emlékezz rám (BTS fanfiction)

32.rész-Boldog karácsonyt! (II.)

"Amikor meglátták egymást, a szívük egyszerre dobbant. 

Mi ez? 

Ez a szerelem."

Az autóban csend volt. A hátsó ülésen ültem és a havas tájat figyeltem. Mindig mikor egy hópehely lehullott, egy könnycsepp legördült az arcomról. 

Anya szerette a hóesést. Megnyugtatta. Remélem, hogy az utolsó perceiben is megnyugtatták a hideg hópelyhek.

Lehunytam a szemem. Elaludtam.

Mikor felkeltem, már otthon voltunk. A nagybátyám kisegített az autóból és bekisért a házba, a nagyi pedig összepakolt pár dolgot és visszament Ha Neulhoz.

-Ezt anyámtól és tőlem kapod.-nyújtott felém egy dobozt.

-Köszönöm.-mondtam és azzal kinyitottam a dobozt.

Egy nagy, szürke sál volt. Magamhoz húztam és belenyomtam a fejem.

"Meleg."

-Látom tetszik.-mondtam, mire bólintottam és elővettem az ő ajándékát.

-CSAK NEM? Egy új hátizsák?-kérdezte, mire bólintottam ő pedig hálásan elvette és fél óráig köszöngette-Na és a nagyinak mit vettél?

-Késkészletet!-mondtam mosolyogva, mire Woo Jin bácsi sóhajtott.

-Ugye tudod, hogy ő nem az a fajta nagymama...

-Tudom...de már életlenek a kések...

-Én telefontokot vettem neki. Limitáltat.-vigyorgott, mire sóhajtottam.

Ezután Woo Jin bácsi felment pihenni, én pedig elkezdtem készülödni, mivel Jiminnel találkozok ma. Igazából kedvem nem volt menni, de mivel megígértem, összeszedtem magam.

Felhúztam valami meleg öltözéket, majd a kis hátizsákomba bepakoltam, amit kell és lementem a földszintre, ahol felvettem a fekete bakancsom és a fekete kabátom, majd a nyakam köré tekertem az új sálam és felkaptam a hátamra a táskám. Hívtam egy taxit és nem sokára oda is értem a Myeongdong Katedrálishoz. Leültem egy padra és még Jiminre vártam gyönyörködtem a feldíszített városban.

Hideg volt és esett a hó, Jimin pedig késett. Nagyon sokat késett.

*Jimin szemszög*

Már épp indultam volna a Big Hitből a találkozóhelyünkre, mikor a menedzser utánamszólt.

-Jimin! Gyere gyorsan! Elhívtak téged és Hoseokot egy showba meglepetésvendégként.-mondta, mire értetlenül néztem rá.

-Mi? Most szóltak?-kérdeztem értetlenül.

-Igen. Előbb is szóltak volna, de kavarodás volt és csak most jutott el hozzánk a meghívás.-magyarázta-Gyere már! Nincs sok időnk elkészülni!-mondta és húzni kezdett vissza.

-De én....

-Mi bajod van?-kérdezte-Van programod vagy mi? Ma dolgozol, eszedbe ne jusson lazítani!

-Félreérted hyungnim.-hazudtam-Nincs ma programom.

-Hát mostmár van!-mondta idegesen és megint csak húzni kezdett.

-Csak egy percet adj! Elintézek egy telefonhívást.-mondtam, mire sóhajtott.

-Siessél!-mondta és elment.

Kivettem a telefonom a zsebemből és épp készültem felhívni, de lemerült. Kétségbeesetten álltam. Nem tudtam mit csinálni. Hirtelen megláttam Jungkookot és leszólítottam.