hotel room » l.s /befejezett/

Twenty-five

- Uram, jól van?

Még csak homályosan láttam a külvilágot, szemem nem tudta befogadni a fényt, amivel megvilágították az arcomat.
- Uram - szólított valaki újra, amitől mostmár rendesen pislantottam egyet. Két rendőr állt előttem, akik kérdőn méregettek.
- H.. Hol van Niall? - kérdeztem halkan.
- Mr. Horan? Kint ül a rendőrautóban. Letartóztattuk emberrablás és bántalmazás vádjával, miután a fekete hajú barátja elmesélt nekünk mindent. Bár most magát is kihallgatnánk az ügyről.
- Hol van Harry? - jött a második kérdésem.
- A göndör hajú? - nézett rám a szemüvege mögül az idősebb rendőr, mire bólintottam egyet. - Talán a fürdőszobában. Éppen leápolja....
- Zayn - segítettem ki.
- Igen, ő. Nos, akkor elmondaná nekünk, hogy mi is történt pontosan.

Lassan, sajgó tagokkal ültem fel a kanapén. Kiderült, hogy még mindig Niall házában voltunk, bár minnél hamarabb akartam innen szabadulni.
Gyorsan elhadartam a rendőröknek az egész sztorit, bár az okát nem tudtam az elrablásnak. Ezután ők csak bólintottak, jelezve, megértették a dolgokat. Sietősen távoztak, majd minket itthagyva száguldottak el a rendőrautójukkal.
Én pedig csak ültem egymagamban, és próbáltam másra gondolni, mint arra, hogy mennyire fáj az arccsontom.

- Lou! - hallottam meg magam mellől az ismerős hangot, mire a fájdalmat ignorálva, azonnal felálltam a kanapéról, hogy Harryre nézhessek. Mostmár jobban nézett ki az arca, bár a szeme alatt még mindig látszott egy kissé az a kis ütésnyom.
Mosolyogva nézett rám, könnyes szemekkel, és én is ugyanezt tettem. Pár pillanatig némán fürkésztük a másikat, de a következő másodpercben úgy megindult felém, hogy majdnem hátraestünk. Karjait szorosan fonta nyakam köré, és nem csókolt meg, csak ölelt. Kezeimet automatikusan vezettem a derekára, majd ott kulcsoltam össze őket, magamhoz láncolva őt, és így maradtunk. Hosszú, hosszú percekig. Tudtam, hogy mit érez. Nélküle ez a másfél nap, mintha egy évnek tűnt volna. Üresnek éreztem magam, és már az első pillanattól fogva hiányzott.
Éreztem magamon teste melegét, a karja szorítását, fülemben pedig a lágy szuszogását, ami nyugodtsággal öntött el. Örökre így tudtam volna maradni.
- Khm... Nem szeretnék semmit megzavarni - annyira éreztem, hogy a jó pillanatokat mindig tönkreteszi valaki... - De haza kéne vigyelek titeket - folytatta Zayn.
- És ezt a házat csak úgy itt hagyjuk? - kérdeztem, miközben elszakadtam Harrytől, de ő ezzel párhuzamosan úgy simult hozzám, mint egy cica. Imádom.
- Engem az sem érdekel, ha leég. Megérdemelné ez a köcsög - utalt Niallre.
- Hát akkor menjünk - biccentettem az ajtó fele, majd Harry derekát átkarolva indultunk ki a kocsihoz.

***

- Istenem, de jó, hogy megint itt vagy - sóhajtottam egy nagyot, ahogy beléptünk a lakásomba.
- Én is örülök neki - hallottam magam mögül Harry hangját, majd csak annyit éreztem, hogy a hátam nekivágódik az előszoba falának.

Hazz szája azonnal megtalálta az enyémet, durván próbált csókolni, de én leállítottam, majd végigsimítva az arcán, lassan kezdtem becézgetni az ajkait. Tenyereimmel arcát fogtam közre, amíg ő lassan a derekamra fűzte karjait.
- Hiányoztál - suttogta a nyakamba, miután elváltunk egymástól.
- Te is nekem - simogattam lassan a hátát, majd besétáltunk a nappaliba. - El akarod mesélni, hogy mi történt? - néztem rá, miközben leültem a kanapéra, magammal húzva őt is, majd mosolyogva néztem, ahogy féloldalasan beleült az ölembe, fejét pedig vállamra hajtotta.
- Annyi a lényeg, amit a telefonba is mondtam. Még mielőtt beértem az ügynökséghez, egyszer csak elkapott, és magával ráncigált. Lou, én... Nem akartam, hogy ez legyen - rázkódott meg a teste.
- Shh... Semmi baj, nem a te hibád - pusziltam meg a homlokát.
- Én... Megcsókoltam őt - testem seperc alatt feszült meg, és már arra készültem, hogy felálljak, de Harry hamarabb szólalt meg. - Kényszerített rá. Nem akartam megtenni, de fenyegetett. Aztán pedig... megütött. Sajnálom, Lou - éreztem, ahogy könnyei eláztatják a pólómat, bennem pedig csillapodott az indulat - bár nem Niall-lel kapcsolatban.
- Nem haragszom Harry - emeltem fel a fejét, majd végigsimítottam az arcán.
- Szeretlek - bukott ki belőle. Egy szó, mégis olyan sokat jelent.
- Szeretlek - mosolyogtam rá, és komolyan is gondoltam. Szemei elkerekedtek, majd a nyakamhoz bújt, és szorosan megölelt.
- Haza szeretnék menni holnap.
- Csak nyugodtan. Meddig maradsz? - kérdeztem tőle.
- Szeretném ha velem jönnél - kérdésemet figyelembe se véve mondta ezt.
- Hazz, én... Nem tudom, hogy jó ötlet lenne-e. Már jó pár éve nem találkoztam a szüleiddel...
- Nem érdekel. Velem jössz - nézett mélyen a szemeimbe, mire elmosolyodtam.
- Hát jó - vontam meg a vállam, majd lassan felemeltem őt az ölemből, hogy feltápászkodjak. - Akkor kérek egy kis szabadságot.
- Egy hetet! - vágta rá, mire csak elnevettem magam.

***

Mivel Harrynek a modellügynökség biztosította az utat, így már másnap el tudtunk indulni a repülővel. Röpke pár óra alatt Londonba értünk, amitől engem azonnal megtámadtak a régi emlékek. Azóta nem voltam itt, mióta Amerikába költöztem. Viszont semmi nem változott.

Ahogy a taxi beért Harryék utcájába, remegés futott végig rajtam, majd éreztem, ahogy Harry nyugtatóan megszorítja a combom. Idétlenül rámosolyogtam, majd kifizettem a taxisnak az utat.
A ház elé érve kiszáradt a torkom. Ugyanúgy nézett ki, mint 10 éve, amikor Harryvel önfeledten töltöttük az időnket itt.
- Harry - rántottam vissza a karjánál fogva. - Nekem ez nem fog menni.
- De igen! A szüleim imádni fognak.
- Nem is szóltál nekik, hogy jövünk! - próbáltam keresni a kifogásokat.
- De tudnak róla, pontosabban csak anya, apa most egy üzleti úton van. Mondjuk lehet, elfelejtettem neki megemlíteni, hogy te is jössz - vigyorodott el önelégülten.
- Na jó... - húztam magam után idegesen a bőröndünket. - Na, jössz már? - kiáltottam idegesen utána, mivel én már a kocsifelhajtón voltam.

Amikor az ajtó előtt álltunk, toporogva vártam, hogy Harry bekopogjon, majd hogy nyíljon az ajtó.
Anne szeme meglepődve kerekedett el, amikor egy személy helyett kettő állt az ajtójában. Ez a nő ugyanolyan gyönyörű, mint évekkel ezelőtt. Körülbelül semmit sem öregedett.
- Anya! - ölelte meg azonnal Harry.
- Hazza! Úgy hiányoztál.
- Te is nekem - engedte el lassan Anne-t, majd szeretettel teli szemekkel nézett rá.
- Örvendek, Mr....? - kijelentése helyett inkább kérdés lett.
- Louis Tomlinson - mosolyogtam rá, mire lefagyott, majd kezét visszaejtve maga mellé kezdte el vizsgálni az arcom.
- Te jó ég! - a felismerés szinte tapintható volt a hangjában. - Lou, tényleg te vagy az? - fogta meg a karom lágyan, mire mosolyogva bólintottam egyet, és karjaim közé vontam.

      
     
- Harry, mondhattad volna, hogy nem egyedül jössz  - dorgálta meg a fiát, ahogy beértünk a konyhába, miután lepakoltuk a cuccokat.
- Meglepetésnek szántam - vonogatta a vállát Harry, majd egy cuppanós puszit adott, amitől az egész fejem vörös lett, és azonnal eltoltam magamtól.
- Ezt ne itt - suttogtam neki összehúzott szemöldökkel, mire Anne felnevetett a hűtő elől.
- Engem nem zavar, kedvesem, csak nyugodtan. Örülök, hogy Harry végre talált magának valakit. Tudod, eddig senki mellett nem tudott megállapodni - öntött három pohárba bort.
- Anya! - sziszegte Harry a fogai közül, de engem érdekelni kezdett ez az egész.
- Senki mellett? Ezt úgy érti, hogy nem volt senkije eddig? - sandítottam rá Harryre.
- Ugyan, ne magázz le, Lou. És igen, tudomásom szerint te vagy neki az első - közölte velem, mire Harry arcon csapta magát. - Hosszú még az este, fiam, ez még semmi.
- Igen, a pasid vagyok, jogom van ahhoz, hogy cikis sztorikat tudjak meg rólad - vigyorogtam rá, mire ő csak felnevetve megforgatta a szemeit.
- Csak kerülj este a kezeim közé - suttogta bele a fülembe, majd vigyorogva otthagyott minket a konyhában.
Te jó ég.

Heyy!
Ahogy megígértem, itt is van az új rész, ami remélem nem lett unalmas.
Továbbra se felejtsetek el kommentelni és voteolni❤

All the love xx