Epilógus-Cseresznyevirág

2.8K 432 194
                                    

"És akkor végre...megérkezett a tavasz. Nem csak a világba, hanem a szívünkbe is."

-2 hónappal később-

*Írói szemszög*

-Aigoo!-kiáltotta Hoseok-Aigooo!-kiáltotta ismét, ahogy körbenézett a dormban-Srácok! Most őszintén? Ha a menedzser hyungnim eljön holnap ide, mit fog látni? Egy dormot vagy a harmadik világháború után maradt romokat?-kérdezte idegesen, de választ...nem kapott.

Jungkook és Jimin a telefonjukkal babráltak a kisasztalnál, Jin a konyhában oktatta ki Taehyungot a főzésről, Namjoon a szobájában a laptopon szerkesztett valami, Yoongi pedig a kanapén ült és a híreket olvasta a telefonjájól.

J-Hope nagyot sóhajtott. Egy mérges grimasz kiséretében nekilátott a dorm kitakarításának, ami nem volt kis feladat. Ami ott volt...azt leírni is szörnyű. Még egy disznóól is tisztább volt, mint a padló.

Lehajolt és elkezdte egy szemeteszsákba összeszedni a szemetet. Mérgesen dobálta be a nassolnivalók és csokoládék megmaradt papírját a zsákba. Egyszer csak Yoongi a szenvedő barátjára nézett.

-Hé!-kiáltotta-Hagyd abba!-mondta, mire Hoseoknak felcsillant a szeme.

-Hyung!-kiáltotta mosolyogva-Csak nem azt mondod, hogy feltakarítasz helyettem?-kérdezte reménykedve.

-Hülye vagy?-kérdezte Yoongi grimaszolva-Hívom a takarítót!-mondta és beütötte a telefonszámot a készülékbe.

-Nekünk van takarítónk?-kérdezte nagy szemekkel J-Hope.

Yoongi vigyorogva bólintott és a füléhez emelte a telefont.

-Fél órával később-

-Gyerünk Byul! Ott kimaradt egy folt!-kiáltotta Yoongi, mire Ha Eun egy mérges pillantás kiséretében eltüntette az említett koszt.

-Aigoo Noona!-csóválta rosszallóan a fejét Jungkook-Gyorsabb nem tudsz lenni?-mondta, mire Ha Eun sóhajtott és tovább takarított.

-Noona!-guggolt le hozzá Jimin mosolyogva, mire Ha Eun felnézett rá-Keményen dolgozol!-mondta mosolyogva, mire Ha Eun is elmosolyodott, mert úgy érezte Jimin megérti-Ezért ha itt végeztél, takarítsd ki a hálószobákat is!-mondta, mire Ha Eunnak leesett az álla.

Yoongi elégedetten hátbaveregette tanítványát és leültek a kanapéra.

-Srácok! Kezdődik a kedvenc doramánk!-kiáltotta Jin és mindenki boldogan leült a kanapéra, kivéve a takarító Ha Eun-t.

-Ahh...milyen családias hangulat!-mondta mosolyogva Jimin.

-CSALÁDIAS HANGULAT?-kiáltotta idegesen-SZERINTETEK EZ CSALÁDIAS?-kérdezte Ha Eun idegesen a kezében tartva az egyik tag becses alsónadrágját.

-YA!-kiáltotta Taehyung zavartan és kivette a Ha Eun kezéből az alsónadrágot-Azért fizetünk, hogy panaszkodj?-kiáltotta, mire Taehyung lábara nézett.

-Gucci papucs?-nézte meg jobban a darabot-Tényleg?-kérdezte felhúzott szemöldökkel.

-Mi bajod van vele?-kérdezte Taehyung megsértődve.

-Az ég világon semmi!-emelte fel védekezésképp a kezeit-De mi az, hogy fizettek?-kiátotta idegesen-Ha fizettek, akkor kérem a pénzem!

-DE NEKÜNK CSAK KÁRTYÁNK VAN!-kiáltották egyszerre, mire Ha Eun idegileg kész volt.

-Megőrülök!-kiáltotta és visszament takarítani.

A fiúk tovább nézték a doramát, míg Ha Eun a konyha feltakarítása után Jin és Yoongi szobájába ment takarítani.

Jó ideig takarított, majd mikor yoongi ágyát csinálta meg, a párna alól kiesett egy album. Ha Eun leguggolt, hogy felvegye, de az album ki volt nyílva és egy érdekes képet talált benne. 

Igazából mondhatni lesokkolta. Ő volt a képen, mikor gyerek volt. De ő nem emlékezett, hogy készülhetett volna ilyen kép róla. Tovább lapozott. Aztán még tovább és tovább. Mindegyik képen ő volt és látszott, hogy mindet titokban csinálták.

Ha Eun tágra nyílt szemekkel nézte az albumot.

-Hé, Byul! Hogy haladsz?-lépett be hirtelen Yoongi. Nem kellett volna.

-TE!-kiáltotta Ha Eun, mire Yoongi a kezében lévő albumra nézett.

-Meg tudom magyarázni!-mondta Yoongi riadtan, mire Ha Eun nekivágta az albumot.

-TE KUKKOLÓ!-kiáltotta és elkezdte kergetni Yoongit.

A dormtól csak az üvöltözés hallatszott.

-MI VAGY TE? VALAMI PSZICHOPATA?-kiáltotta Ha Eun.

-Megtalálta az albumot?-kérdezte Jimin nevetve Yoongit.

-Ne itt rendezzétek a szerelmi ügyeitek!-kiáltotta Jungkook.

-NE CSINÁLJATOK MÉG NAGYOBB RENDETLENSÉGET!-kiáltotta Hoseok-Ki fog feltakarítani?

-Mi ez a családi perpatvar?-kiáltotta Jin jól szórakozva.

-A Gucci pólóm!-visította Tahyung, mikor meglátta, hogy Ha Eun rálépett a kincsére.

-Ha Eun, ha így folytatod ki leszel rúgva!-mondta Jimin neveteve.

-Ki rúglak én mindjárt titeket!-kiáltotta Ha Eun és tovább kergette Yoongit.

-SRÁCOK! Csönd legyen már! Én még nézem a doramát!-kiáltotta Namjoon és akkor elszabadult a pokol.


Valahogy így történt. A történetünk. A mi történetünk. 

Mert bármennyire is maradt minden olyan, mint a régi...megváltoztunk. Mert mindenki változik.

 Mostantól nem hátrálok meg, nem hazudok és nem sírok. Mert itt van a családom, a barátaim, Yoongi és a BTS.

Annyira boldog vagyok. Mert végre őszintén kimondhatom.

"Anya, apa. Jól vagyok."

emlékezz rám (BTS fanfiction)Onde histórias criam vida. Descubra agora