emlékezz rám (BTS fanfiction)

19.rész-Esthajnalcsillag

"Isten kegyetlen. Biztos megbántottam valamivel, hogy ennyire nem szeret."

-8500 ₩ lesz!-mondta az eladó a kasszánál, majd belepakolta a zacskóba az üdítőket és rágcsálni valókat.

-MENNYI?-kérdeztem nagy szemekkel, mire mindenki, aki a kisboltban tartózkodott, rám nézett-Vagyis...tessék.-adtam át a pénzt kínosan mosolyogva.

Sóhajtottam. "Mégis miért én fizetem ki a fiúk dolgait? Hova süllyedtél Ha Eun?"

Mikor az eladó odaadta a visszajárót, megfogtam a zacskót és megindultam vissza az ügynökségre. Amint kiértem az utcára, elkiáltottam magam.

-Aish! Komolyan!-kiáltottam.

"Mégis, hogy képzelték, hogy elküldenek a boltba, és pénzt sem adnak, azzal az ürüggyel, hogy nekik csak kártyájuk van?"

Ismételten sóhajtottam. Nagy levegővétel után megindultam egyenesen a Big Hit felé. A zacskó nagyon nehéz volt, így lassabban haladtam. Minden léptem kínszenvedés volt. Úgy éreztem majd leszakad a kezem. 

Amióta az ügynökségnél dolgozok, minden napom maga a pokol. December 10.-e van. Már több mint két hete szenvedek itt és tűröm Yoongi csicskáztatását és csípős megjegyzéseit. Olyan szinten utál, hogy azt nem lehet szavakkal kifejezni. A gyűlölete irántam a szó szoros értelmében árad a srácból. Csak rám néz és azt is megbánom, hogy megszülettem. A pulcsi esete volt az egyetlen kedves gesztus tőle, amióta itt dolgozok. Azóta csak bánt, bánt és bánt.

Végre megérkeztem az ügynökséghez, ahol a két "jó barátom" már várt. Az a két Mount Everest ma is a megszokott helyén szobrozott. Arcukon semmi érzelem. Olyan ijesztőek.

Amint elértem a bejárathoz, egy hirtelen ötlettől vezérelve megálltam és megpróbáltam szóba elegyedni a gorillákkal.

-Figyeljenek! Borítsunk fátylat a múltra! Tudom, hogy először nem volt meg köztünk az összhang, de mégiscsak munkatársak vagyunk.-mosolyogtam mire a két melák meg sem mozdult-Öhm...hallanak?

-Hé, törpe!-szólalt meg az egyik.

-Tessék? Én? Törpe?-kérdeztem idegesen.

-Aigoo...de idegesítő.-mondta a másik.

-Csak menjen be, és hagyjon minket dolgozni!- mondta az előbbi és meglökött, ami folytán beestem az épületbe.

-AZ ESZEM ELDOBOM! MÉGIS KINEK KÉPZELIK EZEK MAGUKAT?-kiáltottam-ÉN MEGPRÓBÁLTAM KIBÉKÜLNI, ERRE MEG BEVÁGNAK AZ ÉPÜLETBE! MIT IS MONDTAK?-kérdeztem magamtól-TÖRPE?-kiáltottam idegesen-MAJD MEGMUTATOM NEKIK KI A TÖRPE! ADDIG ÜTÖM ŐKET KALAPÁCCSAL, HOGY AKKORÁK LESZNEK, MINT ÉN!-kiáltoztam, majd hirtelen észrevettem, hogy valaki figyel.

Taehyung nagy szemekkel vizslatott. Az arckifejezéséből látszott, hogy mindent hallott.

-Nem tudtam, hogy ilyen erőszakos vagy.-nyögte ki.

-Áh...én nem is vagyok erőszakos.-magyarázkodtam kínosan-Csak tudod...egy kicsit feldühített az a két T-rex.-mutattam a bejárati ajtó felé.

-T-rex?-kérdezte, majd elnevette magát-Hány nevet adsz még nekik? Jobb lenne, ha tudnád a nevük.

-Miért? Te tudod a nevük?

-Nem. Eddig mikor beszéltem hozzájuk, soha nem válaszoltak.-vakarta meg a fejét.

-Oh...értem.-nevettem.

-Amúgy pont téged kerestelek. Yoongi küldött, hogy nézzem meg, hol vagy már az üdítőkkel és a rágcsálni valóval.