emlékezz rám (BTS fanfiction)

23.rész-Szívritmuszavar

"A szíve mélyén...ő jó ember."

-KWON HA EUN!-kiáltotta a nevem Seo Jun Főnökasszony, amint beléptem az épületbe.

Reggel 8 óra van és már üvölt velem. Ez rossz jel.

-I-igen?-dadogtam félénken.

-Tegnap mégis hova az istenbe tűnt?-sipákolta-Mikor bementem a személyzeti terembe, sehol sem volt!

-Oh...mo-mosdóban voltam.-dadogtam.

-És utána?

-Szóltak a munkatársaim, hogy mindenkinek haza kell mennie, így én is hazamentem.-hazudtam.

-Értem. Most elnézem önnek, de ha még egyszer előfordul, hogy nem találom ott, ahova rendeltem, nagyon megbánja!-fenyegetőzött, majd ment is a dolgára.

Sóhajtottam. "Ez a nő fura."

Nagy levegőt vettem, megigazítottam a pólóm, kihúztam magam és megindultam a személyzeti terem felé. Amint odaértem az ajtóhoz Kyung Mi és Cho Hee elkaptak és elhúztak onnan.

-A-a! Nincs idő reggelizni és pihenni! Indulunk készülődni!-magyarázta Cho Hee.

-Mégis hova megyünk?-kérdeztem.

-Fellépés!-jelentette ki Kyung Mi.

-De hát kora reggel van...-nyögtem ki értetlenül.

-Délután lesz a fellépés, és mi csak négy óra múlva indulunk a helyszínre, de előtte el kell készülnünk!-magyarázta Kyung Mi.

-Oh, értem.

-Na! Indulás!-kiáltotta Cho Hee és megindultunk a felszerelésért.

Beletelt két órába, míg mindent összeszedtünk és bepakoltunk az autóba. Utána elmentünk gy megbeszélésre, ami egy és fél óráig tartott. Miután mindent megbeszéltünk, készek voltunk az indulásra. Szóltunk mindenkinek és el is indultunk.

A fiúk felkapták az elengedhetetlen szerelésüket, ami egy napszemüveg és pár márkás cucc. Az arckifejezésük átváltott 'túl híres vagyok, hogy mosolyogjak' stílusba és ezzel mindenki megindult a járművekhez, amik elszállítanak minket a helyszínre. A srácok, mint mindig beszálltak az autójukba a menedzserrel, aki ezúttal befért melléjük, mi pedig végre egy nagyobb kocsiba ültünk a személyzettel együtt. 

Az utunk csöndesnek bizonyult, mivel a munkatársaim még mindig nem kedvelnek. Bár most már rájöttek, hogy semmi sincs köztem és Yoongi közt, mégis...nem kedvelnek. Haha...az érzés kölcsönös. Nos nem csak én vagyok kirekesztve. Kyung Mi és Cho Hee sincsenek jóban senkivel, csak velem. Igazából...amíg nem jöttem, addig mindenkivel jóban voltak, de mióta velem barátkoznak...velük se áll szóba nagyon senki. De látszólag ez őket nem érdekli. Volt már, hogy megvédtek és azt is mondták, hogy úgy is utálnak mindenkit, csak engem bírnak, úgyhogy nem nagy veszteség nekik az, hogy ki vannak közösítve. Amíg Kyung Mi-nek időben megérkezik a ruha, amit rendelt a netről és Cho Hee el tud menni a drogériába bevásárolni, addig minden oké.

Mikor megérkeztünk a helyszínre, kipakoltunk a csomagtartóból és megindultunk az épületbe a BTS tagok után. Megkerestük a termet, ahol elkészülhetünk és lepakoltunk. Mindenki rendezkedni kezdett. Kaptunk pár segéd sminkest. Sokan neki is láttak a fiúk sminkének és hajának, köztük én is. Megálltam egy széknél és vártam, hogy valaki leüljön és elkezdhessem a sminkjét.

*Taehyung szemszög*

Mivel Ha Eunnal szimpatizálok a legjobban a személyzet közül, ezért eldöntöttem, hogy hozzá ülök le. Tervem viszont azonnal elvetettem, amint megláttam, hogy Yoongi és Jimin egyszerre indítanak Ha Eun felé. Hirtelen összeütköztek és egymásra néztek. Mindketten nagy szemekkel bámultak egymásra. Már készültek kérdőre vonni a másikat, mikor Jungkook elhaladt köztük és levágta magát a székbe, ami mellett Ha Eun állt. A srácok csak még nagyobb szemekkel nézték a székben ülő Jungkookot.