-Épp beértünk az ügynökségre és indultunk a próbaterem felé, mikor a folyosón megláttuk az új dolgozót összekuporodva sírni.-magyarázta Hoseok.
-Kérdeztük mi baja, de nem válaszolt.-magyarázta Hoseok.
-Aztán jött Seo Jun és elküldött minket.-magyarázta Namjoon.
-Te is ott voltál?-kérdezte Jin, mire Nam bólintott.
-Értem.-mondtam.
-Kimegyek a mosdóba.-mondta Yoongi hirtelen és azzal távozott is.
-Hé!-bökött meg Jin-Kookie miért ment Ha Eun után?
-Nem tudom.-válaszoltam-Megyek és kiderítem.-mondtam és azzal utánuk indultam.
Először leszaladtam a földszintre, hátha Ha Eun bejárathoz ment és nem a tetőre. Mikor megbizonyosodtam róla, hogy nincsenek a földszintem és a bejáratnál sem, megindultam a tető felé. Nagy nehezen felértem a legfelsőbb emeletre és megindultam a tetőre vezető lépcsőn. Amint felértem, meglepődtem.
A tetőre nyíló ajtó mellett volt egy ablak, amelyen ki lehetett nézni. Annál az ablaknál Yoongi állt és kifelé nézett. Mellé álltam és én is kinéztem. Láttam, hogy Ha Eun és Jungkook kint állnak és az eget nézik. Yoongira pillantottam és megszólaltam.
-Mi történt?-kérdeztem.
Yoongi nem nézett rám. Csak nézett ki az ablakon. Halkan lélegzett és egy idő után megszólalt.
-Havazik.-válaszolta, majd megfordult és lesétált a lépcsőn.
Nagy szemekkel néztem ki az ablakon, majd mikor észrevettem, hogy Yoonginak igaza volt, elmosolyodtam. Havazott.
*Yoongi szemszög*
-Kimegyek a mosdóba.-mondtam és kimentem a teremből.
A mosdó helyett a tető felé vettem az irányt. Lassan lépkedtem fel a lépcsőn, majd mikor felértem kinéztem az ablakon.
Byul és Jungkook veszekedtek, majd hirtelen Jungkook felnézett az égre, majd Byul is így tett. Kíváncsian néztem ki jobban az ablakon. Esett a hó. Szeretem a hóesést. Megnyugtató.
Minden egyes évben mikor először leesik a hó, Eunra gondolok és az együtt töltött karácsonyokra.
Az udvarunk kertjében ültünk. Mivel Eun szülei ma is dolgoznak, ezért mi vigyázunk rá. Az asztalon Eun szülinapi tortája. A szüleim és a bátyám bent karácsonyoznak.
-Kívánj valamit!-mondtam.
Eun lehunyta a szemeit és elfújta a gyertyákat.
-Mit kívántál? Mit kívántál?-kérdeztem kíváncsian.
-Nem mondom meg!
-Miért?-kérdeztem.
-Mert akkor nem fog teljesülni!-válaszolta.
-Ha teljesül, elmondod mit kívántál?-kérdeztem nagy szemekkel.
-Persze.-mosolygott-Biztos, hogy el fogom mondani.
-Ez egy ígéret.-mondtam és felé tartottam a kisujjam.
-Oké.-mondta és ő is felém tartotta a kisujját-Ez egy ígéret.
Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
-Már csak a hó hiányzik.-nevettem.
-Igen.-nevetett ő is.
-Ó!-jutott eszembe, és elővettem Eun szülinapi ajándékát-Tessék! Az ajándékod!
-Köszönöm.-mosolygott és kibontotta.
Amint leszedte a piros masnit és kinyitotta a dobozt, nagyon izgultam. Végül kiemelte az ajándékát. Egy virágos hajpánt volt. Nagyon sokáig kerestem a boltokban. Mikor Hyunggal megvettük, mindenki olyan furcsán nézett ránk, de megérte, mert Eun elmosolyodott.
-De szép.-mosolygott, de hirtelen elszomorodott-Nem vehetem fel.-hajtotta le a fejét.
-Miért?-kérdeztem meglepődötten.
-Ilyen szép hajpántokat csak a szép és sovány lányok hordanak.-magyarázta.
-HA EUN!-kiáltottam-Most miért vagy megint ilyen?-kérdeztem idegesen, majd kikaptam a kezéből a hajpántot és a fejére tettem-Hordani fogod! Hordanod kell! Ha nem hordod, mérges leszek!-utasítgattam, mire Eun aranyosan elmosolyodott.
-Köszönöm.
-Mit?-kérdeztem.
-Azt, hogy a barátom vagy.-mosolygott, mire a szívem kihagyott egy ütemet.
-Hé! Most miért mondasz ilyeneket?-kérdeztem szégyenlősen, mire Eun elnevette magát.
Egyszer csak elkezdett esni a hó. Eun boldogan felkiáltott.
-Havazik!-ugrándozott, majd felém fordult-Anyukám azt mondta, ha két ember együtt van, mikor leesik az első hó, akkor az a két ember, biztos, hogy örökre együtt marad.-mesélte, majd mélyen a szemembe nézett-Yoongi! Ugye mi örökre együtt maradunk?-kérdezte, mire bólintottam.
-Igen.-nevettem.
-Ez egy ígéret.-mondta, mire elmosolyodtam.
-Ez egy ígéret.-mondtam én is.
-Boldog karácsonyt, Yoongi!
-Boldog karácsonyt, Eun!
•Napjainkban
Megszorítottam a nyakamban lógó nyakláncom. Vajon hol lehet most. Mit csinálhat? Megőrülök, ha erre gondolok.
"Tíz éve rád várok. Tíz éve rád gondolok, mikor leesik az első hó.Tíz éve minden karácsonyt egyedül töltök. Tíz éve hajpántot veszek minden karácsonykor. Tíz éve várom, hogy betartsd az ígéreteid, amit nekem tettél. Tíz éve várom, hogy velem légy, ahogy megígérted. Tíz éve nézem egyedül a csillagokat. Tíz éve érzem magam belül üresnek nélküled.
