Past & Present

Aki vagyok

- Ki vagy te?- suttogta egy újabb hang az éjszakába, mielőtt elsötétült volna a világ előtte. A forróvérű ifjú tisztában volt vele, hogy nem ő az első ember, aki ezt a kérdést teszi fel, és nem is az utolsó.

Mindkét világháborúban ott volt és harcolt, mert nem tehetett mást.

Vadászpilótái élén repült, szelte a levegőt, úgy érezte, övé a táj, az összes folyó, és domb és hegyvidék, akármerre a szem ellát, itt minden az övé, felettük szállt, és persze a föntről oly aprónak tűnő emberek fölött is. Fentről néz le rájuk, mintha ő uralná az egészet. Nem tudta, milyen lehet egy istennek lenni, de valahogy így képzelte el.

Átsuhant a felhők között, távoli vidékek felett. Már régóta nem járt arra senki, legalábbis olyan, aki szembeszállt volna velük. Látták őt, és a hatalmat és erőt, amit képvisel, tudták, hogy itt ő a nyertes. Erre a gondolatra elmosolyodott, szívét melegség töltötte el.

Majdnem minden egyes nap így telt, de sohasem unt volna rá. Ahány nap, annyi féle, és mindet úgy várta, különös izgatottság, tettre készség lett rajta úrrá. Tekintete végigpásztázta az eget, ellenséges repülők jöttek, németek, de nem aggódott, tudta, nem lesz baj.

Ám az egyik vadászrepülőgépben... Németország ült, mindenre elszánt tekintettel.

Ekkor még jobban elvigyorodott, biztosan nem lesz probléma, ezt is megoldja, mint annyi minden mást, tisztában volt azzal, hogy kicsoda, és hogy ez milyen hatalommal jár. Nem lehet baj.

És miért is?

Mert ő Amerika.