emlékezz rám (BTS fanfiction)

36.rész-Amikor felkel a nap

Byul (Csillag)

Késő este is csak téged nézlek,

ott fent a csillagos égen.

Jobban fénylesz bármely csillagnál,

boldoggá tenne, ha te is látnál.

A pillantásod miatt szívbeteg vagyok,

mikor meglátlak, olyan vagyok, mint valami bolond.

Előszőr azt hittem te is azt érzed,

hogy megtennél bármit értem.

Ma már tudom, hogy tévedtem,

te már nem sokat vagy velem,

amikor majd elmész, csak az emléked marad,

Csillag, csillag, csillag.

Mondhatok bármit,

hívhatok bárkit,

csak a közös titkaink emléke marad,

Csillag, csillag, csillag.

Túl sokszor bíztunk meg egymásban,

túl sokszor beszélgettünk titokban.

Emlékszel, hogy voltak titkaid,

amiket csak én tudtam egy ideig?

Volt, hogy sokat bántottalak a szavaimmal,

Volt, hogy te csak simán semmibe vettél.

Veled voltam és te is velem voltál,

aztán egyedülhagytalak, majd te is egyedülhagytál.

Ma már tudom, hogy tévedtem,

te már nem sokat vagy velem,

amikor majd elmész, csak az emléked marad,

Csillag, csillag, csillag.

Mondhatok bármit,

hívhatok bárkit,

csak a közös titkaink emléke marad,

Csillag, csillag, csillag.

Amikor a dal véget ért...zavartan néztem a színpadon álló Jungkookra. 

-Whoow! Jungkook!-kiáltotta a műsorvezető, mikor Jungkook mellé sétált-Ez nem volt semmi! Mintha egy viszonzatlan szerelemről szólna a dalod! Aigoo...le a kalappal! Elmondanád az albumodon szereplő összes dal címét?-kérdezte, mire Jungkook bólintott.