emlékezz rám (BTS fanfiction)

28.rész-Szivárvány az esőben

"Kinyújtani a kezünk valaki felé, annyit jelent reményt adni egy reménytelennek."

-Nekem...senkim sincs!-szólalt meg halkan, mire megálltam.

-Emlékeztetsz valakire.-fordultam felé.

-Kire?-kérdezte halkan, szipogva.

-Magamra.-válaszoltam, majd sóhajtottam-Azt mondtam visszajövök, szóval, addig viselkedj! Bízz bennem!-mosolyodtam el, majd nyitottam is az ajtót.

Ahogy nyitottam az ajtót, hirtelen az egyik őr hátra akart fordulni, de ezt a srácok megakadályozták, kicsit...érdekesen.

Hobi ráugrott Jiminre, aki felkiáltott és erre mindkét őr odakalta a tekintetét.

-Ugye tudod Jiminnie, hogy Hyung szeret?-kérdezte Hobi a meglepődöt Jimint.

-Mi a...?-kiáltott fel az áldozat.

Eközben Jin burkoltan utalt arra, hogy húzzak már onnan, mire én vettem az adást és elhúztam a csíkot. Amikor kijutottam a veszélyzónából, lihegve kiterültem a földre levegőért kapkodva.

Nem tudom meddig fetrengtem ott, de hangokra lettem figyelmes és hallottam, hogy körbeálltak.

-Szerintetek kipurcant?-hallottam meg Taehyung hangját.

-Ya!-rúgott meg Jungkook enyhén-Élsz még, te szerencsétlen?

-Ne rúgdoss!-kiáltottam fel, még mindig a főldön feküdve.

-Ki engedte meg, hogy a földön fetrengj, Byul? Ne hozz a Mesteredre szégyent! Kelj fel!-szidott meg Yoongi, mire összekapatam magam és készültem felkelni, mire, mind a hét fiú felém nyújtotta a kezét.

Mindannyian egymásra néztek, majd rám. Őszintén nem tudtam mit tegyek. Nincs hét kezem.

-EUNNIE!-hallottam meg Kun Woo aggodalmas hangját-Mit keresel a földön?-mondta és a fiúkhoz befurakodva felsegített.

Mind a hét srác lefagyva még mindig kinyútott kézzel állt, majd észbekaptak és zavartan elhúzták a kezüket. Eközben Kun Woo mint valami kisbabát babusgatott.

-Az én Eunniem majdnem felfázott! Tudod, hogy Oppa nagyon aggódik érted!-mondogatta és megölelgetett, amit a fiúk savanyú grimasszal néztek végig.

-Mit csinál ez a csávó a mi Noonankkal?-hallottam meg Taet, mire értetlenül fordultam Kun Wooval feléjük.

-Helyesbítek a mi csicskánkkal.-mondta Jungkook, mire Yoongi is megszólalt.

-Ki mondta, hogy osztozkodok rajta?-kérdezte felhúzott szemöldökkel.

-Miért beszéltek rólam úgy, mint egy darab húsról?-kérdeztem felvont szemöldökkel.

-Számunkra több vagy, mint egy darab hús!-mondta Jimin.

-Te már felérsz két darab hússal is!-mondta Hobi határozottan.

-Srácok...az új dolgozót nem egy hússal kéne összehasonlítgatni.-vakarta meg RapMon a fejét.

-Most mondtam, hogy két darab húshoz is felér!-védekezett Hobi.

-Úgy értette szebb szavakkal is illethetnénk!-mondta Jin.

-Na jó! Legyen három darab hús.-mondta, Hobi, mire nem bírtam tovább és elnevettem magam.

-Eunnie, jól vagy?-kérdezte Kun Woo.

-Jól, csak viccesek.-válaszoltam mosolyogva.

-Elkisérjelek a betegszobádhoz?-kérdezte, mire bólintottam.