Tudatlanság

Chapter Nineteen

- Nos, halljuk, mi történt? – dőlt hátra székében John, miután mindenki mást kiküldött a helységből. Cora csendben nézelődve várt a szoba másik felében.
- Az az igazság, hogy belekeveredtem valamibe és kötelezettségemnek éreztem, hogy beavassalak téged is a helyzetbe, mint a helyi rendfelelőst. – kezdtem bele egy angyali mosolyt villantva felé.
- Értem. Micsoda megtiszteltetés. – mondta egy hasonlóan ártatlan arccal viszonozva a megjegyzésem. Azonban innentől kezdve jött a komoly része a dolgoknak, így egy gyors nevetést elengedve, komolyra is vettem a szót.
- Nem is olyan régen megkeresett engem egy ... különleges pár. Az egyikük vérfarkas, míg a pár másik tagja csak félig az. – kezdtem bele, amit hallva az ő tekintete is rögtön megszilárdult, majd válasz helyett csak határozottan bólintott egyet, hogy folytassam.
- A félig vérfarkas, Luna, pedig terhes. – engedtem szabadjára a bombát, mire egy halk szisszenés hangzott fel. Egy megértő mosollyal arcomon folytattam.
- Egy vámpír is érkezett velük, aki egészen eddig nálam húzta meg magát a párral együtt, de most már jobbnak láttuk, ha inkább beolvadnak a helyiek közé. Egyelőre minden oké, bár egy jó nagy csapat vadász és természetfeletti keverékéből álló hadat már ki kellett vonnom a forgalomból, de tiszta a terep jelenleg. Figyeltem az állapotukat is, már teljesen felépültek és a baba is egészséges. – avattam be nagyvonalakban az eddig történtekbe, mire egy kicsit megterhelten kezdte az orrnyergét masszírozni.
- Értem. – mondta egy sóhajt követően. – Nos, akkor majd értesítem a falkatagokat a dologról és erősítek a védettségünkön, tekintettel a helyzetre.
- Szuper, de nem kell túlzásba vinni, mert én is tervezek inkognitóba vonulni és szemmel tartani a dolgokat egy időre. – tettem gyorsan hozzá, mire felkapta a fejét és összeszűkített szemekkel kezdett méregetni engem.
- Van ennek bármi köze az állapotodhoz? – kérdezett rá óvatosan, mire kedvesen elmosolyodtam biztatásképpen.
- Nyugodtan kérdezhetsz bármit és igen. Volt egy kis összetűzésem egy démonnal pár nappal ezelőtt és most telis-tele vagyok démoni erővel. Tehát nem lenne érdemes bármilyen közegbe mennem egy ideig, tekintve, hogy nem tudom kontrollálni. – magyaráztam el neki a helyzetet röviden, mire még komorabb lett a légkör a helységben.
- Nos, hát, akkor nyugodtan maradj itt a falkaterületen, amíg úgy érzed, hogy szükség van rá. Meg akkor hivatalosan is bevennénk téged az őrjáratba és hozzád igazítva terveznénk. – mondta egy kis szünetet követően, amire válaszul hálásan elmosolyodtam és boldogan elfogadtam ajánlatát. Tekintve, hogy elméletileg mindent szóba ejtettünk és az alfa is befejezte a gondolatmenetét, így indulásra készen fel is álltam, amikor még egy utolsó dolog eszembe jutott.
- Még annyi, hogy egy pár napra városon kívül leszek, de bármikor elérhettek telefonon, nem fogok semmi veszélyeset csinálni, csak látogatóba megyek, még mielőtt belefognánk a dolgokba.
- Rendben, akkor majd visszatérünk erre, amikor visszajöttél. – korrigálta terveit fejében, én pedig beleegyezésül bólintottam is egyet.
- Kérhetnék egy papírt meg tollat?
- Oh, persze, máris. – válaszolta, majd már meg is kaptam az említett eszközöket. Kezembe vettem a tollat, majd gyorsan lejegyeztem a telefonszámomat a papírra.
- Ezen a számon keressetek, ha bármi lenne.
John bólintott egyet, majd ezúttal már tényleg elköszöntünk egymástól és el is hagytuk a helységet Cora-val együtt.

Hazaérve, Cora is meg én is bevonultunk a szobánkba, majd a szükséges dolgokat elkezdtük egy táskába összepakolni. Bár nem terveztem túl sokáig Royston-ban maradni, a falkánál már viszont igen sokáig szándékoztam lebzselni a visszatérésemet követően. Ezek alapján pedig előre előkészítettem még egy kupac ruhát.
- Kihez mész látogatóba? – jelent meg Cora a szoba ajtajának helyén, ami még mindig hiányzott a legutóbbi incidens óta. Behúztam a cipzárt a táskámon, majd egy nagy levegőt véve lehuppantam az ágyra és megtapogattam a mellettem lévő helyet jelzésként.
- A szüleimhez akarok visszamenni. Múltkor a könyvtárba láttam egy könyvet, ami onnan való volt és egyszerűen úgy éreztem, hogy szükségem van erre a kiruccanásra. – magyaráztam el, mire eleresztett egy halk „Óh"-t.
- Hát, sok sikert hozzá és nyugodtan hívj, ha van valami. Még, ha csak két fülre is van szükséged! – mondta lelkesen, mire hálásan megköszöntem az ajánlatát.
- Eljössz velem a farkaspárhoz? Vagy mész egyből Ash házához?
- Még szép, hogy megyek veled! Nagyon sokáig aligha látni foglak, szóval kihasználom az alkalmat, amíg még együtt lehetünk. – mondta, mintha csak ez természetes lenne, mire elpirulva meglöktem őt a vállánál fogva.
- Úgy beszélsz, mintha kapcsolatban lennénk. – viccelődtem, mire sértődötten viszonozta a gesztusom.