"Mikor még Yoongival kicsik voltunk, megkérdeztem tőle, hogy felismerne, ha megváltoznék. Azt válaszolta igen.
Akkoriban, biztosra tudtam, hogy igazat mond..."
Meghűlt bennem a vér. Nem tudtam mit válaszolni. Ha megmondom a nevem, felismer. Nem tudok hazudni, mert már átadtam az adataim és a papírjaim az ügynökségnek. Nincs más esélyem. Nem tudok hazudni. Viszont egy valamit tehetek.
-A ne-nevem...-dadogtam, majd mélyen Yoongi szemébe néztem-Kwon Ha Eun.-mutatkoztam be.
Meghajolni nem tudtam, mert mindketten a földön ültünk.
Yoongi lassan felvonta a szemöldökét és nagy szemekkel fürkészte az arcom. Az arcáról tükröződött a meglepettség. Pár másodperc elteltével beszédre nyitotta száját. Ajkai rezegtek és a hangja lágyan hangzott.
-K-kwon Ha Eun?-kérdezte tágra nyílt szemekkel.
-Igen.-válaszoltam-Ez a nevem.-tettem hozzá halkan, majd bele is kezdtem a hazugságba-Daejeon-ban születtem. Nem rég költöztem ide.-mondtam, majd felkeltem a földről és meghajoltam.
Felsegítettem Yoongit, aki értetlenül nézett rám.
-Daejeon? Jártál már Daegu-ban?-kérdezte felvont szemöldökkel.
Talán egy pillanatig haboztam. Csak egy pillanatig...elgondolkoztam mi lenne ha igazat mondanék. De csak egy pillanat volt az egész.
-Nem. Soha életemben nem jártam még ott. Miért kérdezed?-hazudtam, majd játszottam az értetlent, pedig jól tudtam mire akar kilyukadni.
-Az egyik gyerekkori barátomat is Kwon Ha Eunnak hívták. Azt hittem te vagy az...végül is megesik. Az emberek tévednek.-vakarta meg a fejét, majd hozzátette-Nos...nekem mennem kell. Máskor nézz a lábad elé.-nézett rám mérgesen, majd kikerülve engem, elment.
Olyan furcsa volt. Azt hazudtam Daejeonban születtem. Egy érzés fogott el, miután otthagyott.
Fájdalom.
Igen ezt éreztem. Nem értettem miért fájt, hisz én akartam, hogy ne ismerjen fel, de mégis...reméltem, hogy felismer. Most már mindegy. Ebből nem magyarázhatom ki magam.
Nagy levegőt vettem, majd folytattam utam az új főnököm irodája felé. Lassan lépkedtem és mikor végre elértem az ajtóhoz, izgatottan benyitottam. Amint beléptem a helyiségbe melynek falai világos barna színben adták át az iroda egyszerűségét, körülnéztem. Modern bútorokkal elrendezett közepes nagyságú szoba volt. Az új főnököm az irodai asztalnál ült. Mikor meglátott felkelt meghajolt, majd én is viszonoztam a gesztusát. Az íróasztala előtt volt egy szék, ahova leültem, így szemtől szemben tudtam társalogni a 40 év körüli férfival.
-Örülök, hogy itt van. A nevem Bang Sihyuk. Átnéztük az adataid és meg vagyunk elégedve önnel. Ha nincs semmi kifogása, akkor kérem itt írja alá és mától az ügynökség dolgozója.-magyarázta, majd egy papírt és egy golyóstollat tolt elém várva, hogy aláírjam a szerződést.
Gyorsan átolvastam, majd elégedetten bólintottam és mosolyogva aláírtam. A főnök is elmosolyodott és átvette a szerződést.
-Nos...üdvözlöm a Big Hit-nél.-mondta.
-Igyekezni fogok!-bólintottam mosolyogva-Öhm...Főnök?-szólaltam meg félénken.
-Mit szeretne, kisasszony?
-A születési adataim, mármint hol és mikor születtem...lehetnének titkosak? Úgy értem, hogy a Big Hit dolgozói és a kíváncsi emberek ne tudják ezeket az információkat rólam.-kérdeztem félénken.
-Erre miért van szükség?-kérdezte értetlenül.
-Nem szeretném az efféle adataim nyilvánossá tenni. Személyes okok miatt...-magyarázkodtam.
-Ha ez ennyire zavarja önt, akkor az adatai titkosak maradnak és nem adom ki senkinek se.-egyezett bele, mire elmosolyodtam.
-Köszönöm a megértését!-mondtam, mire a főnök csak bólintott.
Egyszer csak valaki kopogott, majd mikor a főnök beengedte, benyitott. Hátrafordultam, hogy megnézhessem ki az. Egy 30 körüli nő volt. Hosszú, sima, barna hajjal és sötét barna szemekkel. Sminkje kifejezetten profi, mégis alig észrevehető volt. Egy natúr smink ami eltünteti a bőrhibákat. Ügyes. Egy egyedi bézs színű, kicsit átlátszó inget és egy elegáns, fekete nadrágot viselt. Fekete nyaklánccal, nagy fülbevalókkal. Egy szintén fekete, elegáns cipő volt a lábán. Egy elegáns, komoly és magabiztos nőnek nézett ki.
-Na végre!-szólalt meg a főnök-Már vártunk!-mosolygott a nőre, aki megindult az íróasztal felé és a mellettem lévő székre leült. Amint elhelyezkedett, felém fordult.
-Ji Seo Yun.-nyújtotta felém a kezét bemutatkozásképp.
-Kwon Ha Eun.-fogtam vele kezet.
-Gondolom te vagy az új dolgozó.-mosolygott rám-Én vagyok az egyik fő sminkes, stylist és fodrász. Az újoncokért én felelek. Eddig csak négy lány volt a segítségünkre, de most már öt, ami rendívül megnyugtat.-magyarázta, majd hozzátette-Remélem nem fogok benned csalódni.
-Igyekezni fogok, hogy ne okozzak önnek csalódást!-mosolyogtam a Seo Yunra.
-Nos mivel elmagyaráztad a fontos dolgokat, kérlek vezesd körbe a kisasszonyt és magyarázd el neki, hogy mi a dolga.-fordult a főnök Seo Yun felé.
-Oké!-bólintott, majd felém fordult-Kövess!-utasított és azzal fel is keltünk és elhagytuk a helyiséget.
Mivel csend volt és nem találtam semmi témát, ezért nagy levegőt vettem és kíváncsiskodóan megkérdeztem a fiatal nőt.
-Észrevettem, hogy ön és a főnök tegezik egymást. Esetleg önök barátok...vagy házasok?-kérdeztem zavartan, mire Seo Yun elvörösödött és idegesen felém fordult.
-Csak gyerekkorunk óta barátok vagyunk!-mondta idegesen és rám mordult-Egyáltalán, hogy jutott eszedbe ilyen lehetetlen dolog?
-Csak...megérzés.-válaszoltam.
-Én is tegezlek, mert az alárendeltem vagy! Ne kíváncsiskodj!-mondta mérgesen és mentünk tovább.
"Gyerekkori barátok...de ismerős."
Egy kis idő múlva újra megszólalt.
-Mostantól hívj 'Asszonyom'-nak! Minden nap dolgozol reggel 08:00-tól délután 16:00-ig! Ha van koncert vagy esemény, ahol részt vesz a Big Hit, akkor túlórázol. Mivel két banda van az ügynökségnél, te valószínűleg a Bangtan Boysnál fogsz dolgozni, mert ők többen vannak. Én és még egy nő vagyunk a fő sminkesek. Az enyém a BTS, az övé pedig a Homme. Neki van két sminkese, nekem most már három. Nos...a BTS időbeosztásához kötöm a szabadnapjaid és a túlóráid. Például, ha ők szabadnaposak, akkor te is az vagy, ha ők túlóráznak, te is túlórázol. Bármikor bejöhetsz az ügynökségbe, ha szabadnapod van vagy már lejárt a munkaidőd. A dolgozóknak ez megengedett. Viszont vannak feltételeim. Nem akarom, hogy úgy nézz ki mint egy utcalány, szóval öltözz fel normálisan. Ide nem azért jössz, hogy másokkal flörtölj, hanem, hogy dolgozz. Értve vagyok? Kérdés?-magyarázta el a dolgokat Seo Yun.
"Miért pont a BTS? Miért pont Yoongi? Nekem nincs szerencsém..."
-Értettem, asszonyom. Viszont van egy kérdésem...Mit csinálok reggeltől délutánig az ügynökségben? Gondolom nem sminkelem egész nap a fiúkat...
-Nos igen.-bólintott-Hogy meglegyen a napi munkaidőd itt kell legyél legalább napi 8 órát. Ez az idő alatt, feladatokat is adhatok neked. Pakolás, rendelés, papírmunka...minden amiben segíteni tudsz nekem.
-Értem.-bólintottam.
-Most bemutatlak a dolgozóknak, aztán a BTS-nek. Viselkedj normálisan!-magyarázta, majd megállt egy ajtónál.
-Igenis, asszonyom!-szólaltam meg halkan.
-Nos, akkor én is üdvözöllek a Big Hitnél!-mondta mosolyogva és benyitott.
STAI LEGGENDO
emlékezz rám (BTS fanfiction)
FanfictionVárlak, azzal a parányi reménnyel, hogy egy nap, majd láthatlak.