Love Game

1. fejezet

Basszus, el fogok késni! - gondoltam, miközben gyorsan kapkodtam a lábamat a kampusz folyosóján. Vadul pásztáztam a tantermek számait, amíg meg nem találtam a nekem megfelelő 106-os termet. Megtorpantam egy pillanatra, szusszantam egyet, és beléptem. Leültem a szokásos helyemre, a terem tetején lévő leghátsó sorba. Nem azért ültem hátra, mert nem érdekelt az óra - a média volt az egyik kedvenc tantárgyam -, hanem mert inkább szerettem kimaradni a figyelem középpontjából. Lassan beáramlottak a többiek is, és legvégül megérkezett a tanárunk. Nagyjából 35-40 körüli fazon volt, nagyon fiatalosan tanított, mindenki szerette őt, talán ezért is volt ilyen népszerű az órája, és nem azért, mert mindenkit annyira érdekelt a média óra. Nem siette el a terembe való belépést, komótosan sétált a tanári asztalhoz, majd lazán nekitámaszkodott. Figyelmetlenül firkálgattam a füzetembe, amíg meg nem hallottam valami egészen fontosnak tűnő információt.

- Gondolom egyikőtöknek sem kell bemutatni, hogy a mai világunk mekkora részét tölti ki a „social media", és hogy mekkora lehetőséget rejtegetnek ezek a platformok. Vegyük például a legnagyobb videómegosztó portált, a YouTube-ot - mondta, én pedig felkaptam a fejem, és összeráncoltam a szemöldököm. Mire gondolhat? - Mivel itt sokan médiát és filmkészítést, fotózást tanultok, úgy gondoltam, talán tanulságos lehet, ha valaki, aki már kiaknázta ezeket a lehetőséget, eljön hozzátok és beszél egy kicsit erről.

Mi? - gondoltam. Ezt most úgy értsem, hogy egy youtuber fog órát tartani nekünk? Nyugi, (Y/N), valószínűleg nem túl híres, egy híres embert nem hiszem, hogy meg tudna szerezni a suli. Bár ki tudja? Ki lehet? Mark? Jack? Esetleg PJ? Anyám, mennyire király lenne találkozni PJ-vel! Bár biztos ciki lenne, mert totál fangirl módba kapcsolnék, és idiótát csinálnék magamból. Vagy esetleg mindannyian?

Hirtelen iszonyú izgatott lettem, ugyanis rengeteg időt töltöttem avval, hogy a YouTube-on nézek különböző embereket. Nem volt nagy titok, és az sem, hogy miért – mindig megnevettettek, ha szomorú voltam, inspirációt adtak, ha valami nem ment. Szerettem úgy tekinteni rájuk, mint barátokra, akikkel még sosem találkoztam – vagy beszéltem. De ez annyira nem is számított. Alig bírtam megmaradni egy ülőhelyemben, annyira kíváncsi voltam. Vajon mikor? Ma? Holnap?

Az osztályban egész nagy zsivaly kerekedett, miközben én a gondolataimba merültem, szóval a tanárunknak, Mr. Jacobsnak le kellett csitítania minket.

- Emberek, nyugalom! Örülök, hogy lelkesek vagytok, ugyanis a vendégünket a mai órára hívtam meg – tudom, hogy az ilyet illene bejelenteni, de úgy gondoltam, akik rendszeresen lógnak az órákról, azok így jártak, és nem érdemelnek meg egy ilyen meglepetést, nemde? – kérdezte, és ártatlanul széttárta a karjait, mire az osztály halk nevetésben tört ki. Mr. Jacobs telefonja megpittyent a zsebében, megnézte, és óvatosan visszacsúsztatta a zsebébe. – Ha megbocsátanak, el kell mennem a vendégünkért – mosolygott, és kilépett a teremből.

- Jézus, (Y/N), ez annyira király, nem? – kérdezte a legjobb barátnőm, miközben a karomat szorongatta. Teljesen be volt zsongva. – Szerinted ki lesz az? Talán az én drága Markimoo-m?! – kérdezte, és a remény ott csillogott a szemében, ő is teljesen fangirl üzemmódba kapcsolt. – Vagy talán PewDiePie? – folytatta a találgatást, és a pólómra bökött, amit múlt hónapban vettem. Pewds egyik Bro Army-s pólója volt.

- Valószínűleg nem, tudtommal nem szokott ilyen dolgokat vállalni – feleltem tűnődve. Tényleg nem láttam rá esélyt, hogy ő jönne el ma hozzánk, de a gondolat már ott motoszkált a fejem leghátulján, hogy mi lenne, ha mégis? Valószínűleg elájulnék, és nem tudnék vele egy szót sem beszélni. Olyan ciki vagyok! A zsongás egyre hangosabb lett a teremben, mindenki kíváncsiskodott, türelmetlenkedett, találgatott. Az előadás még el sem kezdődött, de már ez is nagy bizonyíték volt arra, mekkora jelenség is a YouTube.