva.
Annyit láttam, ahogy Harry hirtelen lesápad, majd kapkodni kezdi a levegőt.
- Hé - fogtam meg a vállát. - Mi történt? Mi áll benne? - néztem bele a szemébe, de ő csak lefagyva bámult előre.
Gyorsan kikaptam a kezéből a telefont, majd sietősen elolvastam az üzenetet.

Találkozunk hamarosan, angyalom. Ajánlom, hogy nem fogsz örülni a találkozásnak. N

         

Hey guys
A következő rész hosszabb, és eseménydúsabb lesz.
Addig is várom a véleményeket erről a részről♡
Nem unjátok a blogot? Nekem ezt nagyon fontos tudnom, mivel én imádom írni, de csakis akkor, ha érdekel titeket
All the love xx