emlékezz rám (BTS fanfiction)

18.rész-Törhetetlen

"Mostantól el kell tűrnöm minden gonosz mondatod, amit a fejemhez vágsz. Azt hiszed megtörhetsz? Lehet egyszer-kétszer meginogtam, de most csak azért sem adom fel.

Készülj fel Min Yoongi. A rút kiskacsa megmutassa milyen hattyúvá vált."

-Byul...-mondta ki a nevem-...te mégis mit csinálsz?-kérdezte Yoongi felhúzott szemöldökkel.

-É-én...-dadogtam.

-Baleset volt.-szakított félbe Jimin-Ha Eun megcsúszott és majdnem leesett a lépcsőn. Szerencsére időben elkaptam, és végül ilyen pózba kerültünk. Kérlek, ne értsd félre.-nevetett Jimin kínosan.

-Értem.-mondta egyhangúan majd rám nézett-Byul!-kiáltott.

-Tessék?

-Engedd már el!-utasított, mire észbe kaptam és elengedtem Jimint, aki csak nevetett.

-Elnézést a kellemetlenségekért!-hajoltam meg, mire Jimin köhintett.

-Azt hiszem megbeszéltük, hogy csak akkor hajolsz meg, ha muszáj.-mosolygott, mire én is elmosolyodtam. "Jimin tényleg nagyon rendes velem."

Olyan szép és meghitt pillanat volt, de ezt egy személy megzavarta.

-Byul!-kiáltott Yoongi-Indulás!-mondta, mire engedelmesen utánaszaladtam.

-Noona!-kiáltott Jimin, mire megálltam-Vigyázz magadra!-kacsintott, mire elnevettem magam és Yoongi után mentem.

Olyan gyorsan menetelt, hogy alig tudtam utolérni. Amint mellé szegődtem, nagy levegőt vettem és megszólalni készültem, de végül egy szót se tudtam kinyögni. Idegesnek tűnt. Inkább ráhagytam és sétáltam mellette. 

Hirtelen megállt, mire én is úgy tettem. Idegesen felém felém fordult.

-Megtennél értem valamit?-kérdezte egyhangúan, mégis látszott rajta, hogy idegesítem.

-Persze, Mester.-hajoltam meg egy kis mosolyt erőltetve az arcomra.

-A hátam mögött gyere!-mondta, mire értetlenül néztem rá.

-Te-tessék?-kérdeztem nagy szemekkel.

-Nem akarok veled mutatkozni! Ezért gyere a hátam mögött egy méter távolsággal!-mondta, mire majdnem elnevettem magam.

"Mi a...? Hogy lehet valaki ekkora pökhendi barom?"

Az arcom bőrszínből átváltott pirosra. Égtem a dühtől. Ott helyben lekevertem volna Yoonginak egy pofont, de helyette újból megalázkodtam.

-A-ahogy ó-óhajtod, Mester!-nyögtem ki a nehéz szavakat és azzal hátrasétáltam egy méterre Yoongitól.

Yoongi hátranézett, majd tovább indult. Pár lépés és befordultunk balra a folyosó végén. Persze én tartottam a kívánt egy méter távolságot. Amint befordultam a folyosón szembe találtam magam két fiatal munkatársammal, akik ma kibeszéltek. Lehajtottam a fejem és tovább sétáltam. Ekkor Yoongi már egy méternél is messzebb volt tőlem. 

Amint elsétáltam a lányok mellett, akaratlanul is meghallottam miről beszélnek.

-Hé! Ez itt Ha Eun.-súgta az egyik a másiknak.

-Külön mentek. Lehet nincs is közük semmi.-mondta halkan a másik.

-Szerintem félreértettük... Most olyan kínosan érzem magam.-mondta az egyik és lehajtották a fejüket.

Halványan elmosolyodtam, majd sétáltam tovább. 

"Lehetséges...hogy azért mondta, hogy menjek a háta mögé és tartsak távolságot, mert nem akarta, hogy azt higgyék kavarok vele?