emlékezz rám (BTS fanfiction)

2.rész-Két ember szívdobbanása

"Yoongival mindig a csillagokat néztük...csillagnézés közben nem kellett gondolnunk semmire. Csak mi ketten voltunk és a végtelen csillagos ég."

Vidáman keltem fel az ágyamból. Egy 23 éves, dolgozó nő,  aki megakarja váltani a világot. Ez vagyok én, csupa boldogság és optimizmus. Na jó, azért annyira nem vagyok vidám lélek, de ma reggel olyan hangulatom volt.

Amint felkeltem az ágyról, kinyújtózkodtam és megindultam a folyosóra, hogy onnan benyithassak a mosdóba, ahol lehetségesen a nagyim nincs bent és nem kell az ajtó előtt szobroznom, amíg ki nem jön. Ma úgy látszik nagy szerencsém van, mert a fürdőszoba üres volt. Bementem és amint felfogtam kontyba a középhosszú hullámos barna hajam, beléptem a zuhany alá és letusoltam. Mikor kész voltam rendbe szedtem magam. Mint mindig kisminkeltem magam, ez számomra fontos. Sokat adok a külsőmre. Már említettem, hogy amióta lefogytam, divatosan öltözök és sminkelek. Örülök, hogy végre nem vagyok kövér.

Amint elrendeztem magam visszaspuriztam a szobámba és a szekrény elé léptem, ahol legalább fél órát álldogáltam, mire rájöttem mit kellene felvennem az első munkanapomon. Felhúztam egy fekete cicanadrágot, egy hosszú fehér pólót és egy szürke kardigánt, mivel ősz van és elég hideg szél fúj. A nyakláncom, mint mindig a blúzom alá tettem és már kész is voltam. A fehér válltáskámba bepakoltam a szükséges dolgaim, majd a vállamra kaptam és mentem is le a konyhába, ahol a nagyim már biztos elkészítette a reggelit.

Mikor leértem köszöntem a nagymamámnak és bele is kezdtem az ékezésbe. Amíg ettem a nagyi laptopozott. Nos igen, a nagymamám elég modern, nem az a régies, hagyománymegőrző asszony.

-Aigoo...ezek a lányok tényleg nagyon őrültek lehetnek.-szólalt meg-Te hallgatsz koreai pop zenét, ugye?-nézett rám érdeklődve.

-Igen. De nem vagyok nagy rajongója egyik bandának se. Csak meghallgatom a dalaikat. Ennyi.-magyarázkodtam-Miért kérdezed?

-Hát, most olvasom, hogy a rajongók megint nem bírtak magukkal és az egyik koreai énekes a repülőtéren elesett és megsérült. Valami BTS tag vagy ki?-magyarázta a nagyi, mire lesokkoltam, és a kanál kiesett a kezemből.

-HOGY HÍVJÁK?-kiáltottam idegesen.

-Hohó! Nyugodj le édesem, a fiú neve Park Jimin.-mondta és egy kicsit lenyugodtam. 

"Azt hittem Yoongi sérült meg. Annyira megijedtem.

Azért sajnálom Jimint. Szegény fiú."

-Értem.-mondtam kicsit nyugodtabban.

-Szegény fiú elesett és megütötte a kezét.-olvasta tovább.

-Az eszem eldobom az ilyen őrült rajongóktól! Az agyamra mennek a folytonos rajongásukkal.-morgolódtam-Na megyek dolgozni. Kívánj szerencsét!-keltem fel az asztaltól és megöleltem.

-Sok szerencsét!-mosolygott, majd tovább hagyta, hogy elragadja az elektronika és az internet sötét aurája.

Gyorsan felhúztam a fekete kis szárú csizmám, majd hívtam egy taxit. Amíg az autóban ültem elgondolkodtam.

"Big Hit ügynökség...melyik banda is van ott? EXO? Monsta X? B.A.P? GOT7? Esetleg a History? Nem emlékszem!"

Hát igen, mondtam, hogy nem vagyok nagy fan. Jóformán én csak meghallgatom pár banda dalait és ennyi. Nem tudok semmit a bandákról, a tagokról és nem tudom ki melyik ügynökségnél van. A BTS-ről sem tudok semmit, mivel sosem érdekeltek annyira. Csak Yoongi, de őt ismerem, minek utánanéznem.

"Apropó...BTS! Ők melyik ügynökségnél vannak? Ó...tudom már! A JYP-nél vannak! Igen ott vannak. Akkor a GOT7 van a Big Hitnél! Igen, tuti ők vannak ott."

Boldogan szálltam ki a taxiból és ballagtam be a kis ügynökségbe, aminek bejáratánál két nagy melák díszelgett, 'Ha közelebb jössz agyonverlek!' arckifejezéssel. Magamra erőltettem egy aranyos mosolyt és megindultam a bejárat felé, de az egyik őr kitette a kezét, aminek nekimentem és elveszítve egyensúlyom hátraestem. Tudni illik rólam, hogy fájdalmasan béna vagyok. Szó szerint. Lassacskán felkapartam magam a földről és egy dühös pillantást vetettem pillanatnyi gondom okozójának, miszerint fáj a fenekem, mert ráestem. Mivel kulturált és kifinomult nőnek akartam beállítani magam, ezért nem kezdtem bele a trágár szavakkal teli mondandómba, hanem egy újabb mosolyt erőltettem a pofimra és újból megpróbáltam bemenni az ajtón...mint most is kevés sikerrel.

-Aish! Komolyan! Az eszem eldobom!-kiáltottam, majd mikor észbe kaptam, szépen hangnemet váltottam és kijavítottam magam-Vagyis...elnézést. Bemehetnék?-kérdeztem nyugodt és nőies hangon.

-Maga meg ki az isten?-kérdezte mogorván az őr, aki miatt a hátsófelem fáj.

-Kérem uram.-mosolyogtam-Én nem vagyok isten, esetleg istennő.-kacsintottam, de az őr arca meg sem rezzent, csak mogorván figyelte a mozdulataim-Öhm...izé...mindegy.-hagytam rá és bele is kezdtem a bemutatkozásba-Én vagyok az új dolgozó. A nevem Kwon Ha Eun.-hajoltam meg illedelmesen, majd az őr végignézett rajtam.

Szerintem lejátszódott benne pár gondolat, hogy mi lenne, ha most nem engedne be és én tovább nyomnám itt neki az értelmetlen szövegem, így nem helyeslően megrázta a fejét és beengedett az épületbe. Boldogan léptem át a küszöböt és megindultam az új főnököm irodája felé.

*Yoongi szemszög*

"Kwon Ha Eun...hol lehetsz most?"

A stúdióban ültem és a nyakláncomat nézegettem. Vajon neki még megvan? Mit csinálhat most?

"Már 10 éve, hogy nem láttuk egymást."

Nagy levegőt vettem és felkeltem a székről, idegesen a hajamba túrtam, majd megindultam az ajtó felé, ami a folyosóra vezet. Mikor indultam ki az ajtón, épphogy kiléptem a folyosóra, nekem jött valaki.

*Ha Eun szemszög*

A folyosón sétáltam. Vidáman lépkedtem a főnököm irodája felé, mikor hirtelen kinyílt előttem az ajtó és valaki kilépett belőle. Mivel nem tudtam felfogni a dolgokat, ezért nekimentem, vagyis szó szerint lefejeltem az orrát, ami folytán mindketten elestünk. A fiú mérgesen rám nézett. Az orra durván vérzett.

-Normális vagy? Nézz már a orrod elé!-kiáltott rám a fiú.

-Elnézést!-kértem bocsánatot félénken.

Jobban megnéztem az arcát. Bármennyire is véres volt az arca, annyira nem takarta el a vonásait. Amint végignéztem rajta észbe kaptam.

"NEM! Az nem lehet! Ilyen nincs! Most komolyan, akinek betörtem orrát, az Yoongi?"

-KI VAGY TE?-ordított rám.

"Hogy...ki vagyok én?

Istenem! Most mit tegyek?"