Tudatlanság

Chapter Twenty-eight

/Cora/

Sarah eltűnése óta az egész falka hangulata a béka feneke alatt van, engem is beleértve. Dean az, csak többet merül el a gondolataiban. Gondolom átgondolgatja azokat a szuper titkos terveket meg utasításokat, amiket semmi szín alatt nem oszthat meg velem. Megértem. Ilyen ez néha.

Viszont Ryan mindenkit leköröz. Remélem az alfa tudja, hogy mi van vele a köteléken keresztül, mert ő olyan szinten bekattant, hogy még a történtek napján fogta magát és se szó, se beszéd, farkasalakban lelépett. Néha halljuk vagy nagyon ritkán valaki látja is hazajönni, de egy gyors zuhany meg néhány falat után már megint se színe, se hamva. Ja, szóval fogalmunk sincs, mi lehet vele, hogy egyáltalán miért rázta meg ennyire a dolog, amikor nem is voltak olyan hű, de nagyon közel egymáshoz a tudtom szerint. Ha nem ismerném, azt gondolnám, hogy valami hősszerelmes gyötrődésről van szó, de az ugyebár lehetetlen az ő esetében. Először mindenki meglepődött, de most már inkább a többiek is csak hagyják, hagy csinálja, amit akar, tekintve, hogy fizikálisan odafigyel magára, szóval nem káros még, amit művel. Bár mondjuk, Niall mesélte, hogy egyik éjjel mintha látta volna őt egyik éjjel Sarah szobájába bemenni, de nem is tudom. Lehet csak valamit visszavitt a helyére, hiszen napokig ott tartotta őt, amikor beteg volt. Mondjuk azt sem állítom, hogy nem volt egy kicsit fura kettejük között a levegő, amikor időnként, csak úgy kíváncsiságból belehallgattam egy-egy beszélgetésükbe. Valamelyik este, nagy pletykálásba kezdtünk a többiekkel, amikor már egy jó ideig szúrta már mindenkinek az oldalát a kíváncsiság, hogy akkor most mi is folyik közöttük valójában. A farkasfiúk azt állították, hogy Ryan mostanában többet beszélt Sarah-val, mint velük egy hónap alatt szokott, és ráadásul jó kedvvel. Azt mondták, hogy eddig nem nagyon érdekelte őket a dolog, szóval nem nagyon gondoltak bele semmit, de a mostani viselkedése miatt már nem olyan biztosak a dologban. Végül nem jutottunk sokra, és egy idő után mindenki kezdte érezni, hogy milyen abszurd is, hogy késő éjszaka kibeszéljük a két legeslegszerencsétlenebb helyzetben lévő társunkat, úgyhogy mindenki gyorsan elvonult inkább alváshoz készülődni.

Sarah anyukája meg abszolút elvesztette a színét. Mindenki egy örökfiatal, vidám és magabiztos személyként könyvelte el az első találkozás után, de most egy teljesen másik oldalát ismerhettük meg. Persze mindenki megérti, hogy miért is van ilyen ramaty állapotban, hiszen eltűnt az egyetlen lánya. Szóval igyekszünk udvarias távolságból odafigyelni rá. Viszont senki sem mer beszélni vele, mert elég ijesztő semleges arccal. Egyedül az alfa, John volt elég merész hozzá és általában ő szokott leülni vele megbeszélni, hogy éppen hogyan érzi magát meg egyebek. Elég jól kijönnek egymással.

Gondolataimból kiszakadva kezdtem el tálalni az ételt, amit itt gyors összehoztam. Miután mindenkinek kiszedtem az adagját, a maradék kaját és köretet beraktam középre, majd én is leültem egy székhez. Mióta elment Sarah nagyon sok szabadidőm lett hirtelen és Dean sem a legjobb beszélgető pajtás mostanában, szóval inkább a főzéstudományom fejlesztésébe temetkeztem el, aminek az lett az eredménye, hogy én lettem az ebédfelelős a falka számára. Bár nem bánom, igazán jó érzés, ahogy jóízűen eszik, amit készítettem.
- Kész a kaja! - szólaltam meg a normál hangerőmnél kicsivel hangosabban, mivel volt, aki kint volt az erdőben, de közben a bent lévőkre is tekintettel kellett lennem. Bár mondjuk, kétlem, hogy ne érezték volna már meg az illatokat. Nem is törve magam tovább a dolgon, falatozni kezdtem és közben az ideszállingózó farkasokat figyeltem. Niall lusta mosollyal az arcán köszönte meg az ételt, majd várakozás nélkül bele is kezdett az elfogyasztásába. A többiek is egy apró félmosollyal és bólintással megköszönték, majd neki is álltak. Igazán megnyugtató volt ez az egész helyzet, és ha tehetném, szívesen folytatnám miután Sarah visszatért is. Remélem rendesen etetik ott, ahol éppen van...