emlékezz rám (BTS fanfiction)

29.rész-Bizalmatlan bizalmasok

"Egyre több ember életét teszem tönkre szimplán csak azzal, hogy lélegzem."

A szemeim tágra nyíltak.

"Mit tegyek?"

Nem kaptam levegőt.

"Mit tegyek?" 

Majd a kezeim rezegni kezdtek a félelemtől.

"Mit tegyek?" 

-Noona...miért nem válaszolsz? Te vagy az, ugye?-kérdezte Jimin idegesen, mire lehajtottam a fejem.

-Sajnálom.-nyögtem ki halkan.

-Miért hazudtál? Miért nem mondtad el?-kérdezte egyre hangosabban.

-Sajnálom.-ismételtem magam.

-NEM KELL A SAJNÁLATOD!-kiáltotta, mire összeszorítottam a kezem-Hazudtál nekem, Noona.-mondta halkabban-Legalább nekem elmondhattad volna...

Egy könnycsepp gördült le az arcomról. 

"Sajnálom."

Jimin a kezébe temette az arcát. Egy ideig semmi mást nem csináltunk...csak némán ültünk az óriáskerék kabinjában. Mikor leértünk, Jimin visszavette az álruháját, majd sóhajtott. Nem nézett rám. Kerülte a tekintetem.

-Szálj ki!-mondta idegesen.

Lassan felkeltem. A kabin ajtaja kinyílt. Könnyekkel a szemeimben Jimin felé fordultam.

-Te nem jössz?-kérdeztem, de választ nem kaptam.

Lehajtottam a fejem és kiléptem a kabinból. Megindultam előre. Egyre messzebb Jimintől. Az óriáskerék újból megindult és Jimin valószínűleg még mindig a kabinban ült. Próbáltam erős lenni.

"Most vesztettem el egy barátot. Egy nagyon jó barátot."

*Jimin szemszög*

"Mindenki közül...miért ő az?

Annyira akartam, hogy ne ő legyen. Hogy ne kösse semmi se Yoongihoz. Hogy ne csak titokban kedvelhessem.

Miért van az, hogy ennyire távol van tőlem?

Ha lépek felé egyet, ő hátrál kettőt."

*Ha Eun szemszög*

Sóhajtottam és indultam volna haza, mire megcsörrent a telefonom. Ismeretlen szám volt. 

-Haló?-szóltam bele-Kivel beszélek?

Egy ideig nem szólt bele senki. Már épp tettem volna le, mire megszólalt a telefonáló.

-Egyszer egy idős néni azt mondta nekem...-hallottam meg Jimin hangját-...ha két ember együtt van, mikor leeseik az első hó, akkor azok örökre együtt maradnak. Hallottál már erről?

-Igen.-válaszoltam halkan.

-Lehetne, hogy a jövő évben...velem töltöd azt a napot, amikor leesik az első hó?-kérdezte, mire lefagytam.

-Mi?-kérdeztem nagy szemekkel.

-Noona...nem tudok rád mérges lenni. Most örülsz?-kért számon terelve a témát.

Lehunytam a szemeim, és egy könnycsepp gördült le újból az arcomról. Elmosolyodtam.

-Nehéz eset vagy, Park Jimin!-mondtam szipogva.

-Te is, Kwon Ha Eun!-hallottam meg a hátam mögött a hangját, mire megfordultam.

Jimin állt előttem. Felnéztem rá...és hirtelen elkezdett esni a hó.